Shanghai Napló

Mivel tovább fokozódik a feszültség a városban, szükségét láttam újabb helyzetjelentésnek. Pontosabban csak egy szeletke jelentésnek, annyit amennyit mi vagy a barátaink/ismerőseink tapasztalunk, vagy olvasunk az itt élő, külföldiek által üzemeltetett online hírekben.

Azt már mindannyian tudjátok, hogy a 26 milliós Sanghajt teljesen lezárták: az emberek a háziállataikkal együtt lakásfogságban, a boltok, piacok, éttermek mind bezártak, a tömegközlekedés leállt. Valószínű láttatok már videókat, amelyek az üres várost mutatják, apokaliptikus látvány.

Lakóparkunkban minden mozdulatlan, csak a madárdal hallatszik.

A lezárásra felszólító parancs hirtelen érkezett Pekingből. Március 27-én, vasárnap este 20 óra 23 perckor a sanghaji kormány közleményt adott ki a hétfőtől kezdődő általános lezárásról, kezdetben négy napra.
Pudong, a város keleti oldala volt az első áldozat, majd néhány nappal később, április 1-től, a nyugati oldal, vagyis Puxi is elesett.
Ekkor kezdődött el a legrosszabb áprilisi tréfa, mert a kezdeti 4 napból végül 14 nap lett, és azóta is folyamatosan számoljuk a bezártságban töltött napokat.
A szabadulás napja bizonytalan, mert közben kijött egy új szabály, amely szerint:
- ha a lakóparkban az utóbbi 7 napban volt akár egy fertőzött is, a lakásban kell maradni 7 napig.
- ha nem volt fertőzött 7 napig, ki lehet menni az udvarra.
- ha nem volt fertőzött 14 napig, ki lehet menni a kerületbe (de nem lehet elhagyni a határait)
- ha találnak fertőzöttet, újra indul a számolás

Készült egy külön weboldalt, ahol a cím alapján ki lehet keresni, hogy mi az aktualis helyzet, mikor találtak fertőzöttet és ehhez képest mikor szabadulhatunk:  https://www.vigeotec.com/sh

A város lezárásának, (politikai) előzménye van. Tudni kell, hogy a kínai tartományok eltérő kormányzási stílusokkal és szabadsággal rendelkeznek, egyesek jelentős autonómiát élveznek a nemzeti kormányzati politika értelmezésében és végrehajtásában. Ezek közül a sanghaji a legliberálisabbak közé tartozik, a szó klasszikus értelmében, ami régota vörös posztó a konzervativ és szigorúan szabálykövető Peking szemében.

A korábbi Covid-időszakban Sanghaj próbálta megtalálni az egyensúlyt a” Zéró-Covid” stratégia és a racionalitás között. A médiapropaganda valamelyest elmozdult a vírustól való félelem közvetítésétől, a gondolat felé, hogy talán mégsem olyan veszélyes az Omicron, és elegendő kezelés áll rendelkezésre. Egyszerűen túl ragályos ahhoz, hogy sokáig kordába lehessen tartani akár a drasztikus lezárásokkal.
Sanghaj eredeti terve az volt, hogy a tünetmentes fertőzötteket otthon izolálják, a helyi lakóparki bizottságok segítségével felügyeljék és támogassák ezeket az eseteket, míg a súlyosabb eseteket kórházakba küldjék. A létesítményeket és épületeket a lehető legkevesebb időre kell bezárni, a gazdasági életre és az emberek életére gyakorolt ​​hatásokat pedig minimalizálni kell.

Amikor ennek a tervnek a híre eljutott Pekingbe, a nemzeti megelőzési és ellenőrzési parancsnoki csoport súlyosan bírálta. Válaszul arra utasították Sanghajt, hogy jelentse be a város kétlépcsős lezárását.
Sun Chunlan alelnök asszony, továbbiakban Sun komisszár azonnal ideutazott hogy átvegye a parancsnokságot, majd megszervezte a nemzeti kormány egészségügyi és katonai erőinek bevonását is.

Lezárás előtt kevés idő maradt vásárolni, ezért született az a sok videó, amint a boltokban verekednek, veszekednek, tolakodnak az emberek. Es mivel ilyen tömegek támadásakor a polcok hamar kiürültek, volt aki kaja nélkül maradt. Az előzetes figyelmeztetés hiányában, sokan a munkahelyükön ragadtak, és nem tudtak hazatérni. Ez számos telephely karbantartó személyzetére is igaz, étel, főzési lehetőség, párna, takaró nélkül kellett boldogulniuk.

Ha valaki beteg lett, nem Covid miatt, nem volt egyszerű segítséget kérni, amikor minden le van zárva, és csak korlátozottan állnak rendelkezésre szállítási lehetőségek. Az egyik nyilvánosságra hozott incidensben, egy allergiás sokkban szenvedő nővért a saját kórháza elutasított. Meghalt, mielőtt elérhetett volna egy másikat. Ki tudja, hányan haltak meg vagy szenvedtek feleslegesen az ellátás hiánya miatt?
Egy héttel a lezárás után, Sun komisszár küldött a családoknak néhány doboz kínai gyógyszert (Lianhua Qingwen), ami a láz, torokfájás, megfázás tüneteit enyhíti.

