Valószínű mindannyian emlékeztek a Gettómilliomos című filmre, melyet Mumbai nyomornegyedében forgattak. Láttam a szegényes életkörülményeket, de nem tudtam elképzelni, milyen lehet élőben egy ilyen helyen járni.
Most, hogy a jó sorsom Indiába vezérelt és Mumaiba is eljutottam, eszembe jutott és keresgélni kezdtem. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy egy ideje, vezetett séta keretein belül látogatni lehet a területet. Pooja, az idegenvezetőnk maga is itt lakik, tapasztalatával és hozzáállásával még különlegesebbé tette az élményt. Körbevezetett minket és aprólékosan elmagyarázta a mindennapi életet és a munkafolyamatokat.

A magyar nyomornegyed kifejezés pejoratív jellegű, és az itt élők nagyon szegényes életkörülményeire utal, emiatt sok helyen az angolból átvett slum szót használják. Egyéb, külföldi elnevezései még: a favela, a spanyol területeken a barrio, a török gecekondu, vagy a gettó, ami elkülönült társadalmi rétegre is utal.

A Dharavi nyomornegyed 1884-ben alakult ki, amikor a brit gyarmati kormányzat kitelepítette a gyárakat és a helyi lakosokat a városközpontból.
A korábbi mocsárvidék feltöltése után megszűnt a halászat, fazekas telep, majd bőrfeldolgozó ipar jelent meg. Főleg muszlim kézművesek, hímzőmunkások, ruhakészítők- és kereskedők költöztek a területre.
Ezek az iparágak munkahelyeket teremtettek, a munkaerő beköltözött, de a kormány nem tett erőfeszítéseket az infrastruktúra, valamint a terület fejlesztésére.
A lakóhelyiségek és a kisüzemek folyamatosan növekedtek, higiénés, csatornázás, biztonságos ivóvíz, utak és egyéb alapvető szolgáltatások nélkül. Később menedékként szolgált a mumbai alvilágnak és a vidékről bevándorlóknak, akik itt olcsó szálláshoz juthattak. Ennek eredményeképpen vallásilag és etnikailag rendkívül sokszínű nyomornegyed épült ki.

Ma a mintegy 2 millió lakosú Dharavi összetákolt hajlékai integrálódtak a városi térbe, toronyházak, forgalmas utak törik meg a bádogviskók folytonosságát, amelyek 220 hektáron terülnek el. Méreteivel a második legnagyobb a világon, a mexikóvárosi Neza–Chalco–Itza után.

Naivan azt gondoltam, hogy az itt élők éheznek, adományokra és segélyekre várva, egyik napról a másikra tengetik életüket. A rendkívül önérzetes idegenvezető hölgy felvilágosított, hogy ők nem szegények, aktív gazdasággal rendelkeznek, amelynek az éves forgalmát több mint 1 milliárd USD-ra becsülik, 2022-es bevételük csaknem 2 milliárd dollár volt. Itt esett le először az állam.

A szemétfeldolgozás a legfőbb bevételi forrás. Semmi sem vész kárba, Mumbai hulladékának 60 százalékát itt hasznosítják újra, az autóakkumulátoroktól a számítógép-alkatrészekig, a fénycsövektől a golyóstollakig a bádogváros mindent feldolgoz.

A szemétgyűjtő és hulladék újrahasznosító cégek akik ide települtek, több ezer embernek adnak munkát, akik a városból összeszedett szemetet szelektálják és feldolgozzák. Több ilyen kis vállalkozást meglátogattunk, érdekesnek találtam, hogy a műanyag hulladékot három kategóriába sorolják, amit az ütésre kiadott hangja alapján választanak szét, majd darálják, mossák és minősége alapján bőröndök, táskák, hátizsákok alapanyaga lesz.

Ezenkívül különböző feldolgozóipari ágazatok alakultak ki, mint például a bőr-, kerámia-, ruhaipar, élelmiszergyártás és nyomtatás.

A bőröket az erre szakosodott telepeken készítik elő, itt csak festik és szabják, táskák, dzsekik készülnek belőlük.
Akkor ámultam el másodszor, amikor Pooja azt mondta, hogy olyan nagy cégeknek dolgoznak, mint az Amazon vagy Zara.

A Dharavi Market saját bejegyzett márkája a "90 FEET", a luxus, kiváló minőségű bőráruk számára.
A https://dharavimarket.com/ platform a termékek online értékesítésére, összpontosít Indiában és külföldön.

Az etnikai, kaszti és vallási közösségek, szervezeteket hoztak létre, iskolák, templomok, otthonok és gyárak építésével segítették Dharavi fejlődését.
Az első mecset, a Badi Masjid 1887-ben, a legrégebbi hindu templom, a Ganesh Mandir pedig 1913-ban épült. Jelenleg 200 iskola van a telepen, egy része önkormányzati, másik része magán kézben vagy vegyes felosztásban.

A telep szűk sikátoraiban rengeteg a szemét és a feldolgozás során keletkezett törmelék. Por és vegyszerek szaga rontja a levegő minőségét. Folyóvíz csak reggel 9-12 között van, így korlátozottak a tisztálkodási lehetőségek, a Mahim folyót pedig a mellékhelyiségek hiánya miatt sokan használják ürítésre, és a csatornák is ebbe torkollanak. Az ENSZ egy korábbi becslése szerint 1440 emberre jut átlagosan egy WC. Gyakoriak a fertőző betegségek, a légszennyező anyagok miatt pedig a tüdőrák, a tuberkulózis és az asztma is komoly gondot jelent.
A területen gyakoriak az árvizek, a tűzesetek, és a Covid-járvány is súlyos pusztításokat végzett. A különböző szervezetek tervezik a nyomornegyed-fejlesztését, és segítik az ottani embereket, azonban óriási összefogásra és támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy Dharavi lakóinak élete megváltozhasson.

2023-ban az Adani Properties megkapta a nyomornegyed átépítésének jogát, és sok lakos aggódik a jövője miatt.
Az emberek attól tartanak, hogy kilakoltathatják őket az ingatlanokból és el kell költözniük, ez pedig a megélhetésüket veszélyezteti.