Shanghai Napló

Ha megkérdezném, hol játszik a világ legrégebbi jazz zenekara, mit válaszolnátok?
Valószínű azt, hogy New Orleansban vagy Chicagóban esetleg New Yorkban. Senkinek nem jutna eszébe, hogy Ázsiában, történetesen pont Shanghaiban.

A külföldiek és a nyugati kultúra beáramlásával a jazz is megjelent az 1920-as években „Kelet Párizsában”, ahogy akkoriban a várost nevezték. A férfiak öltönyt és nyakkendőt viseltek, zselézték a hajukat, a nők szoros chőngszámot (cheongsam) öltöttek, magassarkúba bújtak és zenés-táncos mulatokba, bárokba jártak.

A kulturális forradalom évei alatt a jazz és mindenféle nyugati zene tilos volt, az Old Jazz Band zenészeinek azonban mindezen nehézségek ellenére sikerült fenntartani magukban a zene és az élet szeretetét, és sem múltjuk, sem magas koruk nem tartotta vissza őket attól, hogy jól érezzék magukat együtt a színpadon és minden este elkapráztassák a vendégeket.

A Peace Hotel két különböző épületből áll. A Sassoon House eredetileg a Cathay Hotelnek adott otthont, mai neve Fairmont Peace Hotel, amelyet a Fairmont Hotels and Resorts of Canada üzemeltet. A déli épület Palace Hotel néven épült, ma művészek rezidenciája/stúdiója, és a The Swatch Art Peace Hotel néven ismert. Mindkét épület a Bundra néz, de a Nanjing út választja el őket egymástól.

A nagyobb, jobb oldali épületet azért nevezték Sassoon House-nak, mert Sir Victor Sassoon építtette 1926 és 1929 között. A Palmer és Turner építész iroda tervezte, vasbeton szerkezettel, art deco stílusban. Tíz emeletével, a legmagasabb épület volt abban az időben a Bundon, a legfelső penthouse lakásban maga Victor Sassoon élt.

Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után az irodák egy részét a Városi Pénzügyi Bizottság használta. 1952-ben az épület a városi önkormányzat tulajdonába került. 1956-ban ismét szállodává vált "Peace Hotel" néven. A kulturális forradalom idején a szállodát a Négyek Bandája használta.

2007-ben felújítási munkálatok miatt a szálloda bezárt, 2010-ben nyílt meg újra Fairmont Peace Hotel Shanghai néven. Jelenleg 270 szobával és 39 lakosztállyal rendelkezik, köztük a Sir Victor Sassoonról elnevezett Victor's Café-val. A nyolcadik emeleten található a Béketerem, valamint több tárgyalóterem és egy szabadtéri terasz. Erről lesz majd egy külön bejegyzés mert gyönyörű a szálloda és gazdag a története.

A Bund és környéke a 19. század és a 20. század elején épült nagy gyarmati korszak építészetének változatlan lenyomata. Szinte minden úgy néz ki, mint 100 évvel ezelőtt. A régi Shanghai iránti nosztalgia régóta lenyűgözi a kínai és hollywoodi filmeseket, a Peace Hotel számos nemzetközi és helyi játékfilmben megjelent: 1987-ben Steven Spielberg "A nap birodalmában", 1991-ben ez volt a "Center Stage" című díjnyertes hongkongi életrajzi film egyik hátterében, később pedig “A fehér grófnő"-ben is feltűnik.

A szálloda bárja Sassoon idejében a Horse and Hound (Ló és agár) nevet viselte. Mivel az agár Sasson kedvenc állata volt, összesen 126-szor jelenik meg a vadászkutya alakja az épület díszítésében. Az eredeti sötét bútorok és stílusos bárszékek kifinomult hangulatot teremtenek. A félhomályban a vendégek koktélokat szürcsölgetnek és a világ legrégebbi jazz-zenekarát hallgatják.

A zenekar '20-as és '30-as évek nosztalgikus dallamaiból álló repertoárja tisztelgés egy letűnt kor előtt, amelyben megszületett az úgynevezett „sanghaji stílus”, a Kelet és a Nyugat, a régi és az új egyedülálló keveréke.
A nyugati jazz technikákat használva a jazz-adaptációk széles skáláját tudják játszani, valamint a jól ismert kínai klasszikus népdalokat is. Az előadásokon nincs előre rögzített zenei lista, elsősorban a közönségtől függ mit adnak elő. A közönségük pedig nagyon vegyes, a világ minden tájáról érkeznek jazz imádok. Olyan híres személyeknek is játszottak mint a thaiföldi Sirindhorn hercegnő, George Chapman és felesége, Jimmy Carter, Bill Clinton, Barack Obama. Bill Clinton még a zenekarhoz is csatlakozott egy szaxofon szóló erejéig.

A 80-as évek elejétől minden este 18:30-tól zenélnek a szálloda bárjában. 2005-ben bekerültek a Guiness Rekordok könyvébe, mint a legidősebb zenekar, akik több mint 20 éve játszanak. Átlagéletkoruk 76 év volt.
A zenekar legidősebb tagja Zhou Wanrong, 94 évesen is még aktívan játszott. Egykor trombitás volt, aztán a mókás ütős hangszeren, a maracáson játszott, de csak havonta kétszer lépett fel.
Zhou 1920-ban született Vuhanban, 1930-as években játszott először jazzt Sanghajban, aztán átvészelte a japán megszállást, a polgárháborút és a kulturális forradalmat is. 1952-ben csatlakozott a Sanghaji Szimfonikus Zenekarhoz, 1980. december 24-én alapította meg a hat veterán zenészből álló zenekart.
Lendülete, életkedve töretlen maradt. Szerinte jazzzenésznek lenni, több mint egy foglalkozás, ez egy életre szóló szenvedély.

A német Uli Gaulke 2013-ban dokumentumfilmet készített a zenekarról, “As Time Goes By in Shanghai” címmel, a 2011-től 2012-ig tartó fellépéseik, köztük a rotterdami North Sea Jazz Fesztivál nyomán. A filmet a Shanghai Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be.
Ez fordulópontot jelentett a zenekar számára, sokkal több média figyelmet kaptak.

Mára a tagok jórészt kicserélődtek. Kérdeztem a pincért, hogy mi van velük, bejönnek még néha, de csak annyit mondott, hogy néhányan nyugdíjba mentek, mások meghaltak. Később a manager elárulta, hogy Zhou Wanrong még él, 103 éves.
A szaxofonos Xiao Xueqiang, a maga 69 évével a zenekar legfiatalabb tagja,  Már több mint 20 éve csatlakozott, jelenleg menedzserként a zenekar irányításáért is felel.

Mostani program szerint 19:30-kor kezdenek játszani. A helyiség pillanatok alatt zsuffolásig megtelt, érdemes előre helyet foglalni. A belépő 300 yuan/fő (40 Euro), viszont ezt le lehet fogyasztani. A '20-as évek ihlette koktéllistát harapnivalókból álló menü kíséri.

Csak ketten voltunk külföldiek, a kínai vendégek közül néhányan táncoltak. A szünet után, andalitó dalokkal egy kínai énekesnő is csatlakozott a zenekarhoz.