Shanghai Napló

Negyedik nap reggelén Lhászából Shigatse felé indultunk. Az idegenvezetőnk, Tenzin módosította az útvonalat, mert sok helyen javítások és dugók vannak, ezért egyszerűbb autópályán menni Shigatse-ig, aztán majd az Everestről visszafele jövet, megnézzük ami most kimaradt.

Habár végig minőségi, új autópályák vannak, néhány szakasz még nem készült el, ott poros földúton haladtunk. Egyébként sem mehet a busz 80km/h-nal gyorsabban, mert a fedélzeti kamera észleli és rögtön rászólnak rádión, hogy lassítson. Kb. 10 éve volt egy baleset, egy turistabusz lesodródott és 40-nél több kínai meghalt, azóta vezették be a sebességkorlátozást.
A Barátság Autópályán (Friendship Highway - G318), 268.4 km a távolság a két város között, ezt kb. 6 óra alatt tettük meg.

Útközben a busz ablakából figyeltük a munkálatokat: autópálya, vasútvonal, viadukt, hídak, alagútak, épülnek. Az infrastruktúra ilyen iramú fejlesztése Kínára vall.
1959-ben Tibet teljes úthálózata mindössze 7300 km volt, 2021-ben azonban már 118.800 km-re nőtt.
A Lhasa-Shigatse, 253 kilométer hosszú vasútvonal 2010-2014 között készült el. További tervek, hogy 2025-re az autópályák hossza elérje a 120.000 km-t.

A rendkívül száraz éghajlat okozta kopár, homokos földet rendületlenül próbálják termékennyé tenni. Az utak mentén fákat ültettek, és a furt kutakból kinyert vízzel öntözik/árasztják el a földeket, ahol nagyrészt árpát és krumplit termesztenek, fóliasátrakban pedig zöldséget. De így is a liszt, rizs, cukor és egyéb alapélelmiszerek nagy része Kínából érkezik a boltokba.
A videón látszik ahogy dolgoznak a mezőn, állatokkal vagy kistraktorral szántanak-boronálnak, krumplit vetnek, irrigációs rendszert építik, takarítják.
Elnézést a képek és videók minőségéért, de egy mozgó, rázkodó buszból, nem sikerült jobbat.

Buszunk ablakból festői táj tárult elénk: kanyarogó utak, hagyományos lakóházak, hegyek és völgyek, és a Yarlung Tsangpo folyó. Ahogy haladtunk a magasabb hegyek felé, az alpesi kilátás még lélegzetelállítóbbá vált, a havas csúcsok egyre gyakoribb részei lettek az út menti tájnak.

Ahogy elhagytuk Lhászát megszaporodtak a rendőrségi ellenőrző pontok. Ilyenkor útleveleket, utazási engedélyeket nézik és ezek fénymásolatait kérik el. Az idegenvezetőnk egy tucatnyit fénymásolt mindenki dokumentumjáról indulás előtt és mondta, hogy ez mind elfogy az út során. Adataink most ott vannak Tibet összes rendőrségi posztján és adatbázisában. Nagyszerű! Kína már csak ilyen, mindent a végletekig kontrollálni, mindenről tudni. Sikerült levideózni amint egyik rendőr videót készít a buszról.

Shigatse Tibet második legnagyobb városa, a Cangpo (Brahmaputra) folyó völgyében fekszik, körülbelül 3860 méter magasságban, valamivel magasabban, mint Lhásza. A levegő oxigéntartalma mindössze 67 százaléka a tengerszintinek. Shigatse, más néven Xigatse jelentése „termékeny föld”, a Yarlong Tsangpo és a Nyangchu folyók találkozásánál lévő síkságon fekszik.
Itt található a mindenkori pancsen láma székhelye, a Tashilunpo kolostorban.
A város közelében fekszenek még a Salu és a Ngor buddhista kolostorok.

A város fölött magasodik a Shigatse Dzong (erőd).
Eredetileg Karma Phuntsok Namgyal (1611–1621) építette, a Nyak család második tagja, aki 1565 és 1642 között uralkodott Tibetben, majd a fővárost Lhászába helyezték át. Az erőd történelmi jelentőségét hangsúlyozta az a tény, hogy Guszri kán mongol uralkodó, itt nevezte ki az ötödik dalai lámát Tibet legfőbb uralkodójává.
A későbbi években az erőd Tsang kormányzójának rezidenciája lett. Shigatse modern városa a Dzong bázisa köré fejlődött.
Az 1961-es tibeti kínai kulturális forradalom idején a dzongot „kőről-kőre” lerombolták.
2005 és 2007 között az épületet Sanghaj adományaiból felújították. A rekonstrukció alapját régi fotók képezték, de anyaga beton, aminek azóta a külsejét természetes kövekkel borították. Ma a Dzong a tibeti kultúra múzeumává vált.

A Tashi Lhunpo kolostort 1447-ben alapította az 1. dalai láma, Gedun Trupa. Fénykorában a kolostorban több mint 4000 szerzetes élt és tanult, ma alig 1000-en vannak. A sárga sapkás gelugpa rend egyik legnagyobb kolostora.
A kulturális forradalom idején az épületek többségét elpusztították, de a kolostor maga nem sérült nagy mértékben.
1966-ban a vörös gárdisták vezette szoborrongálások, kézirat-égetések során felnyitották a pancsen lámák 5-9. századi relikviáit őrző sztúpákat, és bedobálták azokat a folyóba.
Az 1980-as évek eleje óta a Tasilhunpo kolostor egyes részeit megnyitották a nagyközönség előtt, és jelenleg fontos turisztikai látványosságnak számít Tibetben. Néhány idős fát is láthatunk az udvarán.

Este egy helyi étterembe mentünk vacsorázni, ahol hagyományos tibeti zenés-táncos előadást is láthattunk közben.
A videó utolsó képkockái egy másik étteremben készültek, ahová csak beléptem egy pillanatra, mert meghallottam a zenét. Hasonló népdalok, hasonló zenei hangzás és táncmozdulatok.