Shanghai Napló

Másnap reggel a rendőrségen kezdtünk a szükséges utazási engedélyek beszerzése miatt, aztán buszra szálltunk és elindultunk délre, a világ nyolcadik csodájának is nevezett, látványos Karakoram autópályán haladva Tashkurgan felé.

A Karakoram autópálya (Karakoram Highway, N-35, China-Pakistan Friendship Highway) a pakisztáni Pandzsáb és Khyber Pakhtunkhwa tartományokat, valamint Gilgit-Baltisztánt köti össze a kínai Xinjiang (ejtsd. Hszincsiang) Ujgur Autonóm Régióval. 1962 és 1978 között épült, körülbelül 810 pakisztáni és 200 kínai munkás halt meg, főként földcsuszamlások és esések következtében.
Teljes hossza 1300 km, a pakisztáni oldalon Karakoram Highway néven, a kínai oldalon pedig Kína-Pakisztán Barátság Autópálya néven ismert.

A Világ 8 modern csodájának egyike, a legmagasabban fekvő aszfaltozott út, amely a Karakoram-hegységen halad át, a Khunjerab-hágó közelében 4714 m magasságban.
Mivel elképesztő szépségű magashegységi tájakon halad keresztül, népszerű turisztikai látványosság lett.

Első állomásunk az Opal Village volt, ahol ebédelni lehetett és feltölteni az elemózsiás dobozokat, mert sokáig nem lesz másik étkezési lehetőség.
A kínálat a hagyományos ujgur és tádzsik ételek, mint a rizspiláf sárgarépával, sütőtökkel és bárányhússal, kebab, samsa és rengeteg gyümölcs.
A falu nem messze található Mahmud Kashgary (1005-1102) sírjától, aki híres nyelvészkent az első török szótárat írta. Sajnos a sírját nem lehet látogatni, politikai körökben nem volt kedvelt.

Körülbelül 90 km-rel Kashgar elhagyása után kezdődik az igazán különleges táj.

A találóan elnevezett Vörös-hegység vagy Oytagh-kanyon közvetlenül az út mellett található.
A folyó bőséges víze az Oytagh gleccser-parkból (Oytagh Glacier Park) érkezik ide. Az Oytagh-gleccser csupán 2804 méteres tengerszint feletti magasságban van, így ez a legalacsonyabb gleccser Kínában.

A Bulongkol-tó vagy a Fehér Homok-tó (White Sand Lake) a következő látványos megálló, 3300 méteres magasságban.
A hatalmas víztározót homokdűnék veszik körül, ha tiszta az idő szürreális a látvány: a kékeszöld tóban tükröződő fehér homokdűnék hátterében a szikrázó kék égbolt. Sajnos amire odaértünk befelhősödött az ég.

Az út folyamatosan emelkedett, aztán 3600 méteres tengerszint feletti magasságon elértük a Karakul-tavat. A 100 000 négyzetkilométeres tó 30 méter mély.
A Karakul tó (Fekete-tó) a Pamír fennsík legmagasabban fekvő tava, a Pamir, Tien Shan és Kunlun hegyláncok találkozásánál. A három legmagasabb csúcs, mely innen látható: a Muztagh Ata (7546 m), a Kongur Tagh (7649 m) és a Kongur Tiube (7530 m).
A tó színe a sötétzöldtől az azúrkékig és a világoskékig terjed, ha sima a felszíne a fenséges hófödte csúcsok tükröződnek vízében.
A Karakoram autóút és környezete nyáron is hóba, felhőbe borulhat, így a második alkalom javítja annak esélyét, hogy napsütésben csodálhassuk meg Kína legmagasabb hegyvonulatait.
Odafelé és visszafelé is megálltunk a tónal, egyik nap felhős égbolt, másnap napsütés fogadott. A képeken is látszik mennyire más színek dominálnak, az első 3 kép, az első nap készült.

A tavat elhagyva utunk a Karakoram óriáshegység északi gerince mentén, folytatodott Tashkurgan fele. A hegylánc Pakisztán, Kína és India határain ível át, a vonulat északnyugati vége pedig Afganisztánig és Tádzsikisztánig terjed. A Karakoram a Föld második legmagasabb hegylánca, 18 csúcsa 7500 m-nél magasabb, és négy 8000 m feletti, köztük  a K2 (8611 m), a Föld második legmagasabb csúcsa.

A 4081 méteres Shubash-hágón vezetett át az autópálya, ez a legmagasabb pontja a kínai oldalon. Innen mindössze 20 km-re van Tádzsikisztán.
A hágó másik oldalán Tashkurgan Tádzsik Autonóm Terület fogadott bennünket.

Xinjiang tartomány hírhedt az állandóan változó szabályokról, a számtalan rendőri ellenőrzésről és egyéb trükkökről, amelyek nagyobb kihívást jelentenek a turistáknak, mint Kínában máshol.
Függetlenül attól, hogy regisztráltak bennünket, rendőrségi engedélyekhez folyamodtunk ahol arra volt szükség, mégis többször ellenőriztek az út során, útleveleinket folyton lefénymásolták, faggatták az idegenvezetőt mindenféléről, néha még a buszról is le kellett szállnunk és egyesével odamenni az ellenőrző ablakhoz, ahol aztán újabb fotó és újabb adategyeztetés történt. Itt talán még fokozottabban működött ez, mint Tibetben. Majd elmesélem sorban, mi és hogyan történt. Ahol sikerült, lefotóztam őket, de amint már említettem, nem teszem ide ki. Aki szeretné, vagy nem hiszi el mi zajlik ott, elküldöm privátban.