Shanghai Napló

A park, New Plymouth varosatol delre, a sziget nyugati oldalan fekszik. Legfobb vonzereje a szinte teljesen szimmetrikus stratovulkan, a 2518 meter magas Mt. Egmont, maori neven Taranaki. Angol nevet, Cook kapitanytol kapta, aki Egmont grofja, John Perceval utan nevezte el, ugyanis a grof tamogatta az elso hajoutjat. A maorik nyelven, Taranaki, fenyes csucsot jelent, ezzel utalva a vulkan hosapkajara, melyet szuntelenul visel.

Az angolok 1867-ben elkoboztak a hegyet a maoriktol, a telepes torvenyre hivatkozva, annak ellenere, hogy az 1863-as torveny szerint nem lett volna szabad olyan teruletet birtokba venni, amin se lakni, se gazdalkodni nem lehet. 
1978-ban aztan egy kacifantos uj torvennyel visszaadtak a Taranaki Maori Alapitvanynak, de ugy, hogy az Alapitvany a birtokba kerules pillanataban, rogton az allamnak ajandekozta az egesz  hegyet. Maig vita van arrol, hogy a maorik tudtak-e, hogy ugy kapjak vissza a hegyet, hogy megis az allame marad. Valami nagy disznosag lehetett a hatterben, ugy gondolom.

A maorik irant erzett szimpatiam jeleul en a vulkant Taranakinak fogom nevezni ezentul.

A viszonylag fiatal, 125.000 eves szepseg, legutobbi vulkanikus megmozdulasat 1860-ban produkalta, akkor beomlott az oldala es egy kis lavat lokott ki magabol.
Utolso nagy kitorese 1755-ben volt.
A tudosok azt mondjak, hogy az elmult 9000 evben nagyjabol 90 evenkent mocorog egy kicsit es kb. 500 evente van egy nagyobb kitores.

A vulkani kupot egy csodaszep, viszonylag erintetlen mohas esoerdo veszi korbe, 1881-ben a hegycsucstol szamitva egy kb. 10 km-es korben vedette nyilvanitottak a teruletet, hogy mindezt megorizzek. Magat a Nemzeti Parkot 1900-ban alapitottak.
Legi felvetelrol es muholdrol fenykepzve ilyen a Taranaki es a korulotte elterulo szabalyos kor alaku esoerdo:

 

Sajnos csak del korul ertunk oda, pedig az volt a terv, hogy elindulunk megmaszni a vulkant.
Az informacional kicsit megmosolyogtak bennunket, hogy delutan 1 kor akarunk hegyet maszni, de mi kotottuk az ebet a karohoz. Nem hoditunk csucsot, megyunk amig tudunk. Oke, oke tudjuk, hogy vissza is kell jonni.
Ezzel megvoltunk, meggyoztuk magunkat, hogy meg nincs tul keso. Valameddig csak eljutunk. En szemely szerint a Tahurangi menedekhaznal tovabb nem szandekoztam menni.
A tura hossza egyebkent a csucsig 6,3 km, kb 10 ora alatt lehet megjarni (felfele: 5-6 ora, lefele: 3-4). A menedekhazig 4 km es 1492 meter szintkulonbseg.

A kepen also piros karika, az informacios iroda, ahonnan a tura indul, felso piros karika: Tahurangi menedekhaz.

 A parkolobol udvozoltuk a fenseges Taranakit, aztan utnak indultunk.

Az ut elejen vegighaladtunk az erdos reszen, aztan lassan emelkedni kezdett, ez volt a cserjes-viragos szakasz. Ahogy egyre meredekebb lett, ugy szaporodtak a 2 perces pihenoim, hogy levegohoz jussak. Es surun kerdezgettem a szepseges Taranakitol, hogy ugyan miert kellett ekkorara nonie?

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Vegul felkuzdottem magam, azt irjak a Tahurangi menedekhazig  1,5-2 ora az ut, mi lenyomtuk masfel ora alatt. Mint tudjuk, a sikerelmeny nagyszeru erzes, eros pozitiv energiaval tolti fel az embert az, hogy megcsinalta, amit eltervezett, nem adta fel az elso akadalynal. Gyonyoru kilatas nyilt innen a volgyre.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Itt kicsit pihentunk, nezelodtunk es azon tanakodtunk mi legyen. Menjunk tovabb vagy induljunk el egy masik turaosvenyen visszafele.
Egyre surubb felhok gomolyogtak, mar teljesen eltakartak a csucsot. Ki tudja milyen ido van fent.

Ferjem javasolta, hogy induljunk el visszafele, de masik utvonalon. Nem akartam onzo lenni, en egyebkent a hazig terveztem jonni, de nem akartam, hogy miattam lemondjon a tovabbjutas elmenyerol. O sokkal edzettebb, rabeszeltem, menjen csak tovabb, en meg maradok egy kicsit a haznal, aztan visszamegyek a parkoloba, ott talalkozunk.
Azt sem szerettem volna, ha egyedul vag neki a hegynek, de pont utolert bennunket egy nemet turistacsapat, (ok is keson indultak), hozzajuk csatlakozott, igy mar en is nyugodtabb voltam.
Addig kovettem a szememmel oket, (kis szines pottyoket a nagy hegy oldalaban) amig a meredek lepcsos szakaszon felmasztak a gerincre. ( a piros vonal menten haladtak felfele, aztan eltuntek a nyil iranyaba)

Ferjem szerint nem volt annyira kemeny a masodik szakasz. Miutan tuljutottak a meredek lepcsokon, kezdodott a tormelekes resz. Ott mar nem volt kitaposott osveny, csak oszlopok jeleztek merre menjenek. A nemetek kozul csak egyikuk birta a tempot, a tobbiek lemaradtak.
A tormeleklejto utan egy sziklas reszhez ertek, ahol mar szinte negykezlab kell maszni olyan meredek, aztan a havas resz kovetkezett, ami a krater fele visz.
Suru sotet felhok leptek el a hegyet, neha az orrukig sem lattak. Jobbnak latta visszafordulni.
A kratert egesz evben jeg boritja, onnan meg kb. 50 meter van a csucsig, de hagovas vagy jegcsakany nelkul szinte lehetetlen felmaszni.

Masik utvonalon jott vissza, nezzetek meg a kepeit:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Lefele jovet talalkozott egy uj zelandi turistaval es beszelgetni kezdtek. Amikor szoba kerult, hogy milyen sokan jonnek megmaszni a vulkant, a csavo megjegyezte, hogy csak a kulfoldiek lelik oromuket a vulkan meghoditasaban, a helyieknek eszebe nem jutna.

Taranaki a maorik szamara eros spiritualis jelentoseggel bir, szent hegykent tisztelik, kratere es csucsa a szent feje, a hegygerinc es a sziklak a csontjai, a folyok a veret jelkepezik, a novenyzet pedig a kopenyet, amely vedelmet nyujt az idojaras ellen.
A park honlapjanak oldalan arra kerik a turistakat, hogy tartsak ezt tiszteletben, ne szemeteljenek a hegyen es ne alljanak a csucs-kore. 

A Taranaki toveben ejszakaztunk, reggel aztan elindultunk az eszaki sziget utolso allomasa,  Wellington fele. A tengerparton megalltunk reggelizni es a kagylo gyujtemenyt boviteni. A siralyok olyan szemtelenek, kinezik az etelt az ember szajabol:)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy skot dudas bacsi kijott a partra es kedvtelesbol jatszott a siralyoknak, a tengernek, es a bameszkodo turistaknak: