Par hete meg nem gondoltam, hogy ilyen szomoru esemenyt kell bejegyeznem: Apukam nincs tobbe:(
Batyamek meg itt voltak, amikor aprilis kozepen korhazba kerult, de par nap utan ugy tunt jobban van, hazaengedik. Anyummal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, arrol szamolt be, hogy mar kint setalt az udvaron, jol van, szerdan hazamehet. Szerdan viszont hiaba varta, nem erkezett, amikor a korhazba kereste, arrol tajekoztattak, hogy vasarnap este osszeesett es bevittek Marovasarhelyre, de nem tudjak melyik korhazba. Kepzeljetek el egy 72 eves asszony ketsegbeeseset, akit elkuld a korhaz, hogy keresse meg ferjet, egy 40 km-re levo nagyvaros korhazaiban. Addig nem ertesitettek, nem telefonaltak, batyamat sem kerestek, pedig itt is folyamatosan be volt kapcsolva az otthoni telefonja. Ez a romaniai egeszsegugy es a dicsoszentmartoni korhaz. Nemtorodom, erzeketlen. penzleso banda (tisztelet a keves kivetelnek).
Batyamek akkor mar uton voltak hazafele, interneten es ismerosok segitsegevel sikerult megtalalni apumat egyik korhazban. Nagyon rossz allapotban talalt ra egyik jo ismerosunk orvos fia, tudeje tele volt gennyel, lelegeztetogepre kenyszerult es altattak.
Az ottani kezeloorvos szerint nem vettek eszre Dicsoben, hogy tudogyulladasa van, nem kezeltek ezzel. Kerdem en, hogy lehet NEM eszrevenni a 21 szazadban egy tudogyulladast?
Dr.Henrik Gyongyi osztalyan fekudt Dicsoszentmartoni korhazban, akit ezek utan mar nem nevezek orvosnak. Masok is panaszkodtak nemtorodomsege, lelketlensege miatt, nem ertem miert dolgozik meg? Ha mar nem tud gyogyitani, menjen nyugdijba vagy akassza fel magat, de ne csinaljon meg tobb kart az emberekben. Szegyellje magat! Ha lesz eleg erom majd megkapja ezt eloben is! Mindenkinek azt ajanlom, ha egy mod van ra, orizkedjenek tole es az osztalyatol!
Marosvasarhelyen elkovettek mindent az orvosok, amit tudtak, de az eros antibiotikumok sem hasznaltak mar, nem tisztult a tudeje. Aprilis 21-en este szervezete feladta a harcot, teste megpihent.
Az esti geppel indultunk haza Shanghaibol, hetfo este megerkeztunk, az volt az elso virrasztasi nap. Nem kivanom senkinek azt az erzest, amikor be kell menni abba a szobaba, ahol szulod a koporsoban fekszik, viragokkal beboritva. Teste merev es hideg, keze tele tuszurassal es veralafutassal, szaja felhasadva a lelegeztetogep csovetol. Hiaba neztem, meg mindig nem tudtam elhinni, hogy halott, hogy nincs tobbe. Egyaltalan nem gondoltam, hogy ez megtortenhet, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy nem tudjak meggyogyitani. Sokkolt a halalhire. Akinek meg elnek a szulei imadkozzon, hogy minel kesobb jojjon el ez a pillanat!
Rengetegen eljottek, mindenki ledobbenve kerdezte mi tortent ilyen hirtelen, hiszen nem volt beteg. A szobat, a verandat, az udvart beboritottak a viragok es koszoruk.
A keddi nap a temetes es halotti tor szervezesevel telt, gyasszal es emlekezessel. Jottek folyamatosan a rokonok, baratok, szomszedok, es senki nem akarta elhinni, amit lat.
Szerdara, aprilis 25-re volt kituzve a temetes, delutan 2-re jott Peterfi Sandor tiszteletes ur es a kukullodomboi dalarda tagjai. Amikor felharsant az elso enekszo, bejottek es lezartak az addig nyitott koporsot. Utoljara atoleltem hideg testet, megsimogattam fejet. Milyen sokszor levagtam a hajat...
(Most lehet csodalkoztok, mi videken lakunk es ott meg az a szokas, hogy a halottat a sajat hazaban virrasztjak, bucsuztatjak, onnan temetik el).
Kivittek az udvarra a lezart koporsot, mi a csalad, melle alltunk, a gyaszolok tavolabbrol hallgattak a szep bucsubeszedet es a domboi dalarda halotti dalat:
A tiszteletes meltatta apukam eletet, munkassagat az egyhaz szervezeteben.
Nem volt konnyu elete, 1944-ben a haboruban repeszgranat talalta el az apukajat, az en nagypapamat. Ekkor mindossze 11 eves volt, arvan maradt 13 eves testverevel. Mezogazdasaggal foglalkoztak, tehat mar egesz kisgyerekkent ment a mezore szantani, vetni, aratni..., testvere iskolaba ment, o maradt otthon edesanyjaval a foldeken dolgozni.
Az egeszseges, eros fiatal fiukat akkoriban, katonasag cimszo alatt nehez munkara vittek, minel messzibbre az otthonuktol, lehetoleg roman teruletre. Igy kerult apukam az 50-es evek elejen a Zsil volgyebe, egyik szenbanyaba. Az ott eltoltott kemeny evek, azt hiszem mar akkor megpecseteltek sorsat. Akkoriban meg nem locsoltak a banyaban a foldet, a felszallo szenpor es szilicium dioxid lerakodott a tudejere. Igy alakult ki lassan a szilikozis nala, ami egy restriktiv tudobetegseg, es az evek mulasaval a tudo heges atalakulasaval jar. Emiatt betegnyugdijaztak es raktaroskent dolgozott tovabb. Kozben megismerte anyukamat, 1961-ben osszehazasodtak, megszuletett a batyam, majd 1968-ban hazakoltoztek Kukullodombora, en mar ott szulettem.
