Shanghai Napló

Másnap még Turpan környékén nézelődtünk, az Emin Minaret, más néven Sugong Pagoda és a Jiaohe romváros volt a program.

A Turpantól 2 km-re délkeletre álló Emin Minaret, a legnagyobb fennmaradt ősi iszlám torony Xinjiangban. 1777-ben épült egy hős turpán tábornok, Emin Khoja tiszteletére.

A Qing Birodalom katonái az 1750-es években hódították meg ezt a nagyrészt muszlim régiót, azzal, hogy kiváló fegyverzetükkel legyőzték a dzsungár mongolokat. Az Emin Khoja vezette ujgurok csatlakoztak a Qing Birodalomhoz, hogy védelmet kapjanak a dzsungárok ellen.

Háttér történelem
A Dzsungár Kánság a belső-ázsiai Dzsungáriában 1634 és 1755 között fennállt nomád államalakulat volt, aki uralta Dzsungáriát, Nyugat-Mongólia és Nyugat-Kína egyes részeit, Xinjiangot, illetve a mai Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán valamint Szibéria egyes területeit. Terjeszkedését a kínaiak állították meg, többször szembeszállva velük. Az idő múlásával a belső viszályok, de különösen az ujgurok lázadása meggyengítették a kánságot, amit a kínaiak kihasználtak és 1755-ban megsemmisítő csapást mértek a dzsungárokra. A katonák mintegy 20%-át lemészárolták, de az igazi csapást a háborút követően kitört himlőjárvány jelentette. A dzsungár nép 80%-a elpusztult, maradékuk szétszóródott Mongóliában és Kazahsztánban. Dzsungáriát a következő időkben hanok, hujok és ujgurok népesítették be újból.

A minaret nemcsak erről a legendás alakról ismert, hanem egyedülálló építészetéről is. Erős iszlám építészeti stílust képvisel, perzsa-afgán és ujgur elemekkel.
Helyi kézművesek építették helyi anyagok felhasználásával. Maga a szerkezet téglából készült, az ablakrácsok fából, külseje napon száradt agyagtéglával van kirakva, 15 különböző mozaikmintával díszítve, például hullámokkal, stilizált virágokkal vagy rombuszokkal.

A 37 méter magas torony alapjának átmérője 10 méter, ami fölfelé kúp alakúvá keskenyedik, a tetején 2.8 méter. Oldalán több keskeny ablak látható, amelyek különböző magasságban, különböző irányba néznek, hogy fényt és szellőzést biztosítsanak.
72 csigalépcső vezet fel a tetejére, sajnos a szerkezet megőrzése érdekében a kilátó már nem látogatható.

A téglalap alakú mecset tágas és hatalmas, a 745 m2-es imateremben több mint ezer ember fér el, ezenkívül számos kis fülke, és imádkozó helyiség áll rendelkezésre. Teteje és tartóoszlopai fából készültek, falazata vályog.
A bejáratánál található kőtábla Wei és Han karakterekkel idézi a pagoda építésének okát. A sztélé szerint: Qianlong császár, Turpan királyának nevezte ki hűséges szolgáját, Emin Khoját. Uralkodása alatt az emberek békében és boldogságban éltek. Emin Khoja 7000 taelt (akkori pénzeszköz) adományozott a minaret építésére, a császár iránti hálája és tisztelete jeléül.

Jiaohe (Yarkhoto)

A világ egyik építészeti csodája a Yarnaz-völgyben rejtőzik, Turpantól 10 kilométerre nyugatra.

Mint egy fűzfalevél, Jiaohe ősi városa 2300 éves múlttal, két folyóvölgy kereszteződésében fekszik egy löszfennsíkon. A több mint 30 méter magas meredek sziklák a folyó minden oldalán természetes falként működtek.
A levél alakú sziget 1650 m hosszú, 300 m széles, teljes területe 220 000 négyzetméter.
A világ legnagyobb, legrégebbi és legjobb állapotban fennmaradt földvárosa, 2014. június 22-én került fel a világörökségi listára.

Jiaohe három jellemzője miatt különbözik a többi ősi várostól. Először is csak két városkapuja volt, a déli és a keleti kapu. Másodszor, a várost három oldalról meredek sziklafalak veszik körül, így nincsenek városfalak, amelyek más ókori városokban általában láthatók. Harmadszor, minden épületet földből ástak, és fát ritkán használtak.

A város elrendezése keleti és nyugati lakónegyedekből állt, míg az északi kerület a buddhista templomok és sztúpák számára volt fenntartva. Emellett a keleti kerület déli részén találhatóak a temetők és egy nagy kormányhivatal romjai.
A Tang-dinasztia feljegyzései szerint 700 háztartásnak, 6500 lakosnak és 865 katonának adott otthont.

A 350 méter hosszú központi sugárút a Déli Kaputól észak felé halad, három részre választva a várost: lakóhelyek az egyszerű emberek számára, lakhelyek az arisztokraták számára és templomok.
A sugárúttól nyugatra az alacsony épületek ritka kis templomokkal a közemberek lakhelyei voltak, míg a magasak keleten az arisztokraták és katonai egységek lakhelyei voltak. A sugárút végén egy nagy, jól megőrzött buddhista templom áll, amelynek területe 5000 négyzetméter.

A Jushi (Gushi) nép királyságot alapított a Turpan-medencében Kr.e. 108-ban. A királysághoz tartozott az Ayding-tó területe, a Tien Shan tartomány keleti része, így fontos állomása volt a nyugatra vezető Selyemútnak. Fővárosa Jiaohe, (későbbi nevein Yarkhoto és Yarghul) volt Kr.u. 450-ig.
450-től 640-ig a Tang-dinasztia prefektúrája lett, 640-től 658-ig a nyugati régiók legmagasabb katonai parancsnokságának posztja.
Később az Ujgur Kaganátus Jiaohe prefektúrája lett, mígnem királyságukat 840-ben a kirgizek meghódították.
A 8. század végén a város a turpánok, a huik majd a 13. században Dzsingisz kán által vezetett mongolok uralma alá került.
A lerombolt városból folyamatosan menekültek a lakosok, mígnem a 14. század elején teljesen elhagyták. Csodával határos módon a száraz éghajlatnak és távoli fekvésének köszönhetően Jiaohe ősi városa érintetlen maradt.

A romokat meglátogatta Aurel Stein régész és felfedező is, aki ezt írta: "…a romos lakóházak és szentélyek labirintusát, amelyet nagyrészt löszös talajból véstek ki"
Szerinte a Yarkhoto név török és mongol szavak kombinációja, a yar (török: szakadék) és a khoto (mongolul: város) szavakból származik.

A helyszínt az 1950-es években részben feltárták, és 1961 óta a kínai kormány védi.