Shanghai Napló

Picton- ba erkeztunk a komppal, amely a Marlborough regiohoz tartozik. A varoska fontos osszekotoje a ket szigetnek, ide erkeznek es indulnak a menetrendszerinti kompjaratok.

Lakossaga 2800 korul mozog, nagy reszuk boraszkodassal foglalkozik. Marlborough ugyanis hires borvidek, nagyjabol 30 eve foglalkoznak szolovel, azota tobb mint 200 vallakozas alakult.
Foleg feherbort keszitenek, Pinot Gris, Sauvignon Blanc, Chardonnay, de elofordul Pinot Noir is.

Nem szandekoztunk itt hosszabb idore megallni, egyreszt mert a borospincek annyira nem erdekelnek, szolotermesztes sem ujdonsag egyikunknek sem,  es igyekeznunk kellett, hogy az informacios iroda (i-site) bezarasa elott  Kaikoura-ba erjunk.

Keszitettem nehany felvetelt kocsibol, onnan sajnos jobb minoseget nem lehet.
Ebben az orszagban annyi termeszeti szepseggel talalkozik az ember lepten-nyomon, hogy otpercenkent kedve lenne megallni nezelodni, setalni es fenykepezni. Mivel ezt nem tehettuk meg, nagyon sokszor csak kocsibol probaltam elkapni ezt-azt.
Pictonban meg zold volt minden, aztan amint elindultunk, nagyon szaraz es kopar lett a videk, biztos regota nem volt eso.

Kaikoura felsziget 5 km melyen nyulik be a Csendes-oceanba es egyedulalloan gazdag allatvilaggal rendelkezik. A taplalekban gazdag elohely szamos olyan ritka emlos es madar fajnak ad otthont, mint peldaul az albatrosz, az ambras cet es a dusky delfin.

Amint kozeledtunk a varos fele, arra lettunk figyelmesek, hogy eleg sok auto all az ut szelen es utasai lefele neznek a tenger fele. Kell lennie ott valaminek!
Gyorsan felrehuzodtunk mi is es amint a meredek sziklas parthoz ertunk elallt a lelegzetunk is a csodatol:  ameddig a szem ellatott medvefokak es kicsinyeik henyeltek a sziklakon vagy jatszadoztak a vizben. Annyira lebilincselo volt a latvany, hogy sokaig eszbe se kaptam, hogy fenykepezni kene.
Amikor az orszemek eszrevettek bennunket, riaszto bogest adtak le es kicsit visszahuzodtak, de nem menekultek a vizbe, bizonyara megszoktak mar a kivancsiskodo ketlabuakat.

Az informacios tabla szerint az orszag  jelenlegi medve foka allomanya kb. 100.000 peldany.
1946-ban tiltottak be teljesen a vadaszatat, az 1700-as evek kozepen meg tobb mint egymillioan voltak.

Itt az Ohau Point-nal, a kicsinyeiket taplaljak, nevelik, igy kulonosen agresszivak lehetnek, ha veszelyt ereznek. Az ut menten kell maradni, semmikepp, ne probaljunk a sziklak fele kozeliteni.
Vedett helyen vannak a kicsinyek, a kiemelkedo sziklaszirtek elzarjak oket a nyilt viztol, a sok kis medenceben, zugban vidaman ugrandozhatnak. Szinte pezsgett a medence toluk :)
A sziklak tetejen levo helyert megy a harc kemenyen, marjak egymast, bogesuk messze hallatszik.

Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a lenyugozo allatok kozelsegeben, beautoztunk a varosba.

Szerencsere az informacios iroda meg nyitva volt es megtudakoltuk, hol lehet meg a partkozelben fokakat latni, tovabba hogyan zajlik egy balna-leso hajokirandulas.
Kaikoura ugyanis vilaghiru balna-szafarijairol, melyeket a helyi maori kozosseg szervez, es fo vonzereje az ambras cet, amely kisebb-nagyobb csordakban portyazza a part menti vizeket, polipra vadaszva.
Megtudtuk, hogy a ceg aki ezeket a kirandulasokat szervezi magas szinvonalu szolgaltatast nyujt – igaz, ez szinte mindenrol elmondhato Uj-Zelandon – es egy viz alatti radarral, az ugynevezett szonarral kutatja a melyseget.
A balnak tobb kilometer melysegig merulnek le taplalekot keresni, majd 40-60 perc elteltevel bukkannak ujra a felszinre, ahol tiz-tizenot percet pihennek es oxigennel toltik meg tudejuket. Ekkor lehet oket megfigyelni, lefenykepezni a hajorol.

