Shanghai Napló

Mint a cimebol kiderul, ez lesz az utolso napunk itt. A fiuk az este mar nem kaptak vonatjegyeket, marad a repulo vagy busz. A tarsasag, mar eldontotte, hogy menjunk vissza Shanghaiba, hagyjuk ki Huangshant. Messze van, nincs kozvetlen vonatjarat oda, valahol valtani kell es faradtan mar senkinek nincs kedve 20 orat vonatozni. Guilinban meg biztos lenne latnivalo, de megint esett az eso, igy nem sok ertelme van maszkalni es borig azni.

Oke, akkor menjunk haza, Shanghaiban is van rengeteg latnivalo. Na, de mivel menjunk? Tegnap Yangshuoban bementunk tobb utazasi irodaba, de mar repjegy sem volt csak a nagyon draga legitarsasagokkal. Mar gondolkodtunk a buszon, de Shanghai innen 1620 km, ha a leggyorsabb vonat 20 orat megy, mikor er oda a busz? Es ennyi idon keresztul ulni a hatsonkon, nem kellemes.

A recepcion probaltunk erdeklodni, hatha tudnak valamit, de amiota itt vagyunk csak szamitogepen "beszelgettunk" veluk, egy forditoprogram segitsegevel. Nem viccelek, ha meglatjak, hogy kerdezni akarunk valamit mar rakjak is fel a laptopot a pultra, megnyilik a program, oda bepotyogjuk neki angolul, amit szeretnenk, program automatikusan leforditja neki kinaira, elolvassa, aztan ugyanigy valaszol. Kesz rohej, nem lenne egyszerubb,ha megtanulna legalabb alapfokon beszelni es akkor nem kell ezzel kinlodni. A program sem fordit mindent helyesen, gondolom, mert neha nehezen ertettuk meg egymast.

Kicsekkoltunk, otthagytuk a csomagokat megorzesre es elindultunk szerencset probalni. Varosszerte sok kis jegyarusito iroda volt, szep nagy betukkel kiirva: INTERNATIONAL TICKET OFFICE. Aztan amikor bementunk kiderult, hogy egy vak hangot sem beszel senki angolul, elokerult megint a forditoprogram. Biztos ezert nemzetkozi, olyan programjuk van, amivel a vilag osszes nyelvere le tudjak forditani a mondandojukat:)

Kisetaltunk a vonatallomasra, ott nezelodtunk, hatha akad valami lehetoseg. Es akadt, pontosabban meglattunk egy tablat, ami buszjaratokat reklamoz, tobbek kozott Shanghaiba is. Bementunk, persze itt sem beszelt a srac angolul, elokerult a papirlap es ceruza, aztan a forditoprogram is. Kiderult, hogy halobuszokrol van szo, tehat agyak vannak benne es kenyelmesen alhatsz benne a celallomasig. Az utazasi idore 20 orat mondott, arban meg olcsobb volt a vonatnal is, mindossze 380 yuan/ fo. (kb.47 euro)

Kalandosnak igerkezett a lehetoseg, meg ugysem utaztunk alvos busszal, itt az ideje kiprobalni. Delutan fel 5-kor indul a busz, mondta, hogy jojjunk ide 3 korul. Kerdezte melyik agyakat valasztjuk? Na ez fogos kerdes, mivel meg sosem ultunk ilyen buszon, azt sem tudjuk hogy vannak elhelyezve a fekvohelyek. Szepen lerajzolta nekunk az agyakat, nekunk csak ki kellett valasztani:

Kesobb kiderult semmi ertelme nem volt a rajzoranak, azokat az agyakat elfoglalta mas, de itt meg viccesnek tunt es marha szerencseseknek ereztuk magunkat, hogy megoldodott a hazaut.

Oromunkben vettunk egy kis ananaszt reggelire. Nagyon edes, fincsi, megpuccoljak, palcikara szurjak, neked csak ragcsalni kell:

Sok gyumolcs es finomsag kellette magat az utcan:

Kedvencem a pita jellegu muszlim kenyer, itt szezammagot is szornak ra. Frissen, ropogosan nagyon finom. Emlekszem Tuneziaban is sokszor vettem, a foldbe asott kemence belso falan sutik oket a berberek.

