A pompás Mysuru-palota, más néven Amba Vilas, a Wadiyar-dinasztia hivatalos rezidenciája és a Mysuru Királyság székhelye. Gyönyörű belső terei – faragott mahagóni mennyezettel, ólomüveg ablakokkal, aranyozott oszlopokkal és mázas csempékkel – a királyi méltóságot és a nagyságot testesítik meg.
A várost kezdetben Mahishapurának hívták, később a név kannada nyelven Mahisuruvá alakult. Amikor a britek Indiába érkeztek, a könnyebb kiejtés érdekében Mysore-ra angolosították, aztán 2014-ben a várost hivatalosan Mysuru-ra nevezték át, hogy tiszteletben tartsák kannada eredetét.
A Mysuru-palotát a 14. század elején a Wodeyar királyi család építtette. Eredetileg fából épült, és egyszer villámcsapás (Kr. u. 1638-ban), egyszer Tipu Sultan (Kr. u. 1739-ben), majd ismét tűzvész pusztította el 1897-ben. A jelenlegi Mysuru-palota a negyedik rekonstrukció, amely 1912-ben fejeződött be, és a brit építész, Henry Irwin tervezte.
Az indo-szaracén építészeti stílust, iszlám, rajput és gótikus elemekkel keverte.
Háromszintes, szürke gránitból épült, körülbelül 75 m hosszú és körülbelül 48 m széles. A fő égtájakon ötemeletes, négyzet alakú tornyok állnak, rózsaszín kupolákkal a tetején, legmagasabb torony, 44 m magas, a palota közepén áll, és aranyozott kupolával fedett.
A fallal körülvett palotakomplexumban nyolc templom és szentély található, beleértve a Shwetha Varahaswamy templomot is. Vasárnaponként, ünnepnapokon, valamint a Dasara ünnepségek alatt 97 000 égővel világítják meg.
A palotát gondozott kertek veszik körül. Négy bejárata van: a főbejárat neve keleten „Jaya Maarthaanda”, északon „Jayarama”, délen „Balarama”, nyugaton pedig „Varaha”.
A palota jelenleg a 27 éves Yaduveer Krishnadutta Chamaraj Wadiyar családfő tulajdonában van. 2013-ban nagybátyja, Srikantadatta Wadiyar gyermektelenül halt meg, és nem volt utódja. Rajmata fiukká fogadta Yaduveert, és királlyá tette, így ő lett az egyetlen örökös.
A palota ma múzeum és jelentős turisztikai látványosság. A kiemelkedő látnivalók közé tartozik a Durbar Csarnok vagy esküvői pavilon, a közönségterem, valamint az Arany Trón.
A templomi elefántok, fogságban tartott elefántok, amelyeket ázsiai országokban, például Indiában és Srí Lankán templomokban tartanak. Fontos szerepet játszanak a hinduizmus és buddhizmus kultúrájában, és szentnek tekintik őket.
Általában fiatal korukban vad csordákból ejtik őket fogságba és adják el templomoknak, ahol megfelelő idomítás után részt vesznek vallási rituálékon vagy felvonulásokon. Egyik ilyen nagy vallási fesztivál például a Thrissuri Pooram, ahol 50-60 elefántot is használnak egyidőben.
A 21. század elején a szakértők és a természetvédők határozottan bírálták a fogságban tartott elefántok templomokban tartását, mivel az életkörülmények általában problémásak, és az elefántoknak kevés lehetőségük van természetes szükségleteik kielégítésére, míg mások azt állítják, hogy az elefántok létfontosságú részét képezik számos templomi szertartás és fesztivál társadalmi-gazdasági keretének, különösen Dél-Indiában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.