Shanghai Napló

Ho Si Minh-városbol (Saigon) egy napos kirándulással megnézhetők a Củ Chi kerületben található híres alagutak, amelyek csupán egy részét képezik annak a hatalmas alagúthálózatnak, amely az ország nagy részét atszövi, föld alatt összeköti.

Az első indokínai háború 1946. december 19. és 1954. augusztus 1. között zajlott a francia gyarmati hadsereg (az Amerikai Egyesült Államok politikai és pénzügyi támogatásával) és a Hồ Chí Minh vezetése alatt álló Việt Minh („Liga Vietnám Függetlenségéért”) csapatai között.
A harcok elsősorban Vietnám északi vidékein folytak, de a konfliktus kiterjedt az ország egészére és a szomszédos Laosz és Kambodzsa területére is.
A kínaiaktól kapott, egyre nagyobb fegyverszállítmányoknak köszönhetően a Việt Minh modern haderőt épített ki, amellyel a gyarmati erők már nem boldogultak.

A háború után az 1954. július 21-én megtartott genfi konferencia során Vietnámot ideiglenesen két részre osztották a 17. szélességi kör mentén. Északon megalakult a Việt Minh ellenőrzése alatt álló, Hồ Chí Minh vezette Vietnámi Demokratikus Köztársaság.
A Bảo Đại császár vezette déli országrészben Ngô Đình Diệm miniszterelnök ragadta magához a hatalmat és kikiáltotta a Vietnámi Köztársaságot. Megtagadta a békeszerződés alapján 1956-ra kitűzött országos választások megtartását, ami a vietnámi háború kitöréséhez vezetett (1955-1975), amelyben a Szovjetunio és Kína által is támogatott kommunista Eszak-Vietnam és az USA által támogatott Dél-Vietnám csapott össze, országuk újraegyesítéséért. A Cu Chi alagutakban a kommunista vietkong gerillak harcoltak az USA és szövetségeseinek katonái ellen.

Az alagutrendszerek kiepiteset meg a 40-es evek vegen, a francia haboru idejen kezdtek meg a Viet Minh katonai, majd az amerikai haboru idejen a Vietkong gerillai folytattak a munkat. Eleinte falusi ovohelyekrol kiindulo, a falvakat osszekoto jaratokat, illetve rejtett fegyverraktarakat es buvohelyeket astak, de ezek kesobb jelentosen kibovultek. Cu Chi korzeteben, melyet az amerikaiak “Vasharomszog”-kent emlegettek, 1954-ben alig 48 kilometernyi jarat letezett, mire az amerikai harci alakulatok 1965-ben megerkeztek, mar 200 kilometernyi volt kiasva, harom evvel kesobb pedig mar 250 km. A Vietkong szamara ez a kornyek letfontossagu volt, ugyanis kozel volt Saigonhoz es nem volt messze a kambodzsai hatartol sem, ahonnan 1960 utan az utanpotlas erkezett. Masik elonye, hogy a Saigon folyo kozelsege miatt a talaj tulnyomoreszt vastartalmu voros agyag, mely viszonylag jol atereszti a levegot, megis eleg stabil az alagutasashoz.

Az alagutrendszerek egyszerre szolgaltak a menekulest, a rejtozest, a felkeszulest es sokszor a tamadast is. Meretuk eltero volt: kisebb ovohelyek, parancsnoki irodak, raktarak, halotermek, muhelyek, konyhak, etkezok, korhazak, gyulestermek. Egy 10 oldalas fuzet irta elo milyennek kell lenniuk, mire figyeljenek stb. Eszerint az alagutak szelessege min. 80 cm, max.120 cm lehetett, magassaguk min. 80 cm, max. 180 cm. A plafont ivesre formaltak, hogy nagyobb teherbirasa legyen, szukseg eseten faval, bambusszal vagy akar teglakkal erositettek meg a jaratok falat. Az elso szintnek legalabb masfel meter melyen kellett lennie, hogy elnyelje a robbanasok lokeshullamat. Tobb kijaratot kellett epiteni, melyek haromszoget kepeztek egymassal. A jaratok rendszerint cikkcakkban haladtak, hogy a behatolo ellenseg tuzet es a robbanasok erejet ezzel is blokkoljak, az egyes szinteket osszekoto csapoajtokat gondosan alcaztak, vagy zsakutcakakkal vezettek felre az ellenseget. Szellozonyilasokat legtobbszor egy nagyobb atmeroju nadszal segitsegevel oldottak meg.

A vedelem reszet kepeztek a kulonbozo csapdak es aknak: botlodrot altal kinyilo, kigyoval, mergespokkal, esetleg skorpioval megrakott konzervdobozok, lengoajtos vermek aljukon hegyes botokkal, szegekkel kirakott forgo csapda, osszehajthato szek csapda… es egyeb inyencsegek, amelyek celja a katona megsebesitese es annak kivonasa a harcterrol.

Az alagutakban embertelen korulmenyek kozott eltek, keves volt a levego, a feny, az elelmiszer es a mozgaster. A huvos, nedves terben konnyen terjedtek a fertozo betegsegek, a malaria, a dizenteria, a gombasodas, a belfergek, illetve a vitaminhiany es az alultaplaltsag allando fenyegetest jelentett. A rovarok es csuszomaszok csipese kellemetlen tuneteket okozott, a falakon elo atkak befurtak magukat a bor ala szornyu viszketest eloidezve, a felhomaly pedig a szemuk latasat befolyasolta. Ha az ellenseg a kozelben jart, minimalizalni kellett a zajokat es a mozgast, akik nem harcolo beosztasban voltak, gyakran hetekig nem johettek fel a friss levegore. Forditott eletet eltek, nappal a fold alatt, ejszaka ha lehetett feljottek a felszinre. Ha nem volt elegendo elelem, akkor egyreszt az amerikaiak altal eldobalt maradek elelmiszereket, masreszt az alagutak kozeleben ultetett maniokat, banant vagy burgonyat ettek, esetleg a kozeli folyobol halasztak, rosszabb esetben patkanyt fogtak.
A latrinakat altalaban egyszeru godrokkel oldottak meg, melyeket kulon kamrakban astak ki, ha megteltek, betemettek oket. A holttesteket is kenytelenek voltak odalent tartani, mig rendes temetesre nem nyilt lehetoseg.

Mindezek ellenere hosiesen kitartottak, szinte emberfeletti turelemmel, fegyelemmel, talalekonysaggal sok bosszusagot okoztak az amerikaiaknak, akik bombazasokkal, novenyirtokkal es napalmmal is probalkoztak, de nem sok sikerrel.

Ma a turistak egy rovid szakaszon tekinthetik meg a vietkongok egykori gerillabazisat, Saigon kozpontjatol 40 kilometerre eszaknyugatra, Ben Dinh es Ben Duoc telepuleseken. A belepo 110.000 dong (4.2 Euro). A terulet a katonasag tulajdona, ok ellenorzik es figyelik, egyedul koszalni nem lehet, ha nem csoporttal megyunk, akkor hozza kell csapodni egy ottlevohoz.
Az azota ujratelepitett erdoben, lathatjuk a csapdakat, egy kilott M-41-es amerikai tankot, az alagutak le- es kijaratait, vegigmehetunk egy mar kiszelesitett 200 meteres szakaszon, vegul pedig kulon penzert kiprobalhatjuk a haboru kezifegyvereit, akar geppuskaval is lohetunk.

Osszegezve, a ket vilaghaboru utan, a vietnami haboru tekintheto az emberiseg torteneteben a harmadik legpusztitobb katonai konfliktusnak, hiszen teljes idotartama alatt (1955-1975) tobb mint 5 millio aldozatot kovetelt.