Shanghai Napló

Aucklandban landoltunk, a repterrol ingyenes Jucy jarat vitt be a ceghez, ahol atvehettuk a kocsit. Elmondtak a szukseges tudnivalokat, megmutogattak mi hogyan mukodik, marmint az agy osszerakasa, a tuzhely bekapcsolasa, viztartaly feltoltese…stb., aztan kezunkbe nyomtak a kulcsot es kezdodhetett a kaland.

Az elso kilometerek komoly megprobaltatast okoztak ferjemnek: komasan, faradtan meg kellett szoknia a bal oldali vezetest. Amikor odafigyelt nem volt semmi gond egesz utunk soran, amikor rutinbol kanyarodott  (csupan egyszer) egy rovid szakaszon szembe mentunk a forgalommal. En nem vezethettem (nem is nagyon bantam), mert nincs nemzetkozi jogositvanyom, a magyart nem fogadjak el.
 Jucink:)

Mivel mar keso delutan volt, faradtak voltunk, ugy dontottunk csak masnap indulunk tovabb. Nagyvarosi latnivalok nem igazan erdekeltek, inkabb a termeszetbe vagytunk, igy Auckland belvarosat kocsibol neztuk meg, amig elelmiszerboltot kerestunk. A boltban, az europaihoz hasonlo finomsag-hegyek fogadtak: tobb fele kenyer, zsemlek, peksutemenyek, felvagottak, kolbaszok, igazi joghurtok, sajtok, tejek….minden amit Kinaban hianyolunk.
Bevasaroltunk, - bar azt olvastam, hogy Uj Zelandon a csapviz ihato-, azert vettunk palackozott vizet is.

Auckland az Eszaki-sziget eszaki reszen helyezkedik el, keleten a Hauraki-obol, eszakon a Waitemata kikoto, nyugaton pedig a Manukau-obol, illetve a Tasman-tenger hatarolja egy megkozelitoleg 10 km-es foldsavon.
Partvonala szaggatott, beugrok, oblok utan valoszinutlen formaju felszigetek jelennek meg, es sziget is akad boven a kozelben: Rangitoto, Tiritiri Matangi, Motuihe, Waiheke, Ponui, hogy csak egy parat emlitsek.

Az orszag legnagyobb es legnepesebb varosa, 1100 km2 en, csaknem masfel millio ember el. Ha ezt osszehasonlitjuk a deli szigettel, ahol 150.000 km2 –en csupan  egymillio ember el, kiderul, itt a legnagyobb a nepsuruseg, 1300 ember /km2. Ez tavolrol sem olyan veszes, mint a Sanghaji, ahol a 24 millio lakosbol, 3800 jut minden negyzetkilometerre.
Rogton ereztuk, jo helyen vagyunk! :)

Nem hiaba hivják a vitorlazok varosnak, kikotoi tele vannak kulonfele vizi-jarganyokkal, allitolag itt van a legtobb szemelyre eso vitorlazo a vilagon.
Menet kozben egyik hidrol lefenykepeztem a varos felhokarcolo gyujtemenyet, elotte a sok kis jachttal.

A Takapuna Beach Resort nevu tengerparti kempingben szalltunk meg aznap. Lezuhanyoztunk, ettunk majd setaltunk egyet a kornyeken. A sziklas partszakaszon figyelmezteto tabla jelzi,hogy tobb mint 150 fele eloleny talal maganak otthont a korall zatonyok kozott, semmikepp ne erintsuk, vagy gyujtsuk oket: csigak, kagylok, tengeri csillagok, kohalak, osztrigak, rakok, valamint kulonleges novenyek, zuzmok. A fekete sziklak, a 200.000 evvel ezelott kitort, Pupuke vulkan lavaja, a feher pottyok, a rengeteg beleolvadt es megkovesedett kagylohej.

