A kathakali indiai klasszikus táncdráma, amelyet az egyik legkifinomultabb műfajnak tartanak a világon.

Ez a táncszínházi hagyomány Kerala államból származik, elnevezését a kathá (történet) és a kali (tánc) szavakból kapta. Mai formája egy sokoldalú színházi és rituális gyakorlatokban gyökerező kultúra gyümölcse, amely hosszú folyamat eredményeként a 17. század közepére érte el a mai, letisztult formáját. Kottarakkara Rádzsája ez idő tájt komponálta az elsősorban klasszikus hindu eposzok, a Rámájana és a Mahábhárata történeteiből álló repertoár jelentős részét.
A brit gyarmatosítás alatt a kathakali is hanyatlásnak indult, majd az 1947-es felszabadulás után elkezdődött a tánc újjáépítése és a fiatalok képzése. A táncosok bevallása szerint a kathakalinak nincs sok alaplépése, de hosszú évek fáradtságos munkájába telik, amíg valaki igazán el tudja sajátítani a különböző mozdulatokat, mimikákat.

A tánc maga stilizált pantomim, a dráma, a zene és a tánc szintézise. A táncosok nem beszélnek, csak kézjelekkel (mudrákkal) és arcjátékkal fejezik ki magukat. A jelmezükhöz és a sminkjükhöz használt színek szimbolikus jelentésűek. A zenét adó ütőhangszereket két dob, a csenda és a madalam képviseli. A vezető énekes adja meg a ritmust a csengila (gong) segítségével, segítője a cintányért kezeli.
Tradicionálisan minden szerepet férfi játssza – akárcsak az ókori görög színházban.
Hagyományos témái néptörténetek, vallási legendák és spirituális gondolatok a hindu eposzokból és a Puránákból.

Régen vallási ünnepeken, templomi udvarokban bemutatott, egész éjszakát betöltő előadásokat tartottak. Hitük szerint, éjszaka megjelennek az istenek és démonok mitikus alakjai, a színészek teste ekkor egyfajta eszközzé válik, szó szerint megtestesíti az adott karaktert. Manapság a turisták részére lényegesen lerövidített előadásokat tartanak, amelyek magas színvonalúak, és a történetet világosan elmagyarázzák az előadás előtt.

Kochiban a Kathakali Center-ben lehet naponta előadást nézni:   https://www.keralakathakali.com/

Az előadás rituáléja a gondosan kidolgozott, több órát igénybe vevő smink és öltözet elkészítésével kezdődik. A smink és a kosztümök szimbóluma segíti a színészek felismerését, a szerepük megértését.
Lehetőség van korábban menni és végignézni, ahogy sminkelik egymást és magukat.

Öt elsődleges karakter van (Pacha, Kathi, Thadi, Kari és Minukku), akiket sminkjükről (Vesham) és ruházatukról lehet felismerni:
1. Pacha Vesham vagy a zöld smink nemes férfi karakterek, például királyok és isteni lények ábrázolására szolgál.
2. Kathi Vesham karakterek arrogánsak és gonoszak, de van bennük vitézség. Sminkjük szintén zöld, de arcukra egy piros kés, az orruk hegyén és a homlokukon pedig fehér pöttyök vannak ráfestve.
3.Thadi Vesham (szakáll) háromféle változatban létezik:
- Chuvanna thadi (vörös szakáll, ördögi és nagyon gonosz, mint Bali - a majmok királya)
- Vella thadi (fehér szakáll) egy magasabb lénytípust képvisel, mint pl. Hanuman, a majomisten.
- Karutha thadi (fekete szakáll), primitív lények: vadon élő vadászok és erdőlakók.
4. Kari Veshamot démoni karakterekre használják, a Kathakali színpad legborzasztóbb figuráit ábrázolva. Arcuk koromfekete, rajtuk pontozott piros és fehér jegyek.
5. Minukku Vesham a szelídséget és a magas szellemi tulajdonságokat szimbolizálja (mint a szentek), amelyek éles ellentétben állnak az előző négy osztállyal. Női karakterekhez és bölcsekhez használják.

A Kathakali pompája a táncosok öltözékének köszönhető, melynek része a kireetam (hatalmas díszes fejfedő), a kanchukam (nagyméretű kabát), valamint bő, színes szoknyák és ékszerek.

Egyik legromantikusabb történet a Nala Charitham, ezt láttam én is.
Nalan és a gyönyörű Damayanthi szerelméről szól, akiknek egymásra találását egy aranyszínű hattyú, Hamsam segíti.
A színpadon egyetlen szó sem hangzik el, az arcok mimikáját és a kezek gesztusait, frenetikus dobszó, érzelmes ének és a táncosok ritmikus mozgása erősíti.
A kéz gesztusait mudrának nevezik, a kathakaliban huszonnégyet használnak. (az alábbi videóban látható néhány).

A táncos kilenc, Navarasasnak nevezett arckifejezéssel dolgozik, amelyeket az arcizmok, a szem, a szemöldök intenzív mozgatásával jelenít meg, hogy kifejezze a darabban szereplő karakter érzelmi állapotát.
A Sringara, a szemöldök gyors fel-le mozgatása, általában a szeretetet, a meghittséget, az örömöt jelenti.

Munnarban (Kerala), a Punarjani Traditional Village nevű kulturális központ célja, Kerala hagyományainak megőrzése és megfiatalítása.
Itt egy újabb Kathakali mesejátékot láttam: