1999-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította az óvárost, mely egy kivételesen jó állapotban fennmaradt példája a 15.-19. század között épült délkelet-ázsiai kereskedelmi kikötőknek. A város az I. században a Champa nevet viselte és a legnagyobb kereskedelmi kikötő volt a térségben. Később innen irányították a délkelet-ázsiai fűszer kereskedelmet, ami óriási vagyont hozott.
Az épületek egyedülálló keverékei a helyi és külföldi hatásoknak. Máig fennmaradtak japán, kínai, francia, holland kultúrák stílusjegyeit magukon viselő épületegyüttesek. 1107 épület alkotja a jól megőrzött komplexumot, faszerkezetes magánházak (fa- vagy tégla falakkal), piac épülete, rakpart és kompkikötő, együttesen őrzik a 17. és 18. századi hagyományos városképet, amelynek fennmaradása egyedülálló a régióban. Belépőjeggyel 18 régi ház látogatható.
A japán fedett híd emblematikus a város életében, az 1590 -es években építette az ott élő japán közösség, hogy összekösse őket a kínai negyeddel. A szerkezete nagyon masszív, ellenállt az idők során a földrengéseknek és áradásoknak. Egyik bejáratát két majom, másikat két kutya őrzi. Este színes díszkivilágítást kap. A hídon átsétálni ingyenes, de a híd oldalához ragasztott jellegtelen kis buddhista templom (Cau Chua Pagoda) belépőt kíván.
A város megőrizte kereskedelmi jellegét is, árulnak itt selymet, bőrárut, teát, szöveteket, mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, halat.
Az olcsó és gyors varrodák kedvelt turistacélponttá tették. Híres márkák katalógusaiból válogathat magának az érdeklődő, és egy nap alatt bármilyen anyagból bármilyen ruhadarabot vagy cipőt elkészítenek, megvarrnak.
A virágzó fákkal és lampionokkal teli utcák, a folyóparti sétányok hangulatos éttermekkel és kávézokkal várják vendégeiket.
A lampionok városa ezerféle színben és mintával kínálja a jelképévé vált papir-lámpákat. Szerintem még az is vesz, aki nem tervezte.
A 8 évvel ezelőtti emlékeimhez képest, a város sokat fejlődött. Sokkal több étterem és utcai árus van, a “vegyél valamit” zaklatások is erőszakosabbak:
- Buy something, buy something! - síránkoznak úton-útfélen. Mindegy neki mit, de vegyél valamit! Ebből kifolyólag a szemét is több lett, a folyóban sok száz, szerencsét hozó úszó -lampion maradványa, a piacokon halmokban álló szemét között népes patkány populáció garázdálkodik, és újjnyi csotányokkal nézhetünk farkasszemet a legváratlanabb helyeken.
Napközben a hőség miatt a város élvezhetetlen, a közeli strandokon (An Bang Beach és Cua Dai Beach) ajanlatos hűsölni. Annak aki a tengerparti nyaralókban szállna meg, nem biztos, hogy zavartalan lesz a pihenése, hiszen folyamatosan építkeznek arrafelé.
Egyik estére jegyet rendeltem az “A O Show”-ra, ami szintén újdonság a városban. A Cirque de Soleil előadásaihoz hasonlítják, de szerintem még elég messze járnak attól a színvonaltól. Összeségében egy jól felépített, művészien előadott és koreografált show, amely a vicces jelenetektől, a táncon és éneken keresztül az akrobatikáig, széles spektrumban és eredeti módon mutatja be a vietnámi életformát.
Fenyképezni nem lehet, csak a végén a színház előtt. Maga az épület is rendkívüli, a “Lune Performing Center” építését a keleti kulturák által használt holdnaptár inspirálta. Területe 459 m2, a kupola magassága 13 méter, ülőhelyek száma 299.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.