Shanghai Napló

Majus 20-ra kirandulast terveztunk, valahova termeszetbe vagytunk, kicsit kiszabadulni a fullaszto varosbol, friss levegot szivni, viragokat szagolni. Csilla javaslatara a Chongming szigetet valasztottuk es nem bantuk meg. 6-an voltunk osszesen, pont befertunk Guczo kocsijaba.

Mint a cimebol kiderul, ez lesz az utolso napunk itt. A fiuk az este mar nem kaptak vonatjegyeket, marad a repulo vagy busz. A tarsasag, mar eldontotte, hogy menjunk vissza Shanghaiba, hagyjuk ki Huangshant. Messze van, nincs kozvetlen vonatjarat oda, valahol valtani kell es faradtan mar senkinek nincs kedve 20 orat vonatozni. Guilinban meg biztos lenne latnivalo, de megint esett az eso, igy nem sok ertelme van maszkalni es borig azni.

Eljott a nagy nap, ideutazasunk fo attrakciojan ma veszunk reszt: a varost atszelo Lijiang folyon, lassu turistahajon ringatozva tesszuk meg az utat Yangshuo telepulesig es mesebeli tajakban gyonyorkodunk.

A koran keles nem jott ossze, a telefon valahogy nem a beallitott idoben csorgott, mindossze 15 percunk volt, hogy kirohanjunk a buszhoz. Latni kellett volna azt a kapkodast, oltozkodest. Szerencsere be voltunk pakolva, a buszmegallo sem volt messze ugyhogy uzsgyi futas.

Csendes, nyugis ejszakank volt, senki nem orditozott reszegen, nem volt buli. Reggel a furdoben sem volt nagy nyuzsges, nyugodtan tudtunk keszulodni. Mar nem volt idonk szallodat valtani, viszont kiurult egy 8 agyas szoba, oda atkoltoztunk es csak magunk lehettunk.
Reggeliztunk a mekiben, -mas lehetoseg nem nagyon volt ilyen koran reggel-, aztan elindultunk a buszhoz.

Meg nem kelt fel a nap, amikor megerkeztunk Xianba, a vonatallomasrol kifele jovet a felhomalyban helyi taxisok, riksasok hada fogadott.

Reggel osszepakoltunk es lementunk a recepciohoz kijelentkezni es visszakerni a penzt 1 napra, mert ugye kifizettuk elso nap az egeszet es most korabban megyunk el. Nem volt zokkenomentes, de vegul elinteztuk.

Mara a Tiltott Varost terveztuk be, meg talan valamelyik templomot, estere pedig a kihagyhatatlan pekingi kacsat. Meg kell vennunk a vonatjegyeket is  Xian fele, nehogy elfogyjanak.

Arra gondoltunk megreggelizunk a szallodaban, hogy megse induljunk ehesen az egesz napos turara. Csekelyke osszeg befizetese utan kaptunk jegyeket, amivel felmentunk a kovetkezo emeletre.

Tudom, hogy ados vagyok a nagy turank beszamolojaval, de eddig se idom, se kedvem nem volt irni, a korabban olvashato szomoru esemeny miatt.
Most ugy dontottem, - gondoltaim elterelese celjabol- elkezdem. Igyekszem minden hasznos infot es tapasztalatot megosztani, ami meg eszembe jut. Lehet, hogy nem lesznek vidamak a  bejegyzesek, ezt nezzetek el nekem. A kepek mindenkepp azok, mert akkor meg arnyeka sem vetult rank a kesobbi banatunknak.

A temetest koveto vasarnap templomba megyunk, ilyenkor az istentisztelet utan rovid megemlekezesre kerul sor. A tiszteletes ur imajaban csendes nyugodalmat  ker az eltavozottnak es vigasztalast a gyaszolo csaladnak.

Par hete meg nem gondoltam, hogy ilyen szomoru esemenyt kell bejegyeznem: Apukam nincs tobbe:(

Iden, aprilis 2-5 kozott lesz a Halottak napja, de akkor biztos nem leszunk Shanghaiban, tehat most irok rola part sort.