Mivel az akkori torvenyek szerint nem letezett munkavegzesbol szarmazo betegseg (boala profesionala), csokkentettek a nyujdijat. En mar iskolas voltam es emlekszem, hogy vissza kellett mennie meg 6 evet dolgozni a banyaba, hogy meglegyen osszesen a 20 ev, igy valamelyest tobb nyugdijat kaphatott kesobb.
Ez a betegseg korabban nem okozott kulonosebb panaszt neki, de az evek elorehaladtaval fokozodott a nehezlegzes, es a leguti gyulladasok. Mindig figyelnie kellett magara, ne igyon hideg vizet, ne fazzon meg a hata.
Nagyon sokat dolgozott otthon a kertben, kint a hatarban szolot muvelt, bort csinalt. Amennyire ereje es tudeje birta, mindig tevekenykedett.
A szertartas utan 4 ferfi vallra vette a koporsot es kivittek az utcan varakozo kocsihoz. Nem tudom leirni milyen szivszaggato erzes azt latni, hogy kiviszik annak a haznak az udvararol, amit O epitett es benne elt evekig. Soha tobbe nem nyirja le a fuvet, nem assa fel a kertet, nem szedi le az almat....
Bus harangszo mellett elkisertuk Ot utolso utjara, es a kukullodomboi unitarius temetoben helyeztuk orok nyugalomra. Nyugodjon bekeben, emleke legyen aldott!
Batyammal a sir mellett:
Aki egy virtualis gyertyat szeretne gyujtani apukam emlekere, itt megteheti:
http://gyertyalang.hu/gyertyagyujtas/erteeg.php?erteeg=36860
Tavaly december 30-an toltotte be a 78. eletevet. Azt hiszem, minden nehezseg ellenere szep elete volt, jol eltek anyummal. Voltak hangosabb szovaltasok, mint barmelyik csaladban, de soha nem jart kocsmaba, vagy nokhoz, nem dohanyzott. Munkajanak es csaladjanak elt.
Jokedvu es optimista volt, mindig viccelodott. Nagyon szeretett olvasni es sakkozni, utobbihoz vagy talalt partnereket, vagy a sakk komputerrel jatszott. Ezt imadta, orakig tudott folotte ulni, a kodos, teli napokon.
Nagyon szerette az allatokat, a macskak a szomszedoktol is hozzank jartak finomsagokat enni, a kutyaknak meg O vitt enni-inni, ahol ugy gondolta nem gondozzak oket eleg lelkiismeretesen.
A mi kutyank a szertartas alatt vegeig a koporso alatt fekudt, egy hang nelkul, el sem lehetett mozditani. Amikor aprilis 21-en este apum meghalt, a kutyank es a szomszedok kutyai ektelenul vonyitottak orakon at, senki nem tudta mi lelte oket. Anyum akkor meg nem tudta a rossz hirt, batyamnak telefonaltak, O meg feltesbol es helyesen dontve csak masnap reggel mondta meg anyumnak.
Most nincsenek nalam regebbi kepek Apumrol, de majd kesobb potolom. Utoljara az eskuvonkon mulatott egy jot.
Mondott egy szep beszedet, aztan sorra tancoltatta a baratnoimet, unokatesokat, szomszedasszonyt.
Sajnos amikor egyutt tancoltunk nem keszult kep, csak video. Tudom, hogy ezek vidam kepek, de arra akarok emlekezni, amikor jol erezte magat. Azt mondta, 20 eve var erre a napra, vagyis az eskuvomre, igy vegigtancolta az estet, nem tudtuk leultetni.
Buszke volt rank, a gyerekeire, szemunkbe ritkan dicsert, viszont masoknak eldicsekedte sikereinket. En mar tobb mint 20 eve eljottem otthonrol, uj hazaba epitettem fel az eletem. Sajnos csak akkor talalkoztunk, amikor hazamentem par napra, tehat csak eletem elso 20 evet toltottem egyutt vele.
Igy is iszonyatosan faj az elvesztese, habar tudom, hogy O most mar nagyon jo helyen van. Kozel all hozzam a buddhista vallas, hitvilag es eletforma. Eszerint mindenki leszuletik a foldre egy bizonyos eletfeladattal es ha azt elvegzi el kell hagynia foldi testet, hogy lelke kesobb uj testbe koltozve tovabb folytassa foldi tapasztalasait. Ezt nevezik a hinduk szvadharmanak.
Dharma azt jelenti: Egyetemes Torveny. A szvadharma ennek a Torvénynek az a paranyi resze, amely csakis ram vonatkozik, az enyem, es erre az eletemre szol.
Ontorvenynek is lehet nevezni, mely bele van irva mindenki lenyebe, a jellemebe, a lelke tudat alatti szferajaba.
Ez iranyitja a sorsunkat. A szvadharma nem egyeb, mint az az eletterv, amelyet a lelek magaval hoz. Ezt az elettervet - elozo reinkarnaciok tapasztalatai alapjan - a koztes letben formalja meg a felsobbrendu EN-unk. A keresztenyseg ugy hivja: Isten akarata.
Szoval a temetoben csak az elhasznalt testet hagytuk, lelke mar megtert a Mindenhatohoz, szelleme es emleke orokke velunk fog elni.
Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.