Shanghai Napló

Másnap még Turpan környékén nézelődtünk, az Emin Minaret, más néven Sugong Pagoda és a Jiaohe romváros volt a program.

Kirándulásunk negyedik estéjén Kashgarból Ürümcsiba (Urumqi) repültünk, és a következő nap innen indultunk Turpan felé.

Tashkurgan politikailag fontos stratégiai ponton helyezkedik el, ott ahol több országhatár találkozik: Kína, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán és India. Földrajzilag pedig a „világ tetején”, hiszen a Föld legmagasabb hegyei közül itt találkozik a Pamir, a Hindukush, a Karakoram, a Kunlunshan és a Himalája.

Másnap reggel a rendőrségen kezdtünk a szükséges utazási engedélyek beszerzése miatt, aztán buszra szálltunk és elindultunk délre, a világ nyolcadik csodájának is nevezett, látványos Karakoram autópályán haladva Tashkurgan felé.

Kashgar a Tarim-medence szélén kb.1300 m tengerszint feletti magasságon fekszik. Az ország legnyugatibb városa, nem messze Afganisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán határaitól.

Májusban sikerült kipipálni egy olyan kirándulást, amely Tibethez hasonlóan, régóta a listán várakozott. Külföldiek ezt a tartományt is, akárcsak Tibetet, csak szervezett uton látogathatják. Ezuttal a Joy Travelt választottam és két 7 napos kirándulást foglaltam le, amely a déli és az északi rész látványosságait foglalja magába. Itt is nagyok a távolságok, több száz kilométert kell buszozni naponta.

Mivel a Norbulingka nem volt benne kirándulásunk programjában, egy nappal tovább maradtunk Lhászában, hogy megnézhessük. Idegenvezető nélkül ide sem mehettünk, ezért az irodánál befizettem még egy plusz napot és megkaptuk Tenzint kísérőnek.

Másnap a visszauton is sokat videóztam a busz ablákból. Szemünk előtt zajlott a nomádok pásztoréletének festői szépsége, a hatalmas legelőkön. A békésen legelésző jakok, mint megannyi fekete pötty, az út melletti táj részévé váltak.

Lhászába érve, másnap északnyugati irányba indultunk, hogy megnézzük a 240 kilométerre lévő Namtso tavat.

Másnap Gyantset elhagyva tovább robogtunk Lhásza felé, a domborzat lassan emelkedni kezdett és egyre több hósipkás csúcs bukkant elő.

Másnap az 1323 km hosszú Yalong folyó mentén buszoztunk vissza Lhásza felé, de a várost csak 2 nap múlva értük el, mert megálltunk azoknál a látnivalóknál, amelyek kimaradtak idefele.

Másnap reggel elhagytuk Shigatset és elindultunk a Mount Everest felé. Mindenki izgatott volt, alig vártuk, hogy végre megpillanthassuk élőben a fenséges szépséget.

Negyedik nap reggelén Lhászából Shigatse felé indultunk. Az idegenvezetőnk, Tenzin módosította az útvonalat, mert sok helyen javítások és dugók vannak, ezért egyszerűbb autópályán menni Shigatse-ig, aztán majd az Everestről visszafele jövet, megnézzük ami most kimaradt.

A Sera vagy "Vadrózsa" kolostor a Gelugpa buddhisták legnagyobb kolostorainak egyike. A másik kettő a Ganden-kolostor és a Drepung-kolostor.
Nevének eredete annak a ténynek tulajdonítható, hogy az építkezés során a kolostor mögötti dombot virágzó vadrózsák (vagy tibeti nyelven "sera") borították.

Lhásza városközpontjától 18 km-re fekszik a Nyenchen Tanglha-hegység napfényes völgyében és Lhásza legszebb falujának tartják. A legenda szerint évekig itt élt Tsangyang Gyatso (1683-1706), a 6. Dalai Láma, itt végezte lelkigyakorlatait, és számos romantikus verset hagyott hátra.