Kattintsatok a kep jobb also sarkaba, hogy megnyiljon a galeria!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Reggel, meg kicsit komasan, de utra keszen pattantunk az elso ulesekre. En, mint terkepesz es masodpilota figyeltem az utat.
Mar itthon elkeszitettem az utitervet, kineztem, kinyomtattam az utvonalakat google maps segitsegevel, de szinte folosleges volt. Nagyon jol ki van tablazva minden, nem lehet eltevedni.
Az alabbi terkepen bejeloltem a varosokat, helyeket, Nemzeti Parkokat, ahol jartunk. Nincs minden feltuntetve a terkepen, de a karika ott van:)

Az elso celpont a 260 km-re levo Bay of Islands, az 1-es fout menten haladva csendes kis tengerparti varoskakon haladtunk at. Rendezett kornyezet, szep kis lakohazak, nyaralok, tisztasag, zold mezok, erdok es homokos tengerpart jellemezte az utat.
Kattintsatok a kep jobb also sarkaba, hogy megnyiljon a galeria!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Whangarei-ben megalltunk kavezni, es atalakitot venni, mert itt, az europaitol elteroek a konnektorok. A boltos nenivel beszedbe elegyedtunk es ajanlotta, hogy ha mar itt vagyunk menjuk el a kis felsziget csucskeben levo Whangarei Heads -ig. Nagyon szep az ut odafele, tobb homokos tengerparttal tarkitva.

Egyik partszakaszon lesetaltunk es kozelebbrol megismerkedtunk a Csendes Oceannal. A viz csendes volt es hideg, a homoknak pedig egeszen furcsa hangja, amint lepkedtunk rajta.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A kis kikapcsolodas utan meg sem alltunk Kawakawa varoskaig. Itt megneztuk es hasznaltuk a foutcan levo, Friedensreich  Hundertwasser altal epitett vecet. Az osztrak muvesz itt elt 1975-tol a 2000-ben bekovetkezett halalaig. A varoska fotere, szinhaza, nyilvanos veceje azota turista latvanyossag lett.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Par kilometer utan megerkeztunk Paihia varosaba, ez a terseg kozigazgatasi es turista kozpontja.
Tiszta, rendezett, arccal a tengerre nezo kis varoska.
Kattintsatok a kep jobb also sarkaba, hogy megnyiljon a galeria!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Innen indulnak a hajokirandulasok a Hole in the Rock nevu sziklahoz. Nem tudom maskepp irni, magyarul: Lyuk a sziklaban lenne, vagy Lyukas szikla...de hat az meg milyen nev? :) szoval maradjunk az angolnal.
Maori neve meg cifrabb: MOTUKOKAKO.
Bementunk a helyi informacios irodaba erdeklodni, de nagy banatunkra a masnap delelotti hajok tele voltak mar, semmi szabad hely. Erkezett egy hatalmas setahajo, -lattuk is a kikotoben vesztegelni- es az utasai lefoglaltak a helyeket.
Lett volna masnap delutanra, de annyi idot nem akartunk itt eltolteni. Egy-masfel napot terveztem egy-egy varosra vagy latnivalora, de mar az elso napon rajottem, az nagyon keves. Ahhoz, hogy kenyelmesen megnezzunk mindent, elmelazzunk, setalgassunk, ne kelljen tervezni a holnapot, kifekudjunk napozni, raerosen beuljunk sorozni…., legalabb dupla ennyi napot kene maradni. Kirandulasunk vegen ezt mar harom honapra nyujtottam, ha most kerdezne valaki, fel evet mondanek. Annyi minden kimaradt, olyan sok helyen maradtunk volna meg par napot, annyi jo tura lehetoseg van…

Visszaterve az informacios irodara, minden nagyobb varosban es latnivalonal van ilyen, boseges papir es szobeli informaciohoz jut az ember, legtobbjukben szuvenireket is beszerezhetunk, sot helyet is tudnak foglalni a kulonbozo programokra.
i-site a nevuk es altalaban a kozpontban vannak, konnyu megtalalni. Ha kicsit is tanacstalanok vagyunk abban, hogy mit valasszunk a rengeteg program kozul egy adott varosban/teruleten, akkor legjobb, ha az i-site irodaban kerunk segitseget. Tudni kell, hogy delutan 5-ig tartanak nyitva.

Megoldast kellett talalni a kirandulasra. Mondtuk a nonek, hogy irjon fel bennunket a delutani utasok listajara, azzal a kikotessel, hogy ha valaki lemondja a reggeli utat, akkor helyette vigyenek el. Mi odamegyunk reggel 8-ra es varunk.
Megadtuk a telefon szamunkat, hogy azon hivjanak, ha lesz uresedes. Vettunk egy-egy kavet, kiultunk a partra es felhivtuk a csaladot skypon, megmutatni nekik a varost, a tengerpartot.
Koszonet Kataeknal, akik ajanlottak, hogy vegyunk uj zelandi sim kartyat!
Mar a repuloteren beszereztuk, adtak hozza par giga internet elerhetoseget is. Most a telefonkartya hasznosnak bizonyult, par perc mulva megcsorrent a telefon, az irodabol hivtak, lett ures hely.
Rohantunk az irodaba, kifizettuk az arat 102 $/fo (kb.70 euro/fo) es nemsokara mar a felso fedelzet elso soraban viritottunk.
Program szerint a negy oras utunk soran vegighajozunk a zold kis szigetek kozott egeszen a Cape Brett-ig ahol a Motukokako szigeten, a lyukas szikla talalhato. Az alabbi terkepen berajzoltam az utiranyt:

A 260 km2-nyi obolben 144 kisebb-nagyobb sziget talalhato, ezek lakatlan, nemzeti parkka nyilvanitott teruletek. Nehany magantulajdonban van, de engedellyel azokat is lehet latogatni.

Kis hajonk kipofekelt a kikotobol, es a szemben levo szigetrol, Russel kikotojebol is felszedve az utasokat nekivagtunk a szigetturanak. 
Egesz kozel haladtunk el a ket nagy oceanjaro mellett, itt delfinek csatlakoztak hozzank es usztak versenyt hajonkkal. Par percre megalltunk es csodaltuk kecses testuket ahogy fickandoztak a napsutesben. A nagy hajo utasai pont reggeliztek, megallt a kezukben a villa es figyeltek a delfinek tancat.
Kattintsatok a kep jobb also sarkaba, hogy megnyiljon a galeria!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tovabb haladtunk a kis zold szigetek kozott, neha teljes egeszeben kinyilt elottunk a napsugarak altal tukorre varazsolt ocean.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mikor a Motukokako szigethez kozeledtunk, varatlan orommel lepett meg a kapitany: bejelentette, hogy at fogunk hajozni a szikla nyilasan. Erre nem is gondoltam elotte, most izgatottam vartam milyen lesz. Figyelmeztettek mindenkit, hogy kapaszkodjon, mert lesz nehany orveny a szikla belsejeben, majd teljes gazzal athajtottunk a lyukon. Jo buli volt, a szikla masik oldala talan meg szebb.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Visszauton megalltunk a Waewaetorea szigeten, itt keszultek azok a csodas fotok, amiket elso napokban megosztottam a Facebookon. A tenger azurkek es smaragd zold arnyalatai, a sotetzold szigetvilaggal es feher siraly csapattal, mesebeli latvanyt nyujtott.  A fu olyan puha es magas volt, hogy bokaig suppedtunk benne, tavolabb baranyok legeltek bekesen.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Mire visszaertunk Paihia kikotojebe, elborult az eg, logott az eso laba, orultunk, hogy sikerult megtenni  delelott a hajoturat.

Kovetkezo tervunk az lett volna, hogy felmegyunk teljesen eszakra Cape Reinga-ig es vegig autozunk a vilag leghosszabb, 90 km-es homokos tengerpartjan, a Ninety Mile Beach-en.
De akikkel beszeltunk, egyre tobben mondtak, hogy nem olyan nagy elmeny. Van egy autout is ami elvezet a sziget legeszakibb pontjan talalhato vilagitotoronyhoz, de az nem olyan latvanyos. A homokon vezetni viszont csak 4 kerekmeghajtasos jarmuveknek ajanlott, mert sokan benne ragadtak mar.
Lehetoseg van buszos kirandulasra befizetni, es azzal szaguldanak vegig a vegtelen tengerparton, de erre egyaltalan nem vagytunk. Megneztunk par videot, aztan ugy dontottunk, tenyleg nem akkora szam, hogy ezert meg 200 km-t autozzunk.

