Shanghai Napló

Hihetelen szamomra, de mar eltelt egy ev amiota itt vagyunk. 2011 november elsejen erkeztunk.
Meg most is emlekszem, mennyire lenyugozott a felhokarcolok latvanya, amint a folyoparton setalgattunk az elso napokban. Akkor meg nem sejtettuk, hogy a kozelben fogunk lakni.

1 eves ittletunk evfordulojan kisetaltunk ujra a folyopartra es a szelid napsutesben, kavenkat kortyolgatva szamot vetettunk eddigi eredmenyeinkkel, elmenyeinkkel.

Egyaltalan nem bantuk meg a kikoltozest, sot, az otthoni politikai-gazdasagi hireket hallva, biztos jo dontes volt, Azsia egyik toretlenul fejlodo, halado orszagaban folytatni eletunket.

Kina gazdasaganak erosseget jol peldazza az is, hogy az orszag 2006 es 2010 kozott is meg tudta valositani kituzott terveit, akkor is, amikor sok mas orszag gazdasaga aldozataul esett a vilagvalsagnak. Mindezek mellett Kina a valsag tetozesekor sok fejlodo orszag gazdasagan is segitett. Szerintem ez, mindenkepp elismerest erdemel.

Anyagi szempontbol tehat elonyos volt a dontesunk, de nem kimondottan ez motivalt, amikor annak idejen vandorbotot ragadtunk. Sokkal jobban vonzott az ismeretlen orszag egzotikuma, a kulturajuk, viselkedesuk, gondolkodasmodjuk megismerese. Ilyen szines etnikumu es sok kulonbozo orszagbol jott egyent foglalkoztato orszagban oriasi lehetoseg van az interkulturalis ismeretek fejlesztesere, uj kapcsolatok kialakitasara.

Leginkabb talan az utazgatas lehetosege mozgatta meg mindkettonk fantaziajat, amig itt elunk nagyobb eselyunk van beutazni Azsia azon reszeit, amelyek meg feher foltkent szerepelnek vilagvandor terkepunkon.

Amiota itt vagyunk, kirandultunk Kinan belul, nyaraltam Fulop-szigeteken, vakacioztunk Del-Koreaban es most decemberben keszulunk regi almom megvalositasara: Thaifold es Kambodzsa felfedezese. Ezek az utak, olyan elevulhetetlen emlekeket, elmenyeket, tapasztalatokat jelentenek, amelyek, szerintem messzemenoen tobbet ernek barmilyen anyagi joletnel.

Itteni, boldog eletunk arnyoldala, hogy nagyon hianyzik a csaladunk mindkettonknek.
En alig voltam 20 eves, amikor elhagytam erdelyi otthonomat es Budapesten kezdtem uj eletet. Anyukam mondta multkor, hogy mar tobbet eltem tavol, mint otthon. Azt hiszem, ez a tavolsag ot viseli meg legjobban.
Orok fajdalom marad, hogy nem lehettem otthon, amikor apukam hirtelen beteg lett es itthagyott bennunket. Nem tudott megvarni, amig hazaerek, pedig mar uton voltam:(

A magyar kolonia tagjaival tartjuk a kapcsolatot, Guczonak koszonhetoen havonta rendszeresitett talalkozoink vannak, ahol ismerkedunk az ujonnan erkezettekkel, "mozigepeszunk" magyar filmeket vetit. Neha kirandulgatunk, maskor csak beulunk egy sorre es eszmecserere, vagy eppenseggel kolbaszt toltunk, ha kifogyott a keszlet.

Mult szombaton volt az ev utolso "kolbaszolasa", amit szokas szerint Kiss Lacinal tartottunk.
Laci szlovakiai magyar gyerek, tudni kell rola, hogy nem akkarmilyen fabol faragtak. Mindig a Metrobol vasaroljuk a hust, hat Lacinak sosem jo, ami kint van felakasztva.
O hatarozottan bemegy a raktarba es kivalasztja a neki tetszo es termeszetesen elso osztalyu arut. Ugy nezelodott es valogatta a fel disznokat a hutohazban, mintha vallfakat tologatna otthon a gardrobjaban.

Amikor megtalalta a megfeleloket odavitette a pultra es instrukciokat osztogatott a szajtati dolgozoknak, hogyan daraboljak. Azok ugy meg voltak lepodve Laci magabiztos viselkedesetol es raktarba valo besetalasatol, hogy nyikkani sem mertek, azt sem tudtak kivel van dolguk, csak vigyorogtak es daraboltak a hust.

Hozza kell tenni, Laci tobb mint 10 eve itt el, konnyeden osztogatta az ukaszokat kinai nyelven. A kis sargaknal meg legtobbszor lefagy a windows, amikor egy laowai (kulfoldi) sajat nyelvukon szol hozzajuk es meg utasitgatja is oket.
Jo kis bulik alakultak ki a kozos kolbasztoltesek soran, utan. Eloszor termeszetesen elvegeztuk a munkat: bőröztünk, daraboltunk, daraltunk, izesitettunk, töltöttünk...

aztan johetett a megerdemelt falatozas:

A tarsasag az elmult honapok soran kicsit atalakult, voltak akik hazamentek, kozben erkeztek uj csaladok, diakok. Itt Gregtol bucsuzunk, O volt a csapat csajozos, bulizos rekordere:

Azon gondolkodtam, mi mennyiben valtoztunk az eltelt egy ev alatt?
Talan toleransabb lettem, a helyiek viselkedesevel kapcsolatban, ugy ertem a kopkodes, hangoskodas, lokdosodes nem zavar annyira....De ez sem teljesen igaz, mert elofordul, hogy kihoznak a sodrombol es csunyan rajuk nezek, vagy rajuk szolok.
Sajnos, ezen nem tudunk valtoztatni, a legokosabb, ha figyelmen kivul hagyjuk, csak sajat egeszsegunknek okozunk kart, ha ezen bosszankodunk.
Multkor majdnem az atjaron utott el egy kocsi, hiaba zold a lampa, megis atmennek, nem is lassitanak, probalnak kikerulni, de esze agaban sincs megallni. Ha meg egyet lepek, tuti oldalba talal. Mergemben racsaptam a kocsira, akkor megallt es ki akart szallni, kiabalt. Mi elindultunk feleje, ferjem hangosan raripakodott, hogy mi a francot kepzel, zold volt a lampa a gyalogosoknak. Hirtelen haragunktol megijedt, becsapta az ajtot es elhuzott.
Tobb hasonlo sztori volt mar, ferjem olasz kollegaja egyik alkalommal leutotte a kocsi tukret, maskor meg atsetalt a taxi motorhaztetojen, mivel az, a zebran allt meg.
A kozlekedesi szabalyok ilyen merteku be nem tartasa minden europait joggal kiakaszt. Ezt nem lehet megszokni!

A metroban valo fel-es leszallasnal viszont mar sokat fejlodtunk, mivel magasabbak, testesebbek vagyunk a helyi torpeknel, lokdosodesben, konyoklesben nagy elonyunk van. Regebben kulturaltan sorba alltunk felszallasnal, nem tolakodtunk, igyekeztunk nem a masik labara lepni, de most mar vege az udvariaskodasnak. Ha ezt tesszuk, soha nem szallunk fel a metrora, vagy nem haladunk az uton a nekunk kenyelmes tempoban. Mostanaban mindig van ulohelyem is, pillanatok alatt befurakodok es az elso szabad helyre leulok. Ilyenkor bosszusan neznek (lehet, hogy nemi tisztelettel is:) 
Rajottunk ugyanis, ha kedvesen, normalisan probalunk veluk beszelni, nem nagyon vesznek szamitasba. Ha viszont leorditod a fejuket es megalazod, akkor hirtelen felni es tisztelni kezd. Igy mukodnek.

Igen, sajnos ezekben a dolgokban rossz iranyba valtoztunk, felvettuk az itteni szokasokat.

Del-Koreabol vagy Fulop-szigetekrol hazaterve, mindig azt kellett megallapitanunk, hogy az emlitett idegesito szokasok es viselkedes csak Kinara jellemzo, ugy latszik ebbol a szempontbol Azsiaban a legrosszabb helyre koltoztunk.

Ha tudnank veluk beszelgetni, ertenenk a nyelvuket, talan tobb kerdesunkre valaszt kapnank es konnyebb lenne megerteni oket. Bar ebben sem vagyok biztos. Akik beszelik a nyelvet, hasonloan nyilatkoznak.
Az itteni kulturaban elfogadott viselkedes a hangos beszed, a lokdosodes, a masik intim szferajanak figyelmen kivul hagyasa, a foldet zsebkendonek hasznaljuk jellegu krakogas, kopkodes, orrfujas...
Egy 8 eve itt elo, magyar cegvezeto blogjaban olvastam nemreg, idezem:

"A köpködés szintén sajátos kínai tulajdonság. Még a legelegánsabb művelt kínai is köpköd. Volt egyszer az export osztályunkon egy nagyon csinos, értelmes fiatal kolléganő. Valahová mentünk és időnként köpött egy nagyot. Megkérdeztem, hogy nem lehetne-e megoldani, hogy ezt most abbahagyja... egy európainak ez nagyon gusztustalan. Teljesen ártatlan szemekkel nézett rám és megkérdezte, hogy akkor mit csináljon vele? Az európaiak lenyelik? "

Szoval nekik ez termeszetes. Az is ha kohogeskor, asitaskor sem hasznaljak a kezuket, zsebkendojuket. Vagy az orrukat, fuluket piszkaljak komotosan, hosszura hagyott kisujj kormukkel.
Bennunket a hideg kiraz ilyenkor es probalunk tavolabb menekulni az illetotol.

A masik dolog, ami szamomra megszokhatatlan, az idojaras, pontosabban a nap hianya. Olyan ritkan lehet kek eget, baranyfelhoket es ragyogo napsutest latni, nagyon hervaszto tud lenni minden nap ez a szurke, atlathatatlan kod, szmog...nemtudommicsoda...

Az biztos, hogy az egeszsegunknek nem teszunk jot az itteni levegovel.

Ezert is dontottunk ugy, hogy iden a Karacsonyt es szilvesztert homokos tengerparton, palmafak arnyekaban unnepeljuk. Az uticel Thaifold es Kambodzsa, holnap este indulunk. Legkozelebb jovore talalkozunk, addig is vigyazzatok magatokra, puszi mindenkinek!

Egy kinai karacsonyfaval kivanok bekes, meghitt Karacsonyt es egy boldogabb, sikeresebb Uj evet minden kedves olvasomnak!