Shanghai Napló

Vietnámból ruccantunk át, ég és föld a különbség a két ország között, azt hiszem Szingapúr igazi felüdülés minden Dél-kelet Ázsiából érkezőnek.

Vietnám fővárosárol már írtam pár évvel ezelőtt, amikor itt kirándulgattunk. Akit érdekelnek a részletek és az akkori tapasztalatainak, az alábbi linken találja a cikket:
https://shanghaibanelni.blog.hu/2014/11/14/vietnam_hanoi#more6895125

Este érkeztünk a Cam Ranh repülőtérre, onnan a városi busszal legalább még egy óra zötykölődés várt ránk a szállodáig.

Hoi An-ban megnéztünk egy csodálatos galériát, amelyről külön szerettem volna írni.
A városban négy múzeum található, amelyek kiemelik a régió történelmét. Ezeket a múzeumokat a Hoi An Kulturális Örökségkezelési és -megőrzési központ kezeli.

1999-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította az óvárost, mely egy kivételesen jó állapotban fennmaradt példája a 15.-19. század között épült délkelet-ázsiai kereskedelmi kikötőknek. A város az I. században a Champa nevet viselte és a legnagyobb kereskedelmi kikötő volt a térségben. Később innen irányították a délkelet-ázsiai fűszer kereskedelmet, ami óriási vagyont hozott.

2014-ben amikor Vietnámban kirándulgattunk és Danang-ban is megálltunk, még nem létezett a híd, ezért csodálkozva olvastam, hogy az átadása óta milyen mértékben felkapták és látogatják. Képeket nézegetve, néha olyannak tűnt mint a kínai Nagy Fal, amikor ellepik a turisták és moccani alig lehet a tömegben. Kiváncsi voltam, miért lett egyből olyan híres.

Saigontól 220 kilométerre keletre Mui Ne tengerpartja a kikapcsolódás, pihenés és vízi sportok egyik paradicsoma. Hosszú partszakaszán egymást érik a luxus üdülők, butikhotelek, tradicionális vietnámi szállások, éttermek és boltok. Vietnám többi üdülőihez hasonlóan, ezt is elárasztották az orosz turisták és befektetők, de talán még nem olyan mértékben, mint Nha Trang környékét.
A szezon decembertől áprilisig tart, az átlagos homérséklet 27 °C, az éghajlat meleg és száraz az év nagy részében.

A Mekong-delta Del-Vietnam gyongszeme. Hatalmas folyok, mocsarak, mangrove erdok es lakott szigetek labirintusa, amelyet uszo piacok, Khmer pagodak, rizsfolddel korulolelt falvak es kulonleges helyi csemegek tesznek varazslatossa. Minden turista aki Vietnamba jon, ellatogat ide egy vagy tobb napra. Az utazasi irodak valtozatos programokat kinalnak, termeszetesen alapos felkeszules utan, egyenileg is fel lehet fedezni a regiot.
A 40.577 km²-es teruletet a Mekong es 9 mellefolyoja uralja. A 18.szazadig Kambodzsahoz tartozott, ez volt a legkesobb Vietnamhoz csatolt terület.

Ho Si Minh-városbol (Saigon) egy napos kirándulással megnézhetők a Củ Chi kerületben található híres alagutak, amelyek csupán egy részét képezik annak a hatalmas alagúthálózatnak, amely az ország nagy részét atszövi, föld alatt összeköti.

Kinga baratnom idegenvezeto es mivel Saigonban volt a csoportjaval, lerepultem talalkozni vele es kicsit egyutt kirandulgatni. 2014-ben jartunk mar ott es megneztuk a fontosabb latnivalokat, akit erdekel a teljes cikk itt olvashatja:
https://shanghaibanelni.blog.hu/2014/11/05/vietnam_ho_si_minh_dalat_nha_trang_hoi_an_da_nang

Ketszer voltunk a szigeten, egyszer februarban, aztan juliusban, az eltero idojarast latni a kepeken.

Munka miatt par honapot toltottunk a Vietnam eszaki reszen fekvo Haiphongba.

Korabban mar jartunk Vietnamban, 1 honap alatt, delrol eszak fele haladva jartuk be az orszagot es megneztunk mindent ami erdekelt. Az eszaki reszen csak Sapaban toltottunk 2 napot, Ha Giang akkor kimaradt. Ideje volt bepotolni.

Nem akartam többet a covid témáról írni, de a tegnapi örömhirt el kell újságolnom.

Mivel tovább fokozódik a feszültség a városban, szükségét láttam újabb helyzetjelentésnek. Pontosabban csak egy szeletke jelentésnek, annyit amennyit mi vagy a barátaink/ismerőseink tapasztalunk, vagy olvasunk az itt élő, külföldiek által üzemeltetett online hírekben.

Kínában mindeddig a zéró-Covid politikával sikerült minimális szinten tartani a koronavírus miatti fertőzéseket, de újévi ünnepek alatt több millió ember útra kelt és széthordozták a vírust.

Hogy egy kicsit kiszabaduljunk Shanghaiból, lerepültünk pár napra Shenzhenbe. Négy napot foglaltam a szállodában, de 2 nap múlva visszajöttünk.

Kívülről csak egy furcsa betonépület, de a homlokzatán lévő évszám “1933”, régi történetet sejtet. Hátborzongató még leírni is, de 31.700 négyzetméterével abban az időben a világ három legnagyobb vágóhídjának egyike volt.

Soong Ching-ling emlékháza előtt általában hosszú sor áll. Sokan kíváncsiak a híres politikus egykori lakóhelyére Sanghajban, amely 30 évig volt az otthona.

A Wukang épülettől indulva végigsétálhatunk a mindössze 1,17 kilométer hosszú Wukang úton, melyen 14 kiemelkedő fontosságú történelmi épület és 37 történelmi-műemlék épület található. A nagyrészt európai stílusú épületek, a város 19. századi vége és a 20. század első fele közötti arcát reprezentálják.

A Huaihai és a Wukang utcák kereszteződésében áll egy bérház, amely sok mindent látott fennállása óta: túlélte a kínai polgárháborút, a kulturális forradalmat, a történelem és emberi sorsok szemtanújaként megannyi érdekes történetet tudna mesélni.

A kínai újév, vagy Holdújév az új év kezdetét jelenti a hagyományos kínai naptár szerint. A kínai kultúrában és a kelet-ázsiai országokban a fesztivált általában Tavaszi Fesztiválnak nevezik. A világ népességének egynegyede számára ez az év legnagyobb ünnepe.

Utolsó 2 napot a Yuntai hegységre hagytam, de végül másfél nap alatt bejártuk. Egyrészt mi gyorsabban megyünk, mint az átlag kínai, másrészt sok minden le volt zárva a parkon belül.

A Taihang-hegység festői területét Wanxianshan-nak nevezik, ez Guoliang és Nanping falvakat, valamint a környezetüket is magába foglalja.
Azt olvastam, hogy tovább utazva Nanping felé, ugyanolyan gyönyörű színes sziklák és festői táj kísér majd. Ezért úgy alakítottam az útitervet, hogy ez is beleférjen.

A következő helyszínig 230 km-t kellett kocsikázni, de nem bántam, mert ez az alagút kirándulásunk fő látványossága, alig vártam, hogy odaérjünk.