A „Jokhang” név jelentése „Buddha Háza”. Ez Tibet spirituális központja, és a buddhista zarándokok egyik legszentebb úti célja.

Első nap az ország legfontosabb épületét látogattuk meg.
A Szent Város felett magasodó piros-fehér Potala-palota látképétől libabőrős lettem. Olyan régóta vágytam élőben látni.

Tibeti nyelven szó szerint „Istenek helyeként” ismert Lhásza, 3650 méterrel a tengerszint felett, a világ egyik legmagasabban fekvő városa és a buddhista világ központja több mint egy évezrede. Nemcsak Tibet ókori történelmét képviseli, hanem a helyi emberek eredeti életmódját is.

Valóra vált egy újabb álom, a tibeti kirandulás. Tavalyi évre terveztük, de a covid miatt nem lehetett látogatni. Most teljes gőzzel beindult a turizmus, az irodák kínálatában megjelentek a szokásos ajánlatok. Tibet területére csak beutazási engedéllyel lehet lépni, és csak helyi idegenvezetővel kirándulhatunk. Az utazási irodák beszerzik az engedélyeket, útvonalaik általában érintik a fontosabb látnivalókat, szerveznek különböző nehézségű túrákat, fesztiválokra viszik az érdeklődőket, szóval nagy a választék.

Hajdanán a Távol-Kelet legszebb szállodája volt, ahol híres és hírhedt utazok egyaránt megfordultak, Sanghaj ingatlan- és pénzügyi iparmágnásának maradandó víziója, aki rajongott a versenylovakért, a kifinomult stílusért és az extravagáns jelmezbálokért.

Ugye nem gondolnátok, hogy milyen könnyű dolgunk van, ha ebben a távol-keleti városban, emlékezni szeretnénk az 1848-as forradalomra és egyik legnagyobb költőnkre, a 200 éve született Petőfi Sándorra? Csak kisétálunk pár szál virággal a Xu Lun parkba és megkeressük Petőfi szobrát.
Ma is így tettünk, a Főkonzulátus munkatársai és piciny magyar közösségünk néhány tagja összegyűlt a szobornál, elénekeltük a Himnuszt, majd Bolla Szilárd főkonzul úr ünnepi beszéde után, elhelyeztük az emlékezés koszorúját.

Ha megkérdezném, hol játszik a világ legrégebbi jazz zenekara, mit válaszolnátok?
Valószínű azt, hogy New Orleansban vagy Chicagóban esetleg New Yorkban. Senkinek nem jutna eszébe, hogy Ázsiában, történetesen pont Shanghaiban.

Amikor Shanghai történetéről írtam röviden:
https://shanghaibanelni.blog.hu/2012/01/13/egy_143
a külföldi koncessziókat csak néhány mondatban említettem. Most eljött az ideje egy részletesebb bemutatásnak.

Emlékeztek, amikor a lakásunkról írtam, a teraszról fotóztam a kilátást és említettem, hogy pont rálátunk az akkor még csak épülő komplexumra? Biztos voltam benne, hogy Shanghaj egyik legkülönlegesebb épülete lesz ha elkészül. Már a neve is sokatmondó: 1000 Trees, vagyis 1000 fa. A hatalmas betonvázák csak sejtetni engedték, hogy azokban helyezik majd el a fákat.

A kínai kultúrában hagyomány, hogy az újév alkalmával vörös lámpásokkal díszítik házaikat, a központi tereket, kulturális helyszíneket hogy ünnepi hangulatot teremtsenek.
A lampionok az újraegyesülés szimbólumai, kisebb-nagyobb közösségek összegyűlnek itt, hogy sok sikert kívánjanak egymásnak az új évre.
Az újév ünneplésének középpontjában a rossz és a régi eltávolítása, valamint az új és a jó üdvözlése áll. Ilyenkor tisztelegnek az ősöknek, kiűzik a gonosz szellemeket és imádkoznak a jó termésért és jólétért.