Shanghai Napló

Mivel a Norbulingka nem volt benne kirándulásunk programjában, egy nappal tovább maradtunk Lhászában, hogy megnézhessük. Idegenvezető nélkül ide sem mehettünk, ezért az irodánál befizettem még egy plusz napot és megkaptuk Tenzint kísérőnek.

A Norbulingka kb. 3 kilométer távolságra van a Potala palotától délnyugatra. Területe körülbelül 36 hektár, ez Tibet legnagyobb mesterséges kertje.
Legkorábbi története, egy ezen a helyen található forrásra vezethető vissza, amelyet a nyári hónapokban a 7. dalai láma használt egészségügyi problémái gyógyítására, az 1740-es években. A Qing-dinasztia tibeti minisztere palotát építtetett neki, ahol pihenhet és szútrákat énekelhet. 1755-ben már több épület állt itt, így a 7. dalai láma minden nyáron itt tartózkodott.
1783-ban, Jampel Gyatso, a 8. dalai láma vezetése alatt tovább bővítették, mai formáját és méretét a 13. és a 14. dalai lámák ideje alatt érte el.
Az épületekben 374 helyiséget alakítottak ki, a parkban virágos kertek és cserépben elhelyezett gyógynövények és ritka növények voltak.
Gyümölcsfák, valamint nyárfák és bambuszok árnyékolták be az ösvényeket, ahol pávák sétáltak, a tavakban pedig brahminkacsák uszkáltak. Egy állatkert is volt, amelyet eredetileg a dalai lámáknak adott állatok elhelyezésére hoztak létre. Heinrich Harrer az 1950-es években segített a 14. dalai lámának felépíteni egy kis mozit.

1959-ig, az egymást követő dalai lámák hagyományos nyári rezidenciájaként szolgált. 1959. március 17-én, a 14. dalai láma a Norbulingka-palotából szökött Indiába.
Tibet 1950-es inváziója során számos épület megsérült, de 2003-tól a kínai kormány felújítási munkálatokat kezdeményezett, hogy helyreállítsák a sérült építményeket, valamint a növényzetet, a virágoskerteket és a tavakat.
1959-ben nyilvános parkká nyilvánították, azóta turisztikai attrakció és helyszínt biztosít különböző fesztiváloknak, különösen a Sho Dun-nak vagy „Joghurtfesztiválnak”, amikor tibeti operaelőadásokat hallgatnak, esznek-isznak, táncolnak.
A „Potala-palota történelmi együttesének” részét képező Norbulingka az UNESCO Világörökség része lett 2001-ben.

A Norbulingka öt részből áll: Kelsang palota, Tsokyil palota, Arany palota, Takten Migyur palota és Tópalota.
A palotákban olasz csillárok, Ajanta freskók, tibeti szőnyegek és sok más műtárgy található. Néhány szobában Buddha és az 5. dalai láma falfestményei láthatók.
A kiállítás részét képezi a 14. dalai láma trónja, meditációs szobája, hálószobája, konferenciaterme és fürdőszobája. Sajnos bent nem lehet fényképezni.

A bejárati kaputól balra található a legrégebbi épületcsoport a Kelsang palota, amely a 7. dalai lámáról, Kelsang Gyatso-ról (1708–1757) kapta a nevét. A háromszintes palotában számos lenyűgöző falfestményt és Buddha-szobrot láthatunk, imádkozásra szolgáló kápolnákat, olvasótermeket, sőt a nagyteremben a 7. dalai láma trónja is ki van állítva.
A bejárati kapuval szemben a Khamsum Zilnon kétszintes pavilonja található, amelynek építése szintén, a 8. dalai láma, Jamphel Gyatso (1758–1804) nevéhez fűződik.
A Kelsang palotától északnyugatra található a Tsokyil palota, tőle nem messze az Arany palota, amelyet egy jótevő adományozó épített 1922-ben.
A délnyugati részen épült a Tópalota. A tó közepén három szigetre három palotát építettek és hidakkal összekötöttek. Itt helyezték el azokat az ajándékokat, amelyeket a dalai lámák kaptak a kínai császároktól és más külföldi méltóságoktól.

Az 1956-ra elkészült Takten Migyur palotát a 14. Dalai Láma építette, és Új Nyári Palotaként is emlegetik.
Külsőleg kétszintes tibeti stílusú, de a belső tér modern berendezéssel van felszerelve. A többi palotánál nagyobb és pompásabb, Sakyamuni és nyolc tanítványa gyönyörű falfestményei díszítik.
Több mint 40 szobából áll, beleértve a Buddha-termet, a Dharma-termet, a Szentírás-termet, a gyakorlószobát, a fogadószobát, a hálószobát és a fürdőszobát stb. A 14. dalai láma lakhelyének legtöbb szobája ma ugyanúgy néz ki, mint ahogy elhagyta. A vallási tárgyak mellett vannak ajándékok India és Anglia politikai vezetőitől.
A fő attrakció a gyülekezési terem a csodálatos arany trónussal és falfestményekkel, amelyek minden dalai lámát ábrázolnak, beleértve a 14. dalai lámát is.

1000 Buddha hegy
A kert után még volt időnk elmenni egy másik látnivalóhoz, ami a Potala és a Norbulingka között, a Chak Pori domb túloldalán található. A helyet tibetiül Sangye Dhongkunak hívják, a helyiek egyszerűen ezer Buddha hegynek nevezik. Egyes térképeken kínai nevén jelölik, Yangwang-hegy.
Ez a város egyik rejtett gyöngyszeme, festett sziklafaragványok szép gyűjteménye, amelynek középpontjában Tsepakme (a hosszú élet Buddhája) hatalmas képe áll. Tulajdonképpen egy zarándok útvonal vége, amely a Lhásza folyónal kezdődik, megkerüli a Chak Pori-hegyet, a Potala-palotával szemben lévő nagy dombot, majd a keskeny utcán át fölfelé, a Buddha sziklafaragványokhoz vezet az út.

Mi a hegy déli oldaláról közelítettük meg, a Deji ZongLu (tibetiül Dickey Lam) mellett van egy kis sikátor, amely közvetlenül a faragványokhoz vezet. Lépcsőkön haladtunk fölfelé, a hegy oldalában, melyet Buddha festmények és különféle mani kövek díszítenek.

Felérve a dombtetőre egy piramis formájú, színes sztúpát láthatunk, amely teljes egészében faragott és festett mani kövekből épült. A mani kövek különféle buddhista mantrákkal festett sziklák.
Azt mondják, hogy a sztúpa több mint ezer éves múltra tekint vissza, melynek során az emberek folyamatosan Buddha-szobrokat és szentírásokkal festett palaköveket hagytak a dombon.
A sztúpát imakerekek veszik körül és zarándokok imádkoznak előtte. Mellette egy kis templom, ahol engedtek fényképezni bent is.

Ez volt az utolsó bejegyzésem Tibetről, remélem tetszett és sok hasznos információval gazdagodtatok.
Tibet meglátogatása nagy élmény lehet azok számára, akik szeretnék megismerni a tibeti kultúrát, történelmet, vallást és természeti szépségeket.
Az ott tapasztalt egyszerű és békés életmód, a meditáció és a tisztelet a természet iránt megnyugtató hatással lehet azokra, akik stresszes és rohanó életet élnek. Ámulatba ejtő a mély vallásosság, ami átszövi a  mindennapjaikat.
A tibeti emberek barátságosak, vendégszeretők. Az utcán sokszor integettek, köszöntek nekünk vagy közös fotót kértek. Búcsúzoul néhány kép, amikor egy tibeti családnal ebédeltünk.