Este érkeztünk a Cam Ranh repülőtérre, onnan a városi busszal legalább még egy óra zötykölődés várt ránk a szállodáig.

8 évvel ezelőtt már voltunk Nha Trang-ban, az akkori blogbejegyzesem itt olvasható: https://shanghaibanelni.blog.hu/2014/11/11/vietnam_nha_trang

Nagy meglepetésre tehát nem számítottunk, nagyjából tudtuk mi vár ránk az elkövetkező 5 napban: forró napsütés, meleg tengervíz, rengeteg orosz turista, finom tengeri herkentyűk és gyümölcsök.

A város azóta csak tovább fejlődött és gyarapodott: még több szálloda, étterem és kisbolt nyílt a tengerparti sétány mögötti Tran Phu utcában, ahonnan pár perc alatt el lehet érni a hosszú, sárga homokos strandot.
Míg korábban zavart az oroszok jelenléte, most rá kellett jönnünk, hogy pozitívumokat hoztak a város életébe. Nem mondom, hogy teljesen eltűnt a szemét, de tisztábbak lettek az utcák, nem szalagálnak a patkányok mint máshol, és mivel az orosz kézben lévő boltok pontosan kiírjak az árákat, így a helyiek is kénytelenek még a gyümölcsök árait is feltüntetni, egyébként nem fognak tőlük vásárolni, szóval, bizonyos szinten megszűnt a külföldiek átverésének lehetősége.
Nemcsak boltok, hanem szállodák, éttermek,utazási irodák is orosz kézben vannak, nagyrészt orosz alkalmazottakkal, és olyan helyiekkel akik szinten beszélnek oroszul. Tehát itt sem tudtunk angolul kommunikálni szinte senkivel, mert mindenki oroszul beszélt. Bevallom az még most is kicsit idegesítő, hogy mindenhol oroszul szólnak hozzád, mintha más nemzetisegű turista nem menne Nha Trangba, csak orosz.

Napközben olyan elviselhetetlen forróság volt, hogy nem igazán lehetett sétálni, a víz is nagyon felmelegedett, nem hűtött le, hiába fürödtünk. Legtöbbször bemenekültünk pár órára a szállodai szobába.
Egyik nap viszont rávettük magunkat és ellátogattunk néhány látnivalóhoz.

Elsőként a Long Sơn Pagodához, a Trai Thuy hegy labánál, alig 400 méterre a vasútállomástól. 1886-ban épült egy másik domb tetejére, de 1900-ban egy óriási tájfun tönkretette, így került mostani helyére. A pagodától tovább lehet menni felfelé a Hai Duc Pagoda felé, ahol a 24 méter magas, fehér betonból készült Gautama Buddha szobor fogad bennünket.
A város egykori neve Kauthara volt, a Champa királyság alatt (i.sz. kb. a 2. századtól egészen 1832-ig, az ország középső és déli részén). A Cham- kultúrára az erős indiai hatás jellemző, ami a hindu hit átvételében (Siva hindu isten tisztelete) és a művészetekben nyilvánul meg.

Nha Trang központjától 3 km-re északra, a Cai folyó északi partján, egy gránitdombon áll a Po Nagar Cham Towers komplexum, melyet a 7. és 12. század között építettek a Cham emberek.
Úgy gondolják, hogy ezt a helyet már a Krisztus utáni a 2. században használták istentiszteletre. Az eredeti faszerkezetet a jávaiak megtámadása tette a földdel egyenlővé i.sz. 774-ben, de 784-ben egy kőből és téglából épült templom váltotta fel.

A komplexumnak eredetileg hét-nyolc tornya volt, de csak négy maradt meg, amelyek közül a 28 méter magas északi torony (Thap Chinh; i.sz. 817) a legcsodálatosabb, teraszos piramistetővel, boltíves belső falazattal és előcsarnokkal.
Minden torony keletre néz és a Szentszék szerepét töltik be, Yang Ino Po Nagart, a Dua (Liu) klán istennőjét tisztelik, amely a Cham királyság déli része felett uralkodott. A komplexumban elszórtan vannak feliratos kőlapok, amelyek többsége a történelemhez vagy a valláshoz kapcsolódik, és betekintést nyújt a Cham szellemi életébe és társadalmi szerkezetébe.
A templomot a vietnámi buddhisták aktívan használják istentiszteletre, ezért ajánlatos odafigyelni a tiszteletteljes öltözködésre. A videón a felajánlásra szánt ételszentelés is látható.

Hoi An mellett is van egy hasonló építmény, a My Son szentély. A 4. és 14. század között a völgy, ahol My Sơn található vallási szertartások helyszíne volt az uralkodó Champa-dinasztia királyai számára, valamint a királyi család tagjainak és nemzeti hősök temetkezési helyeként szolgált. Akkoriban a terület több mint 70 templomnak adott helyet és számos síroszlopon történelmileg fontos szanszkrit és cham feliratok voltak.

A Vinpearl szórakoztató és üdülőközpontban múlt alkalommal egy egész napot eltöltöttünk, most nem volt kedvünk átmenni. Az árak igencsak felmentek azóta, 8 éve, 330.000 dongért mentünk oda fejenként, most mindez 880.000 dong (kb.34 euro).
Ezenkívül vannak különböző vízisport lehetőségek, Island-hopping turák, sznorkelezéssel, ebéddel és egyéb programokkal egybekötve, tehát unatkozni nem lehet.

Estefele megjennek az utcán a fagylaltot készítők, akik villámgyors mozdulatokkal keverik össze az alapanyagokat egy fagyasztóként működő inox asztalon. Pillanatok alatt elkészül az általunk kiválasztott ízvilágú finomság.