Olvastam valahol, hogy Indiát vagy imádod, vagy utálod. Középút nincs. Engem India megfogott és nem enged el többé. Tudom.

Szerintem Indiáról mindenkinek van elképzelése, benyomása, amelyet fotókról, dokumentum filmekből, esetleg ismerősők tapasztalatai alapján szerzett. Néhány Bollywoodi filmből is ízelítőt kaphatunk társadalmi problémákról, kasztrendszerről, szokásokról, gondolkodásmódról, vallásról és hitrendszerről, általában szirupos történetbe csomagolva.
Régóta vágytam már felfedezni, de tudtam, hogy ehhez hosszabb szabadságra van szükség. A covid idején már teljesen lemondtam róla, aztán váratlanul jött egy lehetőség, és kinyílt India kapuja.

Indiát hosszú történelme méltán tette a sokszínű kulturális értékek országává. A kezdeti Indus-völgyi civilizáció, majd a fontos kereskedelmi útvonalak és az ókorban megalakult ősi indiai birodalmak fontos szerepet játszottak tudományos, kulturális és kereskedelmi felemelkedésében. A hatalmas középkori birodalmak felemelkedésének és bukásának korát a Brit Kelet-indiai Társaság megjelenése zárta le a 18. században, és a következő évszázadban az Egyesült Királyság gyarmatosította az egész szubkontinenst. Az indiai függetlenségi mozgalommal 1947-ben vált önálló országgá; a modern India kialakulása a Mahátma Gandhi nevével fémjelzett mozgalommal kezdődött.
Az utóbbi évtized reformjai Indiát a világ leggyorsabban bővülő gazdaságává tették. Eközben súlyos problémákkal küszködik: túlnépesedés, szegénység, analfabetizmus és alultápláltság.
A hinduizmus a fő vallás, amelyet a lakosság 80%-a gyakorol. Egyéb vallások: iszlám, buddhizmus, dzsainizmus, kereszténység, szikhizmus és a zoroasztrizmus.

Az indiai nyelvek sokfélék és több nyelvcsaládba tartoznak. A 2011-es népszámlálás 270 anyanyelvet számlált az országban, köztük 122 fontos nyelvet.
A hivatalos nyelvek a hindi és az angol. Az alkotmány ezeken kívül még összesen 22 nyelvet említ meg hivatalos regionális nyelvként, pl. a bengáli, a telugu, a maráthi, a tamil, az urdu, a gudzsaráti, a szanszkrit, a nága, a malajálam, a kannada, az orija, a pandzsábi, az asszámi, a kasmíri, a szindhi, a szikkimi…stb.

Tulajdonképpen India nem csupán egy ország, valójában egy szubkontinens, amely 28 államot és 7 szövetségi területet foglal magába, melyek nyelvei, vallásai, néptáncai, zenéi, építészete, ételei és szokásai országrészenként különböznek.
Területének méretét illetően a hetedik helyen áll, ráadásul, 2023. július 7-ke óta, az 1 426 000 000 lakosával, Kínát megelőzve, Földünk legnépesebb országa lett.

India a spirituális tanok, az alternatív gyógyászat (ayurveda) az asztrológia, a jóga, a harcművészetek őshazája. Rengetegen utaznak oda a világ minden tájáról: gyógyulni, tanulni, recepteket és életmódot elsajátítani.

Sokan mondják, hogy Indiára testileg-lelkileg fel kell készülni, mert sokkolja az embert. Bármennyire is készültem és tudatosítottam magamban, hogy egy teljesen más világba megyek, ami ott fogadott, arra alig vannak szavak. Az ízek, szagok, illatok, állatok, emberek, színek, hangok, dudák, porfelhők, szeméthegyek, csillogó bevásárlóközpontok és luxus hotelek letaglózó egyvelege minden érzékszervemet egyszerre támadta.
Az első napokban, a temérdek ingertől, szó szerint zsibbadtan, szédülten járkáltam, néha csak álltam sokkolva a látványtól, még fényképezni is elfelejtettem.
Rettenetesen irritált a rengeteg szemét, a földön fekvő, kéregető koldusok, az állandó hangzavar.
A szemét egyébként egész Indiában súlyos probléma, és attól tartok, egyelőre nem is fog javulni a helyzet, mert első lépésként több mint egymilliárd ember szemléletén kellene sürgősen változtatni.
A szemét miatt elszaporodtak a patkányok, a barna kányák és a varjak a városokban.
Másik nagy gond a rengeteg kóbor kutya, falkákba verődve járják az utcákat, élelmet keresve körülszaglásszák a kukákat, a szeméthegyeket és a kajáldákat. Általában nem veszélyesek, de volt hogy megharaptak turistákat, engem is megtámadtak egyik tengerparton. Elég ha egyik elkezd ugatni, rögtön rákezd a többi is, fenyegetően jöttek felém, körbevettek, már a vízig hátráltam, de továbbra is vadul ugattak, szerencsére a helyiek odajöttek botokkal és elzavarták őket.

