Shanghai Napló

Másnap reggel elhagytuk Shigatset és elindultunk a Mount Everest felé. Mindenki izgatott volt, alig vártuk, hogy végre megpillanthassuk élőben a fenséges szépséget.

A 343 kilométeres út kb. 6 óra alatt megtehető, a Barátság autópálya jó minőségű, de a megállok miatt ez sokkal hosszabb lett. Mivel sok vizet ittunk, gyakrabban kellett megállni vécére menni, tartottunk egy rövid ebédszünetet, átmentunk néhány ellenőrző ponton és természetesen többször megálltunk fotózni is.

A Tsola volt az első hágó amin áthaladtunk, 4553 méter magasságban. Tetején megannyi imazászlót tépett a szél, és két óriási napelem panel termelte az energiát.

Buszunk ablaka előtt kopár sziklás táj suhant el, kiterjedt, de még csupasz termőföldek, gazdálkodók, akik állatokkal vagy kistraktorral szántanak-boronálnak, vetnek. A házaik lapos tetősek, hiszen alig van hó télen, a falakat és a kerítést agyagtéglából építik. A kerítés tetején, vagy mellette a földön száradnak a jak pogácsák, ezzel fűtenek télen.
A videó végén az irrigácios rendszer is látható: árkok és cső amelyek szállítják a vízet.
Elnézést a képek és videók minőségéért, de egy mozgó, rázkodó buszból, nem sikerült jobbat.

Délután áthaladtunk a Gyatsola-hágón (5248m), majd belépünk a Mt. Everest Nemzeti Természetvédelmi Területre.

Az idő kellemes volt, de ahogy egyre feljebb kapaszkodtunk, a szél megélénkült, és több meleg ruhat kellett fölvenni, előkerültek a sapkák, kesztyűk is.

A Gawula-hágó (5198 m) Tibet egyik legszebb hegyhágója, ahonnan már látni lehet a fenséges Himalaya hegyvonulatot, az öt, 8000 méter feletti hegycsúccsal: Mount Everest (8844 m), Makalu (8463 m), Lhotse (8516 m), Cho Oyu (8188 m) és Shishapangma (8027 m).

Az összes hágón temérdek imazászló lebegett a szélben.
A hagyomány szerint az imazászlók elősegítették a békét, részvétet, erőt és bölcsességet. A tibetiek abban hisznek, hogy az imák és a mantrák a szél segítségével szétszórják a jóindulatot és az együttérzést, így az imazászlók mindenkinek előnyt nyújtanak.
A tradicionális imazászló öt különböző színből áll, amelyek meghatározott sorrendben kapcsolódnak egymáshoz, balról jobbra: kék, fehér, piros, zöld és sárga. A kék szín az eget és az űrt szimbolizálja, a fehér a levegőt és a szelet, a piros a tüzet, a zöld a vizet és a sárga pedig a Földet.
Az imazászló középpontjában a Lung ta (erős vagy hatalmas ló) található, amely három lángoló ékszert (ratna) hordoz a hátán, amelyek Buddhát, a Dharmát (buddhista tanítások) és a Szanghát (buddhista közösség) szimbolizálják. A Lung ta-t megközelítőleg 400 hagyományos mantra, és ennek különféle verziói veszik körül, mindegyik egy bizonyos istenségnek címezve.

Ezután az új szerpentinen haladunk tovább az Everest alaptábor (5200m) felé.
A Tibetben található kínai alaptábor azért népszerű, mivel busszal megközelíthető, míg a nepáli tábor csak közel kéthetes túrával érhető el.

2019-ben több változtatást is bevezetett a kínai kormány:

Lezárta a Mount Everest oldalán lévő alaptábort a mászási engedéllyel nem rendelkező látogatók előtt. Ezt találták a legjobb lépésnek a helyszínen növekvő szemétproblémák megoldására. A turisták számára is kiépült egy alaptábor, ahonnan látni a hegyet.

Régen a csoportok a Rongbuk kolostorban szálltak meg éjszakára, körülbelül 8 km-re az alaptábortól, és másnap napfelkeltekor mentek a hegyet lefényképezni. Most ez is megváltozott, a kolostort felújítják, a turistáknak nagy. 20-25 ferőhelyes sátrakat állítottak fel, ahonnan kb.10-15 percet kell gyalogolni, hogy látni lehessen az Everestet.

2019.junius 25-tol az az alaptáborba utazó turistáknak személyenként 120 jüant kell fizetniük a Qomolangma Nemzeti Természetvédelmi Terület ökobusz szolgáltatásáért, az Everest rezervátum igazgatása által kiadott utazási szabályzat szerint. Ez az új szolgáltatás a kényes és értékes Everest környezetének védelme, valamint a kipufogógáz hatásának minimalizálása érdekében indult. A buszok 29 ülőhellyel rendelkeznek, és 10 percenként közlekednek reggel 7-től este 9-ig. Minden busz oxigén palackkal van felszerelve, az állomáson pedig sürgősségi sátrak vannak, ahol szükség esetén orvosi ellátást biztosítanak.

Átszálltunk tehát mi is az ökobuszokra, de előtte legalább egy órát veszítettünk sorban állással, a legtöbb nagy busz akkor ért oda, ezért nagyon sokan voltak. Az idő szorított, mert vészesen közeledett a naplemente és ugye mindenki az aranyfényben úszó Everestet szeretné lefényképezni.
Innen csak mindössze 20 km volt az alaptáborig de még egy utolsó ellenőrzés is akadályozta a haladásunkat. Ez alkalommal le kellett szállnunk a buszról, egyesével az ellenőrző állomás ablakához sétálni. Az alaptáborhoz külön engedélyre volt szükség, amit az idegenvezetőnk előző nap beszerzett, de csak adott napra szólt, másnap már el kell hagyni a területet.
Itt már mindenki ideges volt és szidtuk a rendszert, le fogjuk késni a naplementét, az idióta bürokrácia miatt.

Miután megérkeztünk, épp csak ledobtuk a cuccot a sátorba siettünk fényképezni, de sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, Sűrű, sötét felhők lepték el az Everestet és az előtte álló Lhotset. Nagyon csalódottak voltunk, vártuk, hogy hátha kitisztul, de nem volt remény. Erős szél fújt és szédültem, ezért visszamentem a táborba. 2 személyes fülkékre volt osztva a hatalmas sátor, a bejáratnál lévő nagyobb helyiség volt a közösségi tér és melegedő. A kályhán vizet melegítettek, abból lehetett inni, vagy lehetőség volt egyszerűbb ételeket vagy szárított levest kérni.

Az ágyban melegítő matrac volt, éjszaka nem fáztunk, igaz úgy feküdtünk le ruhástól. Pár órát tudtam csak aludni, előjött újra a fejfájás. A pottyantos vécék kint voltak a tábor végében, nem volt kellemes kimenni. Nagy pelyhekben esett a hó, ez azt jelentette, hogy reggel sem lesz tiszta az ég, nem fogjuk látni a hegyet.

A másnap reggeli 9 órai indulást, elhalasztottuk egy órával, hátha kitiszul, de sajnos semmi nem történt. Egyik olasz turista, 1 órával korábban ért a táborba, mint mi és még pont elkapta a hegyet a lemenő nap fényében. Ennyit jelent egy óra a hegyen, ilyen gyorsan változik az időjárás. Orrunkat lógatva szálltunk fel a buszra és indultunk visszafelé.