Gondolkodtunk rajta, nem volt olcso mulatsag, 144 $/fo ( kb.100 Euro/fo).
Na de mi van, ha befizetjuk a penzt es megsem latunk egyet sem?
- Olyan nincs, a ceg tobb eves tapasztalattal rendelkezik, oda fognak vinni ahol balnak vannak.
Ha valami miatt megsem latnank, akkor visszaadjak a penz 80 %-kat. Ez igy jobban hangzott.

Eloszor elmentunk a felsziget masik csucskebe, foka-lesre, addig is gondolkodunk.
Nem sok fokat lattunk, csupan nehany aludt onfeledten a fuben, a fuluk botjat sem mozditottak a kozeledesunkre.
A parti fenyek viszont nagyon szepek voltak, mert korabban elborult az eg, a tenger folott volt egy zapor, de aztan a felhok alol elotort a nap es kaprazatos megvilagitast teremtett.

Visszauton meg mindig nem tudtuk eldonteni, hogy menjunk balna-lesre vagy sem. Realisan vegiggondolva, biztos hogy latunk valamennyit a balnabol, de ki tudja milyen messze lesz tolunk es mennyire jol lathato/fenykepezheto. A legtobb kepen csak a legzes kozben kifujt ”szokokut” lathato, illetve az oriasi farka, ami kozvetlenul a lemerules elott emelkedik ki a vizbol.
Ez nem tul sok. Vegul, abban maradtunk, hogy a fokak latvanya pazar elmeny volt, a balnakat most kihagyjuk es reggel tovabb indulunk.
A tengerparton aludtunk egy zuhanyzoval es wc.-vel ellatott parkoloban, reggel a tenger es a siralyok hangjara ebredtunk.
Reggeliztunk majd indultunk a Lewis atkelon keresztul az Alpokon. Osszesen 3 hagon lehet atkelni: Lewis, Arthur, Haast. A Lewis Pass, a sziget eszaki reszen van, itt meg alacsonyak a hegyek. Sajnos az erdoirtas nyomai szembetunoek.

A Paparoa Nemzeti Parkot 1987-ben alapitottak es 306 km2-nyi teruletet foglal magaba. 

Turistak szazait vonzo latvanyossaga a part menten huzodo Palacsinta sziklak (Pancake Rocks).
Nevuk a formajukbol adodik, ugy neznek ki, mintha sok-sok hatalmas palacsinta lenne egymasra csusztatva.
Valojaban meszkosziklak, es 35 millio evvel ezelott alakultak ki, ugy, hogy a tengeri elolenyekbol, moszatokbol keletkezo puhabb es kemenyebb retegek hatalmas erok hatasara egymasra nyomodtak. A retegek most is erodalodnak, a szel folyamatosan rombolja oket, es a viz eleg sok helyen attort mar a sziklafal alatt, hatalmas medenceket es barlangokat alakitva ki. Dagaly idejen vagy eros hullamzaskor a viz olyan erovel csapodik a sziklaknak, hogy a belso jaratokon felfele tor es tobb meteres magassagba felcsap mint egy gejzir.

Punakaiki egy kis telepules a Nemzeti Park mellett es egesz uton a vicces neven poenkodtunk. Utunk soran egyebkent talalkoztunk meg nehany jopofa maori helysegnevvel: Tikipunga, Tutukaka, Kerikeri, Pakaraka, Papakura, Matatoki, Meremere, Mangatangi...:)

Bamulatos geologiai formaciokat lattunk, megilletodve csodaltuk a termeszet mestermuvet.

Lassan beesteledett, jobban mondva a nap elbujt egy nagyon vastag felhotakaro ala, de erdekes modon, ez a takaro nem ert le a horizontig, egy vekony savot szabadon hagyot, ahol talan elo fog bukkani a nap, mielott a tengerbe bukna.
Nagyon ehesek voltunk, de ezt meg kellett varnunk. Nem csalodtunk, a napsugarak eloszor a tenger vizet festettek vorosre, aztan a partszakaszt arasztottak el nappali fennyel. Nezzetek micsoda festoi szinek es fenyek valtogattak egymast.