Shanghai Napló

Soong Ching-ling emlékháza előtt általában hosszú sor áll. Sokan kíváncsiak a híres politikus egykori lakóhelyére Sanghajban, amely 30 évig volt az otthona.

Férje halála után a rue Molière 29 (a mai Xiangshan Road), alatt lévő közös otthonukat a Kínai Köztársaság kormányának adományozta, hogy Sun Yat-sen elnöknek méltó emlékhelyet állítsanak.

1949 tavaszán költözött ide és mivel számos kiemelkedő pozíciót töltött be a központi kormányzatban, rezidenciája fontos munkahellyé vált. A házban nemcsak magas rangú párt-vezetőkkel találkozott, köztük Mao Ce-tunggal, Zhou Enlai-jal, Liu Shaoqi-val, Chen Yi-vel és Deng Yingchao-val, hanem olyan külföldi államférfiakkal is, mint Sukarno, Kim Il Szung, Kliment Vorosilov, U Nu, Sarvepalli Radhakrishnan és Sirimavo Bandaranaike.

1963 áprilisától, munkája miatt, ideje nagy részét Pekingben töltötte, és csak alkalmi tartózkodásra és szabadságra tért vissza Sanghajba. 1978. december 31-én visszatért a Tavaszi Fesztiválra, és Sanghajban maradt 1979. február végéig. Ez volt az utolsó itt tartózkodása.

A házat 1988 májusában nyitották meg a nagyközönség előtt, és Sanghaj egyik hazafias oktatási helyszínévé vált. A rezidencia több mint 15.000 tárgyat tartalmazó gyűjteménynek ad otthont. Ezek között vannak képek, levelek, Song főiskolai oklevele, összegyűjtött könyvek, napi használati eszközök, állami tevékenységből származó ajándékok, Sun Yat-sen nehezen megőrzött pecsétjei.

Soong Ch'ing-ling egy misszionárius és metodista üzletember (Charles Soong) második gyermekeként látta meg a napvilágot Shanghaiban, 1893. január 27-én. A helyi iskola után a Wesleyan College-ban diplomázott Maconban, az Egyesült Államokban. Folyékonyan beszélt angolul, angol neve Rosamonde volt.

1915. október 25-én feleségül ment Sun Yat-senhez (Sun Zhongshan). Bár keresztény volt, szülei erősen ellenezték a házasságot, mivel Dr. Sun 26 évvel volt idősebb és már kétszer volt nős. Sun Yat-sen orvosként végzett, de ő lett az 1911-es kínai forradalom vezetője és a Kuomintang (KMT vagy Nacionalista Párt) alapítója.

Soong mindenben segítette férjét, majd annak 1925-ös halála után folytatta közös álmukat és befolyásos politikai személyiség lett Kínában.
Támogatta a Nacionalista Párt balszárnyát (Kuomintang, amelyet férje alapított), amikor az elszakadt a párt jobb szárnyától, amelynek élén később Chiang Kai-shek állt. 1927-ben, amikor a baloldali nacionalisták megtisztították pártjukat a kommunista tagoktól és újra egyesültek a jobboldali nacionalistákkal, elítélte, hogy a szervezet elárulta férje eszméit, és elhagyta Kínát, a Szovjetunióba ment, ahol két évig maradt.

A kínai-japán háború 1937-es kitörése után Soong Ch'ing-ling megszervezte a Kínai Védelmi Ligát, amely orvosi és gyermekjóléti munkát végzett, különösen az ország kommunista irányítás alatt álló területein. Ebben az időszakban átmenetileg újra egyesült nővérével, Soong Mei-linggel, aki Chiang Kai-shek felesége volt.

1948-ban tiszteletbeli elnöke lett a Hong Kongban megszervezett Kuomintang Forradalmi Bizottságnak, hogy szembeszálljanak Chiang Kai-shek Kuomintang csoportjával.

A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása után a kommunisták nagy tiszteletben tartották, mert a Népköztársaság és Sun Yat-sen forradalmi mozgalma közötti kapcsolatot szimbolizálta. Az új kormány egyik alelnöke lett, és 1951-ben Sztálin-békedíjjal tüntették ki a jóléti és békebizottságokban végzett munkájáért.
1953-ban megjelent írásainak gyűjteménye, a Harc az új Kínáért címmel.

Dolgozott az 1954-es alkotmány kidolgozását előkészítő bizottságokban. Az első Országos Népi Kongresszuson Shanghai képviselőjének választották.
Ugyanezen év decemberében a CPPCC alelnökévé választották. Ebben az időszakban Soong többször utazott külföldre, meglátogatta Ausztriát, Indiát, Burmát, Pakisztánt és Indonéziát. Utazásai között szerepelt 1953 januárjában a Szovjetunióba tett látogatása, ahol Sztálin nem sokkal halála előtt fogadta. 1957-ben Moszkvába látogatott Mao Ce-tung küldöttségével az orosz forradalom 40. évfordulójára.

1959 áprilisában Soong ismét sanghaji képviselőként szolgált a 2. Országos Népi Kongresszuson.
1965-ben a Harmadik Országos Népi Kongresszuson újraválasztották a KNK alelnöki posztjára, és az 1960-as évek elején gyakran szerepelt ünnepélyes alkalmakon, gyakran köszöntve fontos külföldi látogatókat.
A kulturális forradalom idején (1966–1976) a Vörös Gárda erősen bírálta és fenyegette, ezért Mao Ce-tung jóváhagyta, hogy felkerüljön a "védendő káderek listájára".

A kulturális forradalom után egészségi állapota megromlott, de a sajtóban továbbra is megjelentek az általa írt, elsősorban gyermekjóléti kérdésekről szóló cikkek. Utolsó nyilvános fellépése 1981. május 8-án volt, amikor tolószékben jelent meg, hogy átvegye a tiszteletbeli LL.D. diplomát amit a  Victoria Egyetemen szerzett.
1981-ben, nem sokkal halála előtt a Népköztársaság tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. Ő az egyetlen személy, aki ezt a címet viseli.

1981. május 29-én halt meg Pekingben, 88 éves korában. A megemlékezésen Deng Xiaoping azt mondta, Soong Ch'ing-ling mindig is a kínai emberek és a kommunista párt minden tagjának szívében fog élni.
Hazaszeretete, nemes jelleme és forradalmi szelleme előrehaladásra ösztönözi a kínai népet, álmuk megvalósításában.