Tamil Nadu fővárosában több napot töltöttem. Évszázadokra visszanyúló történelme miatt, építészete is széles idősávot és stílusokat ölel fel. Ráadásul innen könnyen megközelíthető az UNESCO Világörökség részét képező, 7. és 8. századi hindu műemlékcsoportról híres Mahabalipuram és az “Ezer Templom Városa”-ként ismert Kanchipuram.
Történelmileg a régió a Chola, Pandya, Pallava és Vijayanagara királyságok része volt a különböző korszakokban. A tengerparti földterületet, amelyen akkor Madrasapattinam halászfalu volt, a Brit Kelet-indiai Társaság vásárolta meg a 17. században. Felépítették a St. George-erődöt és létrehozták Madras városát, amely elnökségük téli fővárosaként szolgált. 1996 júliusában Tamil Nadu kormánya hivatalosan Madrasról Chennaira változtatta a nevet.
A város legrégebbi épületei az i.sz. 6.-8. századból származnak, köztük a Kapaleeshwarar-templom Mylapore-ban és a Parthasarathy-templom Triplicane-ben, amelyek a dravida építészeti stílust követik.
A középkori mogálok, majd később a britek befolyásával a városban a hindu, az iszlám és a gótikus stílusok keveréke erősödött, ami a jellegzetes indo-szaracén építészetet eredményezte. (Pl.Chepauk-palota, az Amir Mahal (1798), a Kormányzati Múzeum (1854), a Madras-i Egyetem Szenátusi Háza (1879), a Victoria Public Hall (1886), Madras High Court (1892), Bharat Insurance Building (1897), Ripon Building (1913), College of Engineering (1920) és Southern Railway központja (1921).
A gótikus újjáéledő stílusú épületek közé tartozik a Chennai Central és a Chennai Egmore vasútállomás.
A 20. század elejére néhány art deco épület is született, köztük a Burma Shell (jelenleg Chennai ház), Royapettah Clock Tower 1920 és a LIC (1959), amely akkor az ország legmagasabb épülete volt.
Chennai 19 km-es partvonala számos stranddal rendelkezik, a 12 km hosszú Marina Beach, a világ második leghosszabb városi strandja. Egy rövid sétát tettem itt, árnyék, fák, napozóágyak hiányában, forró volt és barátságtalan.
Mylapore-ban meglátogattam a Kapaleeshwarar-templomot, utána pedig kisétáltam a tengerpartra. Ez már nem volt olyan tiszta, mint a Marina Beach. Sokkoló volt a rengeteg szemét, a varjak, a kutyák jelenléte, utóbbiak rám is támadtak, a helyiek menekítettek ki.
A vonatállomáson sok zarándokot láttam, akik egy kisebb zsákot hordoztak a fejükön. Már láttam korábban Kanyakumariban is ilyen feketébe öltözött embereket, a sofőröm mondta, hogy vallásos emberek akik zarándokuton vannak. Kíváncsivá tett, mi lehet az a batyu, miért nem tehetik le? Odamentem kifaggatni őket, kedvesek voltak, de mivel nem beszéltek angolul, csak fordító segítségével tudtunk kommunikálni. Itthon utánanéztem mit is takar ez a fura zarándoklat.
Amit a fejükön cipelnek az az Irumudi. Ez egy kétrekeszes vászon tarisznya, amelyben a zarándok a felajánlásokat viszi: az irumudi elülső rekeszében egy tehéntejből származó, tiszta ghí-vel (zsiradékfajta ami köpült vajból készül) töltött kókuszdió található, a táska másik rekeszében rizs, csicseriborsó, só, kámfor, kesudió, mazsola, gyömbér, kardamom, datolya, méz, kurkumapor, rózsavíz, citrom stb. Ezeknek súlya néha 4-5 kg is lehet.
Az irumudit csak azoknak kell viselniük, akik betartják a 41 napos zarándoklat, megszorításokkal tarkított különböző szakaszait:
A böjt, absztinencia, cölibátus megtartása mellett, minden bhaktának Tulsi vagy Rudraksha füzért kell viselnie kell a nyakában. Fekete vagy sötétkék ruhát viselnek, és mezítláb járnak. Naponta kétszer kell fürödniük, de szakállukat és hajukat nem vághatják le ebben az időszakban. Kerülniük kell minden luxust, és a földön aludniuk. Ebben az időszakban nem vehetnek részt temetésen.
Útjuk végcélja a Sabarimala Sree Dharma Sastha hindu templom, az Ayyappan nevű istenség imádatának helyszíne. Ez a világ egyik legnagyobb zarándokhelye, a becslések szerint évente több mint 10-15 millió bhakta látogat el ide. A 41 napos zarándoklat mandala szezon néven ismert, decemberben és januárban zajlik.
A hagyomány szerint Ayyappan istenség cölibátusban él, ezért a 10 és 50 év közötti nők belépése a templomba tilos.
A városban nem igazán működött a Uber hivatalosan, odajött ugyan a taxis, de kérte, hogy töröljem a hívást, elvisz a címre, de neki fizessek, mert a cég sokat levon a keresetükből. A látnivalók nincsenek közel egymáshoz, ezért szükség van taxira.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.