A közlekedés brit rendszer alapján működik, baloldali sávon haladnak előre, a járművek pedig jobbkormányosak. Jól vezetni nagyon kevesen tudnak, nem mindenhol járnak autós iskolába, családban, rokonoktól, barátoktól tanulják meg az alapokat, a többit az utakon.
Igy a közlekedés már önmagában is félelmetes, nincs vezetési kultúra, a sávok nem fontosak, gyalogátkelőnél nem állnak meg, csak ha jelzőlámpa van.
Az autók, motorok, riksák, teherautók, buszok és gyalogosok tökéletes szimbiózisban mozognak együtt.
A szabály általában az, hogy nincs szabály. Mindenki megy és dudál. Az utasok száma nincs korlátozva, egy motoron simán elfér egy négytagú család, egy riksába akár több iskolás is bezsúfolódik táskákkal.
Az útkereszteződésekben az erősebb győz, aki pedig előzni vagy kanyarodni akar, dudálással jelzi szándékát, amitől véget nem érő hangzavar uralkodik a városokban.
A 3 sávos utakon kb. 4-5 autó halad egymás mellett, állandóan dudálva.
Az autóutakon néha megjelennek a tehenek, kecskék, kutyák, majmok, elefántok és tovább nehezítik az amúgy is kaotikus közlekedést.
Mivel legtöbb helyen nincs járda, vagy az már foglalt, az utcán kell haladni, ahol a folyamatosan dudáló tuk-tukok, motorok és autók között kell lavirozni.

A 30 fokos melegben mindez nagyon fárasztó tud lenni, de Indiát csak akkor kezded el majd élvezni és szeretni amikor ezeken felülemelkedsz.

Én 2 és fél hónapig utazgattam az ország nyugati és déli részén, és csupán az utolsó hónapban éreztem azt, hogy elfogadom, befogadom azt ami jön, úgy ahogy kapom. Valójában akkor érkeztem meg Indiába és már nem zavart hogy utcai kajáldákban ettem, koszos volt a talpam, fényes nappal vidáman játszadoztak a patkányok a fűben, a külföldieknek sokkal drágább az összes belépőjegy, rám akarnak sózni mindenféle kacatot, mindenki szelfizni akar, mindenki tudni akarja honnan jöttem, és összességében nincs egy nyugodt percem, mert még este is hangoskodnak a folyosón, amikor pihennék a szállodai szobában.

Bejártam Maharashtra, Goa, Kerala és Tamil Nadu államokat. Megnéztem a fontosabb templomokat, vízeséseket, fürödtem az Arab tengerben, a Bengali öbölben, királyi palotákat és múzeumokat látogattam, nemzeti parkokban valamint  teaültetvényeken terepjáró és gyalogos túrákon vettem részt, és nem utolsó sorban, nagyon finomakat ettem.
Az államok között van különbség, a legtisztább, legszebb Kerala.

Az Uber nagyon egyszerű és olcsó utazási forma, díját az utazás ideje és távolsága határozza meg, ezért az árak néha változhatnak forgalmas időszakokban. Utazásaim során az ár 13-17 rupia között mozgott kilométerenként, ez körülbelül 0.14 - 0.19 Euro/km.
Sajnos nem működik minden városban, Chennaiban például értem jött, de közölte, hogy törüljem a hívást és neki fizessek az út végén. A cég nagyon sok pénzt levesz tőlük, nem akarnak azon keresztül dolgozni.

A nagyobb távolságokat repülővel tettem meg, ezen kívül utaztam helyi busszal, béreltem autót sofőrrel. Utazási irodákkal könnyen lehet útvonalat egyeztetni, a sofőr elvisz mindenhova. Biztonságos és kényelmes utazási forma, én összesen 22 napot kocsikáztam így, egyik alkalommal 1500, másik alkalommal 2000 kilométert tettünk meg.

Keralában tudok ajánlani egy nagyon jó sofőrt, kedves, figyelmes, európai mércével is nagyon jól vezet, ismeri szülőföldje rejtett szépségeit.
Neve Yunus, telefon száma: +91 78290 22067. Whatsuppon tudtok irni neki.

Indiában általában whatuppon kommunikál mindenki, érdemes letölteni az alkalmazást.

A további bejegyzésekben bemutatom a fontosabb látnivalókat, amerre jártam a saját szemüvegemen keresztül. Ha kérdésetek van, bátran írjatok!
Kedvcsinálónak néhány kép vegyesen, mindenhonnan: