Az UNESCO világörökség részét képező barlangszentélyek az ókori Indiában létező vallási harmóniát illusztrálják, három féle vallást képviselve: buddhista, hindu és dzsainista.
Az Ellora-barlangok Aurangabadtól 29 kilométerre északnyugatra, Mumbaitól pedig körülbelül 300 kilométerre északkeletre találhatók.
Az Ellora, más néven Verul vagy Elura, az ősi Elloorpuram név rövid formája, melyet az i.sz. 812-ből származó Baroda felirat is megemlít.
A helyszínen több mint 100 barlang található, mindegyiket a Charanandri-hegység bazaltszikláiból ásták ki, jelenleg 34 látogatható.
Három fontos építkezési időszakot azonosítottak be a tudósok: egy korai hindu korszak (időszámításunk szerint 550-600 között), egy buddhista időszak (i. sz. 600-730 között) és egy későbbi hindu és dzsain fázis (i.sz. 730-950 között.)
Történelmük során legtöbbször párhuzamosan is használatban voltak, ami segítette a vallások közötti elfogadást.
A 17 hindu (13–29 barlangok), 12 buddhista (1–12) és 5 dzsain (30–34) barlang az adott korszak ismert istenségeit, mitológiai alakjait, valamint az egyes vallások imatermeinek jellemzőit jeleníti meg.
A buddhista barlangok szinte mind kolostorként működtek, hálótermekkel, konyhával, éléskamrával. Egyértelmű kivétel az úgynevezett 10-es számú barlang, amely biztosan egy chaitya, a közösség összegyűlésére is alkalmas imaterem volt, látványos kőfaragásokkal és egy hatalmas tanító Buddha szoborral.
A hindu barlangok faragványai teljes történeteket mesélnek el, az egyszerűbb helyiségek valószínűleg éléskamraként vagy hálóteremként működtek.
A 15-ös és 16-os barlang a két leglátványosabb egész Ellorában.
Az előbbi Visnu 10 inkarnációjának kétemeletes temploma, az utóbbi pedig egyetlen hatalmas bazaltsziklából kifaragott, lélegzetelállító épület, a Kailasa templom.
A Kailasha-hegy által ihletett templomot Shivának szentelték. Építését I. Krisna Rashtrakuta királynak (i. e. 756–773) tulajdonítják.
A 18 év alatt elkészült templomegyüttes a világ legnagyobb monolit építménye, amelyet vésőkkel és kalapácsokkal faragtak ki felülről lefelé haladva. Egy építészeti számítás szerint kb.másfél-két millió köbméter kőzetet emeltek ki, viszont a közelben sehol nem találtak felhalmozott szikla törmeléket és nincs bizonyíték arra, hogy hová kerültek a sziklák, vagy hogyan használták fel őket.
Elosztása más hindu templomokhoz hasonló: átjáróval, gyülekezeti teremmel, többszintes főtemplommal, amelyet számos, a négyzet elve szerint kialakított szentély vesz körül, a belső tér körbejárásra szolgál.
A lingamnak otthont adó központi szentélyhez egy nagy sabha-mandapa csatlakozik (Mandapa=oszlopos csarnok), amelyet 16 oszlop tart. Siva Nandi, a szent bika szobra a templom előtti verandán áll. A főtemplom két falán faragványok sorakoznak, amelyek az északi oldalon a Mahábháratát, a déli oldalon pedig a Rámájanát ábrázolják.
A templom hátsó részét U-alakban vágták ki, ezt akkor láthatjuk jól ha felsétálunk a szikla tetejére, és felülről nézzük a templomot.
A komplexum pompás építészeti adottságai mellett kozmológiai vonatkozásai is vannak. A templomegyüttes építészeti tervezését egyes tudósok úgy tekintik, mint egy utazást az anyagiaktól a szellemi felé, a földitől a mennyei felé és az anyagtól az elméig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.