Shanghai Napló

Legelőször Chennaiban a vasútállomáson, aztán India legdélibbi csücskében, Kanyakumariban láttam a fekete dhotit viselő embereket, akik csoportosan közlekedtek az utcákon, vagy fürdőztek a tengerben. Sofőröm mondta, hogy vallásos emberek akik zarándokuton vannak és a Sabarimala templomba tartanak. A vasútállomáson lévők egy batyut tartottak a fejükön folyamatosan. Kíváncsivá tett, mi lehet az, miért nem tehetik le? Odamentem kifaggatni őket, kedvesek voltak, de mivel nem beszéltek angolul, csak fordító segítségével tudtunk egy keveset kommunikálni. Itthon utánanéztem mit is takar ez a fura zarándoklat és elhatároztam, ha legközelebb jövök, felkeresem Sabarimalat.

A Sabarimala Sree Dharma Sastha templom a Nyugati-Ghátok hegységeiben rejtőzik, 914 m tengerszint feletti magasságban, és Pambától (4 km) csak gyalog érhető el. A templomot Sree Ayyappa hindu istenségnek szentelték, mert a legendák szerint ezen a helyen meditált, miután megölte a „Mahishi” nevű démont.

A templom éves zarándokszezonja november közepétől január közepéig tart, és a Makaravilakku ünneplésével ér véget. Ilyenkor, bhakták milliói keresik fel a szentélyt, felajánlásaikkal és szent imáikkal kedveskednek Ayyappa istenségnek, akit Dharma Shastaként is ismernek, és Shiva és Mohini istenségek fia.

A zarándoklat bármely templomba vagy szent helyre valójában a fizikai utazás előtt elkezdődik, amikor testünket, lelkünket felkészítjük az útra.
Mielőtt Sabarimalaba utaznának, a hívők tartanak egy 41 napos, megszorításokkal tele, bűnbánati időszakot (Mandala Kalam).
A vrata (fogadalom) első napján egy guruswami vagy egy Ayyappa templom papja megtisztítja és megáldja a zarándokot, majd Rudraksha vagy Tulsi malát (meditációs gyöngy) akaszt a nyakába.
A Mandala Kalam, egyszerű, jámbor életet ír elő, bűnök nélkül. A böjt vagy vegetarianizmus, absztinencia, cölibátus megtartása mellett, naponta kétszer kell fürdeni hideg vízben, napkelte és napnyugta előtt, majd pudzsát végrehajtani (egyfajta imadkozás, szertartás). Szakállukat és hajukat nem vághatják le ebben az időszakban, temetésen nem vehetnek részt.
Kerülni kell minden luxust, fekete vagy sötétkék ruhát viselni, mezítláb járni és a földön aludni. A kényelemről való lemondás megtanítja az embert, hogy legyen alázatos, és ne legyen kötve a test, az elme vagy az érzelmek szükségleteihez.

Amit a fejükön cipelnek az az Irumudi. Ez egy kétrekeszes vászon tarisznya, amelyben a zarándok a felajánlásokat viszi: az irumudi elülső rekeszében egy tehéntejből származó, tiszta ghí-vel (vajból kinyert zsiradék) töltött kókuszdió található. A ghí -nek különleges jelentése van a hinduizmusban. A tej egy napig eláll, majd lebomlik. A tejből készült túró egy hétig eláll és lebomlik, a túróból készült vaj pedig egy hónapig eláll, és ismét lebomlik. De a vajból készült ghí örökké tart. A ghee készítésének folyamata azt mutatja be, hogy az örökkévaló lélek hogyan fejlődik sok földi tapasztalat során.
A táska másik rekeszében rizs, csicseriborsó, só, kámfor, kesudió, mazsola, gyömbér, kardamom, datolya, méz, kurkumapor, rózsavíz, citrom stb. Ezeknek súlya néha 4-5 kg is lehet.
Az irumudit csak azoknak kell viselniük, akik betartják a 41 napos mandala megszorításokkal tarkított különböző szakaszait.
Mielőtt elindulnak otthonról, imádkoznak Karupannaswami védőistenséghez, hogy óvja meg családjaikat és egy kókuszdiót eltörnek a ház előtt. A zarándoklat során többször törnek el kókuszdiót, különböző helyeken, mindegyik egy-egy mérföldkő befejezését és az egó megtörését jelenti.
Minden csoportnak van egy tapasztalt vezetője, a Guruswami, aki felkészíti az útra a zarándokokat és motiválja, lelkesíti őket.

A hagyomány szerint Ayyappan istenség cölibátusban él, ezért a 10 és 50 év közötti nőknek tilos a templomba menni.
Csak hindu vallásúak léphetnek be a templomba, én külföldiként meg sem közelíthettem. A parkolóban sétáltam egy ideig, fotóztam őket ahogy jönnek vissza a templomtól.

Változik a világ. Régen a zarándokok gyalog érkeztek, ma buszokkal, bérelt autókkal. Nagyon keveset láttam akik gyalogoltak, esetleg biciklivel érkeztek.

Mivel a templomot csak az erdőn keresztül lehet megközelíteni, a zarándokok ki voltak téve a vadállatok, kígyók támadásainak. Akkoriban, kisebb, 50-60 fős csoportokban érkeztek, fejszékkel, nagyobb késekkel felfegyverkezve, de így is csak kb.10-15 -en tértek haza. Hogy elriasszák őket, papírból kivágott vagy rajzolt állatfigurákat viseltek a fejükön, ennek hagyománya máig megmaradt, az útszeli bódékban mindent be lehet szerezni.
Komoly elhivatottság és erős hit kell ahhoz, hogy kilométereken keresztül gyalogolj 5 kg-os súllyal a fejeden, vállalva az út nehézségeit.

A megnövekedett embertömeg befogadására a hatóságok menedék -és pihenőhelyeket alakítottak ki. Körülbelül 14 000 rendőr vigyázza a rendet és irányítja a forgalmat. Nyolc helyen ideiglenes tűzoltóállomásokat hoztak létre, mintegy 2000 alkalmazottal és 500 önkéntessel. Összesen 18 búvárt rendeltek ki a veszélyesnek nyilvánított fürdőhelyekre. Az egészségügyi szolgáltatásokat a közeli kórházakban állomásozó, több mint 100 önkéntes orvosból álló csapat biztosítja.
Hatalmas üzletté nőtte ki magát a zarándoklat, egymásba érnek az útszéli fogadok és étkezdék, a környező szállodák emelt árakon adják ki szobáikat.

A Sabarimala templomot 1793-ban említik először a Pandalam királyi család jelzáloghitel-okmányában. 1902-ben egy tűzeset következtében megsérült, Travancore uralkodója helyreállíttatta. 1950-ben egy gyújtogatás után újjáépítették. Azóta aranyozott tetejű templomkomplexummá nőtte ki magát, magában foglalva a Pampa Ganapathi, a Nilakal Mahadeva és a Palliyarakkavu Devi templomokat.

Erumely városka a Sabarimala felé vezető úton található, és fontos megállóhely a zarándokok számára. Meglátogatják a Nainar Masjid mecsetet, ahol hitük szerint Vavar Swamy tartózkodik.
Vavarswami, Kerala legendás alakja, úgy tartják, hogy Ayyappan hindu istenség muszlim társa. Vavar és Ayyappan kapcsolatának története a régió szellemi történetének jelentős része.

Miután Ayyappan megölte Mahishi démont, a holttestén táncolt. Ennek az eseménynek az emlékére a bhakták miután kijönnek a mecsetből, eljárják a Pettathullal, más néven Pettat kettu, rituális, történelmi táncot.
Testüket különböző színű púderekkel és virágokkal díszítik, cserjeágakkal csapkodják egymást és fülsiketítő dobszó közepette az "Ayyappa-thin-thakathom, Swami-thin-thakathom" szlogent éneklik.

Odafele éjszaka mentünk, visszafele délután, a tánc, a felvonulás folyamatos, egyik csoport érkezik a másik után, nincs megállás 2 hónapon keresztül.

A Sabarimala Mandala Kalam 2024 november 16-án, szombaton kezdődött és december 26-án, csütörtökön ér véget. A zarándokszezon után a templom három napig zárva marad, és a negyedik napon újra megnyílik a darshan idejére.
A sabarimalai zarándoklat arra tanítja a híveket, hogyan éljenek egyszerű és egészséges életet, mindig a jelenben maradva és követve a vallasi tanokat, tiszteletben tartva minden lelket és a Földanyát.