Helyette inkabb megneztuk a kopalfenyo erdot, nem messze a varostol. Terkepen,  Manginangina, Puketi Kauri Forest neven kell keresni.
A“Kauri” a fa maori elnevezese, magyarul kopalfenyokent talaltam ra, latin neve: Agathis australis.
Egyik legnagyobb fafajta a szigeten, magassaga elerheti az 50-60 metert, torzsenek atmeroje pedig akar 5 metert is.
A legosibb erdok kozott tartjak szamon, mar a Jura idosszakban is letezett (190 es 135 millio evvel ezelott).
Az 1840-ben es 1860-ban feljegyzett adatok kozott  olyan oriasfenyokrol olvashatunk melyek torzse 8,54 meter atmeroju, lombkoronajanak kerulete 26,83 meter, egy masiknak pedig a magassaga 56,39 meter. Par ezer evvel korabban valoszinu sokkal nagyobb peldanyok is leteztek, de mivel az 1900-as evek vegere a kauri erdok 90%-at kiirtottak, igy errol sosem fogunk hallani.

A legnevezetesebb ma is elo matuzsalemeket maori nevekkel illetik. Kozuluk a leghiresebb az Erdoisten, maori nyelven Tane Mahuta Tanemahuta. Korat nehez megbecsulni, de 1500–2000 eves lehet, talan Krisztus szuletesevel egyidos.
A hatalmas kaurifakat a maorik kobaltaikkal csak hosszu ido alatt tudtak kivagni, de meg a szazadfordulo kezi fureszeivel is nehezen boldogultak a favagok. 5 par okorrel tudtak csak elvontatni a kivagott peldanyokat.

A telepeseknek nagy jovedelmet jelentett a favagas, hiszen a kaurifenyo egyarant alkalmas volt hajogyartasra, epitkezesre es butorkeszitesre.  De a gyantaja is ertekes volt. A fa kergen sebet ejtve szintelen, ragacsos folyadek szivargott elo, amely kemeny feher, borostyankoszeru anyagga szilardult. Ez a kopalnak nevezett gyanta magas hofokon olvadt, es ezert tartos lakkot tudtak belole kesziteni.
A kaurigyanta attetszo, tobbfele szinarnyalatu valtozatai feldragakonek szamitottak, a maorik pedig futottek vele, illetve a friss gyantat tetovalashoz hasznaltak. A kaurierdoket a gyantakeresok sok helyen egyszeruen felegettek, hogy a talajban levo, regi, mar megkovesult gyantahoz hozzajussanak.  

Ez a megmaradt 20.000 hektarnyi szubtropusi esoerdo ma mar a Termeszetvedelmi Miniszterium igazgatasa alatt all, ritka noveny- es allatok menedekhelyekent. Az itt kihelyezett informacios tabla szerint, a hasonlo kauri erdoknek mara csak a 3%-ka maradt meg.
A delceg fenyok kozott pafranyok, palmak es kulonbozo eloskodo novenyek alkottak buja egyveleget. A fak kerge es a rajuk nott moha erdekes mintazatot hozott letre.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Reggel indultunk vissza az 1-es uton del fele, Auckland erintese utan, a Coromandel Termeszetvedelmi terulet fele kanyarodtunk.
A 85 kilometer hosszu Coromandel-felsziget termeszetes hatarkent vedi Hauraki-es Firth of Thames obloket a Csendes-ocean vadabb hullamaitol. Dombvideki tajon haladunk vegig, suru erdokkel es kacskaringos utakkal.
A felsziget nagy reszet mersekelt egovi esoerdo boritja, a zord termeszet miatt nagy resze lakatlan. A partvideke nepszeru udulohely, a telepulesek is inkabb itt huzodnak meg.
Csupan 5 varoska nepessege haladja meg az 1000 fot, a tobbi alacsonyabb letszamu. Mivel nincs messze Aucklandtol, a tehetosebb csaladok nyaralot epitenek vagy vasarolnak itt, igy az unnepek es vakacio idejen szaporodik a felsziget populacioja.

A felszigeten 5000 millio evvel ezelott aktiv vulkanikus tevekenyseg volt, a geotermikus ho azota is megmaradt a fold belsejeben, termal strandokat, az ugynevezett Hot Water Beach-eket hozva letre.
Ket vulkani hasadek van a teruleten, amelyen keresztul a fold alatti tartalybol percenkent  akar 15 liter forroviz is a felszinre torhet.  A viz 64ºC –os es kalciumot, magneziumot, kaliumot, fluort, bromot es szilicium-dioxidot tartalmaz.
Ezt ugy kell elkepzelni, hogy a tengerparton apalykor a visszahuzodo viz helyen bugyborekolo melegviz tor fel. A turistak, asoval felfegyverkezve erkeznek es ki-ki megassa maganak a homokban a sajat kis medencejet es beleul. A viz mennyisege valtozo, neha alig par ujjnyi, de a lelkes latogatok, akkor is benne hemperegnek es surun fenykepezkednek.

• 
• 
• 

Legjobb idopont apaly elott es utan 2 oraval a helyszinen lenni.
Mi lekestuk a reggeli apalyt, az estire beneveztunk volna, de masik program elvezett elsobbseget. Olvastam, hogy uvegalju hajoval lehet kirandulni es gyonyorkodni az obol valtozatos viz alatti elovilagaban. Ez utan erdeklodtunk a kemping informacios pultjanal, de sajnos aznap nem indult, mert viharos volt az idojaras az elmult napokban. 

Ezt nagyon sajnaltam, de nem volt mit tenni. Kijelentkeztunk a kempingbol, ahol az ejszakat toltottuk es elindultunk a masik latvanyossag a Cathedral Cove fele, amit csak gyalog vagy hajoval lehet megkozeliteni.
A gyalogtura kb.45-50 perces es gyonyoru helyen kalauzol vegig, kar lett volna a hajot valasztani. Raadasul ma is eleg nagyok a hullamok, meg fotozni sem tudtunk volna rendesen.

Buja novenyzet, szines madarak, legeleszo baranyok, vadregenyes tengerparti kilatohelyek tettek emlekezetesse a setankat.
Kattintsatok a kep jobb also sarkaba, hogy megnyiljon a galeria!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Leerve a partra kepeslapra illo latvany fogadott: a meredek partszakaszon a Csendes-ocean allando hullamzasa gyonyoru formakat hozott letre: magas homlokzatu abrazios kapukat (tenyleg olyan mint egy katedralis bejarata), sziklatornyokat, gomba es piramis formaju kepzodmenyeket.
Ezek a vakitoan feher sziklak az ocean kek vizevel a hatterben csodalatos panoramat alkottak.

Atgyalogolunk az alaguton, de nem lehetett tovabb menni a dagaly miatt. Vagyis lehetett volna, kicsit dacolva az eros hullamokkal, kockaztatva, hogy azok felkenjenek a sziklafalra.
Az obol masik oldalan a fuggoleges sziklafalrol aprocska vizeses permetezi a forro homokot es azt aki husoles gyanant ala all.
Nem gyoztem eleget fotozni es videozni, kesobb amikor a nap kisutott meg eszveszejtobb lett a szepseg.
Kattintsatok a kep jobb also sarkaba, hogy megnyiljon a galeria!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A partvidek tengeri termeszetvedelmi terulet, mely a Motukorure, Moturoa, Motueka es a Mahurangi szigeteket korulvevo tengeri eletkozosseget ovja.

A varoshoz visszavezeto uton a meredek domboldalakra epitett, oceanra nezo hazakat csodaltuk. Voltak uvegpalotak, es voltak takaros kis, konnyuszerkezetes nyaralok, amiknek termeszetes bajat novelte a kagylokbol kirakott hazszam.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Delutan komppal atmentunk Whitianga varoskaba. Ebedeltunk, setaltunk, gyumolcsot vettunk. Kellemes kis varoska, a viz kozelsege hihetetlen nyugalmat araszt. Senki nem siet, az emberek raerosen setalgattak, falatoztak, gyerekeikkel jatszottak. Igazi idilli kornyezet, annyira mas, mint a rohano, lukteto, zajos, szmogos Shanghai. Eg es fold.
Estefele mar nem volt kedvunk visszamenni a termalvizes partra, inkabb elindultunk a kovetkezo uticel, Waitomo fele.