Tudom, hogy otthon  kitavaszodott mar, de itt nagyon lassan melegszik az ido. Szeles, huvos, esos, kodos napok kovetik egymast, ma is csak 8 fok van. Akik regebb ota itt elnek, mondjak, hogy ilyenkor mar joval melegebb szokott lenni. Ez engem nem vigasztal. Olyan ritkan latni a napot:(

Ha hiszitek, ha nem, meg nem voltunk kinai etteremben, amiota itt vagyunk. Ferjem nem is vagyik ra, itthon magyarosan fozok. En kostolgattam mar parszor kulonbozo palcikas husokat, vagy gyors kajakat, de egyiktol sem ajultam el.

Ma van marcius 15-ke, de mivel hetkoznapra esik, mult het szombaton unnepeltuk. Mar a farsangi balon megkaptuk a konzulatus hivatalos meghivojat:

Mar ideerkezesunk elott figyelmeztettek bennunket, hogy az internetes oldalakkal gondok lehetnek, vannak blokkolt es ellenorzott oldalak.

Az elmult hetekben borongos, esos, kodos, nincs kedve kimozdulni az embernek napjaink voltak. A homerseklet alig emelkedett 6-7 fok fole, vekony szel fogocskazott a komor, szurke felhokkel a hazak kozott. Kilatni alig lehetett, eltunt a folyo a hajokkal:( Mindehhez pedig olyan budos ken szag parosult, hogy nem tudtam kinyitni az ablakokat sem, szelloztetni:

Erdekes cikket olvastam minap a "Shanghaiist" oldalan, ami eleg nagy port kavart fel azota.
De mielott raternek, el kell meselnem par szoban, mit is jelent a Francia koncesszio vagy Francia negyed, mert errol fog szolni a tortenet.

Nemsokara jonnek a tesomek es elkezdtem nezelodni a neten, hova mehetnenk, mit mutassunk nekik Kinabol, ami tortenelmi, kulturalis, gasztronomiai szempontbol is kielegito, de mindenkepp eletre szolo elmeny lesz.
Kinanak van 5 szent hegye, egyikhez biztos elmegyunk, a baj csak az, hogy itt elkepeszto tavolsagok vannak, egyik hegy, ami nagyon tetszik, a Huang Shan pl. 400 km-re van Shanghaitol. Na mindegy,  most nem is errol akarok irni, hanem arrol, hogy a kormany mennyire figyel a turizmusra es ezzel egyidejuleg a latnivalok kiepitesere, konnyen hozzaferhetove tetelere.

Bar az ismeros nevnapokig meg aludni kell parat, most megis ennek gyakorlati megvalositasat latom itt Kinaban, mely megdobbento es egyben elkepesztoen veszelyes. A penzcentrum oldalan olvastam a cikket, par perce, megosztom Veletek szorol szora:

Februar 25-en megrendezesre kerult a IV. Shanghai Magyar Farsangi Bal,  a Magyar Konzulatus szervezeseben. Termeszetesen mi is meghivast kaptunk, tobbi honfitarsunkkal egyutt.

Ovaros utan kedvunk tamadt buszozni, felpattantunk egyik jaratra es lesz ami lesz alapon, elindultunk varosnezni. Ez egyebkent nagyon jo modja annak, hogy jobban megismerjuk a varost, a fobb utvonalakat es tajekozodasi pontokat.

Mult szombaton szep napos ido leven kimentunk setalni az Ovarosba. Mar voltunk ott korabban (erre utal a bejegyzes cime is), de ahanyszor kimegyunk mindig latunk valami ujat, amit  eddig nem fedeztunk fel.

Ez a tema kapcsolodik az elozo bejegyzeshez, Kinaban  a gyorsasag is fontos szempont. Naponta szembesulok vele, hogy mindenki, aki a ket kezevel dolgozik, bamulatos sebesseggel csinal mindent.