Megorokitettem a sutesi folyamatot:

 Meg egyszer megneztuk a pagodakat nappali fenyben es setaltunk a parkban:

A varos leghiresebb sziklakepzodmenye a 100 meter magas  Elefantormany- hegy (Xiangbi Shan), ennek ureges alakja egy elefantra emlekeztet, amely eppen a  Li-folyobol ormanyaval vizet szippant.

( A helyi legenda szerint a császár egyszer szemlét tartott Guilinban, kíséretéhez számtalan óriás elefánt is tartozott. Az egyik állatot azonban a betegsége miatt magára hagytak és így lemaradt a többiektől. A falusiak megsajnálták az állatot és ápolni kezdték. Miután meggyógyult szorgalmasan dolgozott, segített a parasztoknak. Amint ezt megtudta a császár szörnyű haragra gerjedt és elrendelte, hogy öljék meg az állatot. Az elefánt a végsőkig küzdött, mígnem kőheggyé változott.)
A hegyen allo kis sztupa a csaszar kardjanak markolata, ami kiall az elefant hatabol.
Egyebkent a hegy a varos cimereben is megtalalhato.

Megbeszelt idopontban kimentunk a buszhoz, vettunk elelmet az utra, aztan vartunk,......., vartunk,.......es vartunk.....A fiu, aki a jegyeket adta, nem volt ott, egy masik miutan megertette, hogy hova tartunk azt mondta varjunk, mert jonnek majd ertunk. Nem mondom, hogy turelmesen, de setaltam a kornyeken.
Kulonbozo  Samsungok valaszteka egy mobiltelefont arusito bolt kirakataban, erdemes figyelni a nevekre: Sumsang, Sansumg..stb. Ez Kina, a gagyi masolatok hazaja.

Szerencsere vart meg 3 nemet lany is a buszra, egyikuk eleg jol beszelt kinaiul, igy tudott erdeklodni a szemelyzettol mit terveznek velunk. Tobb mint egy oras varakozas utan kivittek minket mikrobusszal a varos szelere, ott kell majd felulnunk a buszra, ami Nanjingbol jon. Szakadt az eso, a sofor ott akart hagyni bennunket, de mi mondtuk ki nem szallunk amig nem erkezik meg a buszunk. Ott is vartunk legalabb masfel orat, mar lassan kezdett besotetedni es fogytan volt a turelmunk.

A nemet csajszi surun erdeklodott a sofortol, az meg telefonalgatott, de csak annyi derult ki, hogy a busz uton van, majd erkezik, autopalya forgalmatol fugg mikor. Nem volt kellemes ott acsorogni esoben es bizonytalansagban, kozben csomo Shanghaiba tarto busz megallt, fel akartak venni, de a soforunk azt mondta nem a mi buszunk.
Igy hat maradtunk. Nem sokkal 6 elott erkezett meg a busz, felszalltunk es ha cipo lett volna a labunkon, lehet le is szallunk ijedtunkben. Dobbenten neztuk a rengeteg agyat, embert, cuccot egymas hegyen-hatan, elso pillanatban  ugy tunt nincs mar szabad agy. Kiabalni kezdtunk a sofornek, hogy alljon meg, hatra jott a segedje, mondta menjunk hatrebb, vannak meg ures agyak. Pont annyi volt, ahanyan voltunk, viszont nem egymas mellett, hanem szetszorva. Na ennyit a reggeli rajzolgatasrol es agyfoglalasrol az irodaban:)

Felszallaskor le kellett huzni a ciponket es egy nylon zacsiba rakni, ezeket es a kis motyonkat az agyak vegebe lehetett tenni. Ugy tunt az agynemu is tiszta, az agy kenyelmes, folotte teve, nem lesz itt nagyobb gond azt hiszem. Legfeljebb alszunk hazaig. 30 agy volt a buszon egymas fole helyezve, de a sok ember ellenere, a legkondinak koszonhetoen friss volt a levego. Igy nezett ki a busz beltere, a kozepen levo piros vodrok a szemet tarolasara szolgaltak:

Batyam a 192 centijevel nehezen fert el a kis agyon, ok hatul kaptak helyet, alattuk egy egesz kinai csalad elte eletet: ettek, ittak, pelenkat csereltek a gyerekeknek, jatszottak veluk, csititgattak oket, ha sirtak:

Kenyelmesek voltak az agyak, a busz suvitett az autopalyan, gyorsan elaludtam. Ejszaka volt a gond, amikor vecere kellett mennem. Nagyjabol tudtam merre van, de nehezen tudtam megkozeliteni, kozben jottek szembe velem, a busz meg olyan kanyarokat vett, hogy egyik agyrol a masikra estem. Felhuztam a cipomet, mert zokniban megsem mehettem, az ajto elott mutatta egy csaj, hogy ott van egy papucs, azzal lehet belepni. Csodas, legalabb erre gondoltak. Latnotok kell a vecet belulrol, a bal oldalon levo vodorben folyamatosan viz folyt, azzal lehetett leobliteni. Ott allok folotte, a mar tobb szasz ember altal hasznalt kinai gumipapucsban:)

Reggel ujabb meglepetes ert, kiderult a busz megsem megy Shanghaiba, Hangzhou a vegallomas. Na megint balhezni kell veluk. Mutattuk a jegyeket, hogy mi Shanghaig vettuk, akkor miert erre a buszra raktak bennunket..stb. De hat eszervekkel nem lehet hatni a kinai emberre, csak huzogattak a vallukat. Beizzitottuk a nemet csajszit, mi is leszalltunk fenyegetoztunk, ferjem felhivta egyik kollegajat, hogy beszeljen az a soforrel. Mondtuk, hogy megyunk a rendorsegre, ha most itt akarnak hagyni bennunket es ezt nem usszak meg szarazon. Aztan elkezdtuk vadul fenykepezni a buszt, a rendszamot, a sofort, a kornyeket...mindent, hogy majd ez lesz a bizonyitek. Volt ott meg par fazon, akiknek szerintem kozuk lehetett a soforhoz, vagy ismertek az irodat, nem tudom. BMW meg hasonlo kocsikban poffeszkedtek es nagyon nem tetszett, amikor oket is lefenykepeztuk. Elkezdtek telefonalgatni, aztan kisuthettek valamit, mert szoltak, hogy szalljunk be a kocsikba. Atraktuk a csomagjainkat es mi hatan + a 3 nemet lany beultunk. Nem tudtuk hova visznek bennunket, de nagyon elszantak es batrak voltunk. Teljesen atszeltuk a varost, -ingyen varosnezes Hangzhouban-, aztan valahol megalltunk es vartunk. Mondogatta, hogy jonnie kell egy busznak, ami elvisz Shanghaiba bennunket. Azt is leszogeztuk, hogy nem fizetunk a buszjegyert, mert mar egyszer megvettuk a vegallomasig.

Megjott a busz, nem tudom hogy inteztek el a soforrel, de az felvett jegy nelkul es mar robogtunk is hazafele. Meg 2 ora es otthon lehetunk, el sem hiszem. Tegnap (szombat) este 6 ota uton vagyunk, most vasarnap delutan 4 ora van. Ha nem lett volna ez a cirkusz Hangzhouban, mar reg otthon lennenk. Viszont, ha belegondolok, a busz kb. 17 ora alatt tette meg ezt az 1500 km-es szakaszt, tepett rendesen az autopalyan.
Aztan vegre meglattuk az ismeros epuleteket, megcsapott Shanghai illata, itthon vagyunk:)

A kisebb-nagyobb kellemetlensegek ellenere, izgalmas es erdekes volt az ut, gyonyoru helyeken jartunk, sok tapasztalattal es tobbszaz keppel, emlekkel, hangulattal gazdagodtunk. Remeljuk maskor is lesz reszunk hasonloban:)