A másik probléma a beteg emberek elkülönítése volt. Akinek pozitív lett a tesztje azt azonnal karanténkórházba, vagy ha ezek beteltek, sport- és egyéb csarnokokba szállították, elszakítva a kisgyereket családjuktól, vagy anyát a gyerekétől. Óriási port kavart ez a külföldiek körében is, akik a saját konzulátusaiktól kértek segítséget.

A város az elmúlt hetekben kiállítási csarnokokat és iskolákat alakított át karanténközpontokká, ideiglenes kórházakat hozott létre.
Ezeket a létesítményeket „方舱医院”-nek (fāngcāng yīyuàn - négyzet alakú kabin kórházak) neveznek a kínai újnyelvben. Ezek mellett vannak más létesítmények is, amelyeket egyszerűbben „gélídiǎn”-nek (隔离点) vagy izolációs karanténközpontnak neveznek, ide azokat viszik akik közeli kapcsolatba kerültek pozitívan tesztelt emberekkel. Más a nevük de hasonlóan működnek: nincs fürdési lehetőség, sem orvosi ellátás, de még gyógyszert sem kapnak.
Az 1. héten állítólag az volt a terv, hogy mentőautókkal szállítanak el mindenkit, akinek pozitív lett a tesztje, de a számok gyorsan nőttek, így most busszal viszik őket.

Emma Leaning videója a Sanghaji Kiállítási Központból

A komisszár mai napig kitart a stratégiája mellett, bár kénytelen volt néhány kivételt tenni a karantén intézményekbe való bekerüléssel kapcsolatban. Az alábbiak jogosultak otthoni karanténba maradni:
-Háztartások, amelyekben külföldiek is vannak
-Háztartások, amelyekben 2 év alatti gyermekek is vannak
-Háztartások, amelyekben 80 év felettiek is vannak
-Speciális egészségügyi helyzetben lévő háztartások, például súlyos műtét után lábadozók

A külföldiekre vonatkozó mentesítést azután adták meg, hogy a francia főkonzulátus az EU nevében 6 követeléssel, hivatalos panaszt küldött a sanghaji kormánynak, az itt élő uniós polgárok bánásmódjával kapcsolatban. Egyrészt követelték, hogy az internált külföldiek számára biztosítsák az angol nyelvű orvosi segítséghez való hozzáférést. Másodszor azt követelték, hogy a hatóságok gondoskodjanak az otthon maradt házi kedvencekről, ha a gazdáikat elviszik.
Mivel egyiket sem tudták garantálni, kénytelenek voltak megtenni ezt az engedményt, a külföldiek legnagyobb örömére.

A harag, a frusztráció és a félelem mindenütt jelen van. A legtöbb sanghaji számára ezek az élmények rendkívül sokkolóak voltak, a döntések és intézkedések nagy részét kegyetlennek, érzéketlennek, értelmetlennek és önkényesnek tartják. A 40 év alattiak még soha életükben nem tapasztaltak hasonlót, talán most kinyílik a szemük és látják milyen világban élnek.

A szigorú lezárás a fertőzések számának növekedését nem tudta megfékezni, az omikron rekordszámú megbetegedést idézett elő, naponta 20-26 ezer pozitív esetet regisztráltak, nagy részük azonban tünetmentes. A város lakosságához viszonyítva, ez alacsony szám, hiszen alig a 0.1%-ka.

A következő probléma, amivel a komisszár szembesült, a város élelemmel való ellátása. Mivel nem mindenkinek volt ideje/lehetősége rendesen bevásárolni a tartalékok kezdtek kifogyni, a város külterületein élők arról írtak a közösségi médiában, hogy egyáltalán nem tudnak ételhez jutni. Az online boltok is zárva voltak az első napokban. Az önkormányzatok segítségével, kerületenként változó összetételű étel csomagokat osztottak. Ez azonban nem volt elegendő több napra, főleg nagyobb családoknak. Lassan kezdett egyre több online bolt nyitni és megengedték néhány futárnak, hogy munkába álljon. De még így is kevés volt az ellátmányt, mert a boltok hamar kifogytak a készletből és újabb szállítmányokat nem engedtek be a városba. A zárlat meghosszabbítása túlterhelte a futárszolgálatokat, az élelmiszerboltok weboldalait és még a kormányzati ellátmányok elosztását is.

Mi Puxin lakunk, ma a 20.napja a lakásfogságnak és nem tudjuk mikor lesz vége. 9.-én találtak egy pozitív esetet, sokáig titkolták, hogy melyik emeleten, melyik lakásban, de végül kiderült. Megtagadta, hogy elvigyék az elkülönítőbe, a hatóságok mostanig nem tudtak intézkedni, túlterheltség vagy egyéb okok miatt. Állítólag depressziós az öreg, vagyis nem könnyű eset. Az is nonszensz, hogy kétszer is lesétált az előcsarnokba, hogy fölvigye a rendelését. A lakók nem hagyták annyiban, hívták a rendőrséget, hívták a lakóközösségi felügyeletet, míg végül 18-an elvitték. A további plusz napokat csak ettől a naptól számolhatjuk.
A szabály úgy szól, hogy ha pozitív eset van akkor nem kell lemenni az udvarra tesztelni, hanem az ajtóhoz jön az egészségügyi személyzet. Ez eddig csak egyszer történt meg, más alkalmakkor az előtérbe hívtak tesztelni. Ezt sokan megtagadták a házból, mondván, hogy rizikós, jöjjön fel az orvos. Az orvos azóta sem jön fel, a csoportban megy a vita és veszekedés, megtámadták azt aki megtagadta hogy lemenjen tesztelni és levigye az öreg, magas vérnyomással küzdő nagyanyját is. Pattog a labda ide-ide, ma reggel én is beírtam, hogy adjanak már egy hivatalos választ, mikor lesz ennek vége, mi várható. Azóta is várjuk a választ, ami gyanítom, soha nem fog megérkezni. A hivatal akinek ezt ki kéne vizsgálni és eldönteni, túl elfoglalt vagy nem akarnak állást foglalni. Igy telnek a napok, bizonytalanságban, tehetetlenségben.

A házban önkéntesek végeznek minden feladatot: leviszik a szemetet, takarítják, fertőtlenítik a házat, szólnak amikor tesztelésre kell menni, felhozzák a rendeléseket.
Minden nap tesztelnek, néha kétszer is. Kiosztottak egy csomó antigén gyorstesztet, reggelenként leteszteljük magunkat, lefényképezzük és beküldjük nekik az eredményt. Később lemegyünk a hallba PCR tesztre.

Egész nap a telefonomat lesem, hogy mikor mit lehet rendelni, gyorsan le kell csapni rá, mert a készlet véges és sok a jelentkező. Csak a mi házunkban 105 lakás van, és valószínű 300 fölött a lakók száma. Benne vagyok 5 csoportban, rendeltünk már joghurtot, tojást, gyümölcsöt, lisztet. Az első napokban minden tripla áron, aztán a kormány elkezdte az ellenőrzéseket és büntetéseket ez ügyben, azóta normalizálódtak kicsit az árak, de így is magas. A vizünk is fogyóban de nem fognak hozni, azt mondják az luxus cikk. Fel kell forralni a csapvízet!

Általában nem azt rendelsz amit szeretnél, hanem csomagok vannak és abban többféle zöldség, vagy száraz áru…stb. egybe lehet csak megvenni. Néha barterezünk, néha kisegítjük egymást, ha valami elfogy, összetartó, segítőkész közösséggé alakultunk.
Próbalom összekombinálni a nyersanyagokat hogy mindent felhasználjak ami itthon van és a kevésből is főzzek valami finomat.

Rengeteg álhír kering a közösségi média felületein, a szabályok is napról-napra változnak, szinte képtelenség követni. Hallani pletykákat, hogy egyik kerületben sok futart találtak, akik pozitívak voltak, úgy dolgoztak és terjesztették a kórt. Aztán az terjedt, hogy az egészségügyi személyzet is megfertőződött és vitték tovább a vírust. Ezért most 5 napig megtiltják a rendeléseket és kiszállításokat is. Elvileg hetfőtől kezdődött, de nálunk nincs változás, továbbra is jön az áru.
Mivel ilyen gyorsan változnak a szabályok és történések, lehet pár nap múlva már nem lesz aktuális az amit ma írtam. Ezért nem vállalom a felelősséget.
A lakóparkunk elég nagy, legalább 44-45 ezer ember él benne, 35 emeletes házakban. Tegnap kaptunk egy értesítést, hogy felosztják a területet 4 részre, hogy ha valahol pozitív eset lesz, ne kelljen lezárni a teljes parkot újra, csak azt a részt. Nem hiszem, hogy sokáig leszünk szabadok, ha ki is engednek, hiszen naponta tesztelnek, tuti lesz pozitív is.

Én úgy látom, hogy Kína most saját csapdájában vergődik, a nyakára tekeredett arcvesztés kötelével és nem tudja hogy szabaduljon ki. Azt már kezdi kapisgálni, hogy nem tudják nullára visszaszorítani a vírust, pláne nem az Omicront, de valahogy ki kéne mászni a csődöt mondott Zéró Covid stratégiából, úgy hogy közben ne válljanak hiteltelenné.
Az a pletyka kering, hogy a WHO-val egyezkedik, hogy törüljék a világjárványt, és magát a Covid nevet is, mert a mostani vírus már nagyban különbözik a legelső variánstól és már csak influenzaszerű tüneteket okoz.
Igy Kína győztesen és arcvesztés nélkül jönne ki a Covid elleni harcból, megvédte állampolgárait, akiknek már csak azt kell bejelentenie, hogy a mostani járvány csak egy átlagos influenza.

Nekünk tényleg mindegy hogy mászunk ki ebből, csak legyen végre VÉGE!!!

Nagyon sok vicces és kevésbbé vicces videóm van, de sajnos a felület véges. Egyik kedvencemet azért meg megosztom:

Hadd búcsúzzak egyik kedves barátunk, Back István hangulatjavitó videójával: