Vietnám fővárosárol már írtam pár évvel ezelőtt, amikor itt kirándulgattunk. Akit érdekelnek a részletek és az akkori tapasztalatainak, az alábbi linken találja a cikket:
https://shanghaibanelni.blog.hu/2014/11/14/vietnam_hanoi#more6895125
8 év után semmi pozitív irányú változást nem tapasztaltunk. Az utcák zajosak, szemtesek, a közlekedés továbbra is vad és zűrzavaros, össze-vissza mennek egymás mögött-mellett a bringások, motorosok, autósok. Nem tudom milyen közlekedési szabályokat tanulnak a vezetői tanfolyamon, de az biztos, hogy jó részük elbukna egy otthoni kreszvizsgán.
A turisták számára a legnagyobb kihívást a forgalmas utcákon való átkelés jelenti. Követni kell azt a rutinos technikát, amit a helyi lakosok fejlesztettek ki: határozottan, nyugodtan, egyforma tempóval haladjunk, ők majd kikerülnek bennünket.
Hanoi-ban a külvárosok lakóival együtt 7 millió ember él, és ehhez kb.4 millió motorkerékpár társul, így nem nehéz elképzelni a kaotikus légkört.
A járdát továbbra is teljes szélességében elfoglalják az ott parkoló motorok, az üzletek portékai, az étkezdék asztalai, székei vagy a szerelő műhely szanaszét dobált kellékei, szerszámai. A legcsekélyebb mértékben sem fordul meg a fejükben, hogy a gyalogosok számára is hagyjanak legalább fél métert szabadon. Ezért leszorulunk az út szélére, ahol meg folyamatosan figyelni kell a kiszámíthatatlan forgalomra. Ha gyalogosként keresztezed egy éppen elindulni készülő motoros útját, ne gondold, hogy azt a 2 másodpercet megvárja, amíg elhaladsz mellette, tuti biztos kövér gázzal elindul és eléd vág. A várost mára elöntötte a vonzáskörzetében lakó, alacsonyabb iskolázottságú réteg, így nagyon gyakori a faragatlan utcai viselkedés.
Tehát nem kellemes a séta Hanoi belvárosában, nem lehet elmélázni, mert az agresszíven közlekedő motorosok és autósok hangosan dudálva, centikre kerülgetik az embert.
A tömegközlekedés sajnos kimerül a buszoknál, amik nem túl gyakran járnak, kevés a megálló és nem a legjobban megtervezett az útvonaluk, az óvárost és a tó környékét például teljesen elkerülik.
Az úgynevezett francia negyedben, az előkelő nagykövetségi házak és sugárútak révén felfedezhető még némi franciás elegancia és finomság, de mintha nagyon el akarnák felejteni a francia fennhatóság éveit, a gyönyörű épületeket hagyják lepusztulni, nincsenek felújítva-karbantartva, megfeketedett, romos házfalak emlékeztetnek csupán egy szebb korra.
Hajdan, még a császári időkben az utcafront szélessége alapján vetették ki az adót és nem szabadott a palotánál magasabb épületet emelni, így Hanoiban egy új építési stílus született, keskeny és alacsony építmények nőttek ki a földből. Ma már nincs ilyen rendelet, mégis keskeny, viszont most már magasabb és idétlen épületek születnek.
A legnagyobb hátránya Hanoinak talán mégis a pocsék, egészségre ártalmas levegő. A szmog, a sok por és kipufogó gáz szennyezett keveréke, az utcán rothadó szemét bűzevel kap teljességet.
Minden jel szerint a vietnámiakat ez nem zavarja, kis műanyagszékeken ücsörögnek teát, kávét, sört és egyéb beazonosíthatatlan löttyöt iszogatva és szotyolázva.
A Hoan Kiem-to (Visszaadott kard) egy smaragdzöld vízfelület Hanoi kellős közepén. Déli partja a Francia negyeddel, északi pedig a nagy multú óvárossal határos.
A 10 hektáros területet árnyas sétány szegélyezi, ahol nyugdíjasok, szerelmesek, sakkozok, városi népek és turisták töltik szabadidejüket: tornáznak, kocognak, sétalnak, beszélgetnek...
Hanoiban a vasútállomás a város szívében található, így az utcákon naponta alig pár centiméterre halad el a vonat az ott lakóktól. Sokan élnek olyan szűk utcákban, ahol a vasúti sín keresztülfut az utca közepén és az ott lakoknak a menetrendszerűen érkező vonatok elől gyorsan el kell pakolni a sínek mentén parkolo robogókat, kerékpárokat vagy behívni a kint játszó gyerekeket.
A külföldi turisták számára ez olyan furcsaság volt, amit mindenképp látni és megörökiteni szerettek volna, ezert a leglátványosabb képek elkészítése mellett, elkezdődött egyfajta adrenalin hajhászat, ki lövi a legfélelmetesebb fotót a vonatról vagy ki marad a síneken az utolsó másodpercig a közeledő vonat előtt.
Az itt élő lakosoknak hamar leesett a tantusz, hogy ebből ők is profitálhatnak és mindenki kis székeket, asztalokat szerzett be ahol a vonatra várakozók megpihenhetnek és ehetnek-ihatnak. Egyszerű ételeket és italokat kínáló étlapok vannak kirakva az asztalokra és minden ház falán ott díszeleg a Railway Coffee felírat, valamint a vonatok menetrendje.
A délutáni 14:30-as vonathoz mentünk ki, ami Saigonból érkezik. Azt nem tudtuk, hogy ezek a vonatok nem érkeznek pontosan, így majdnem másfel órát vártunk rá. Sokan összegyűltünk a várakozas alatt, mindenki helyet foglalt egy kis asztalnál és türelmesen sörözött, eszegetett, fenyképezkedett.
5 előtt pár perccel mozgolodni kezdtek az ottlakok és felállítottak a kis székekről, összeszedték az asztalokat, bennünket meg átiranyítottak a másik oldalra, szorosan a fal mellé. A vonat hangos füttyszóval érkezett és lassítás nélkül robogott át a szűk kis utcán, mi a falhoz lapulva videóztuk.
Ez a hely a Lê Duẩn es Khâm Thin utcák mellett található az óvárosban, de több helyen lehet megnézni az áthaladó vonatot, viszont máshol nincsenek kényelmes várakozó helyek. A Google maps “Ngo 224 Lê Duãn“vagy “Hanoi Train Street” alapján megtalálja.
A videókon látni Hanoi híres vonat-utcáját, a városi forgalmat és barátkozást a helyi kisiskolásokkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.