Shanghai Napló

Az előző posztban említettem, hogy Xinjiang északi részén, a Kanas Természetvédelmi Területen és környékén sok kazak nemzetiségű él. A kazakok ősidők óta nomád életet élnek, és nemzedékről nemzedékre állattenyésztéssel foglalkoznak. Ott élnek, oda vándorolnak és állítják fel jurtáikat, ahol víz és fű van.

A kazakok (kazahok) egy török etnikai csoport, és egyike a Kínai Népköztársaság által hivatalosan elismert 56 etnikai csoportnak. Xinjiangban az Ili nevű kazah autonóm prefektúrában és Mori kazah autonóm megyében élnek, összesen kb. 1.4 millioan vannak.
A Wikipedia szerint, úgy kerültek ide, hogy a Dzungár Kánság bukásakor a 18. század közepén a mandzsuk lemészárolták a dzsungári őshonos oirat mongolokat, majd birodalmuk számos részéből bevándorlókkal gyarmatosították az elnéptelenedett területet. A beköltöző népek között voltak a kazah kánságból származó emberek.

A Hemu felé vezető út varázslatosan szép: dimbes-dombos, buja erdők, a hatalmas zöld legelőkön elszórtan fehér jurták, körülötte tehenek, lovak, birkák…
Nagyon szerettünk volna egy jurtát közelebbről is megnézni, ezért kérésünkre az idegenvezető elvitt bennünket egy kazak családhoz.
Nagyon kedvesen fogadtak, körülnézhettünk a jurtában, sőt a másikba is bemehettünk, ahol az eladó sorban lévő lány kelengyéje volt felhalmozva, kézzel vart és hímzett ágyneműk, terítők, ünneplő ruhák…

Később a buszon, az idegenvezetőnk megosztott velünk néhány érdekes kazak szokást:

A kazah szó jelentése: fehér hattyú.
Minden kazah fiatal 6-7 éves korában már saját lovat kap az apjától és megtanul lovagolni, az állatnak gondját viselni.

Mivel nagy részük nomád életet él és elég messze laknak egymástól, ezért minden évben lovasfesztivált rendeznek, ahol a fiatalok találkozhatnak, ismerkedhetnek.
Egyik érdekes ismerkedési szokás a fesztivál során, amikor egyik fiú kiválasztja a neki tetsző lányt és elhívja lovagolni. Egy kb. 5 km hosszú pályán lovagolnak együtt, közben beszélgetnek. Amikor elérnek az útszakasz végére, visszafordulnak. Ekkor a lánynak el kell döntenie, tetszik-e neki a fiú vagy sem. Ha nem, rácsap az ostorral a fiú fejére és leveri a kalapját (ez nagy szégyen a fiú számára), ha tetszik neki, csak finoman legyinti meg az ostorral. A lányoknak nem szabad visszautasítani a felkérést, aznap még többen kérhetik fel közös lovaglásra.
Ha esküvő lesz, 1 napig tart, élő zenészekkel, a fiatal pár új jurtat épít, földet és nyájat kapnak a szülőktől. Általában 3-4 gyerek születik.

A legfiatalabb fiú házasodás után is a szülőkkel marad, segíti őket.
Ha meghal a családfő, a lovát nem lovagolhatja senki többet. 1 évig jól tartják, aztán feláldozzák, de nem esznek belőle.
Ha délelőtt hal meg, délután eltemetik, ha délután, másnap temetik.
2.5 m mély gödröt ásnak, aminek az oldalába egy vízszintes lyukat vájnak, abba teszik a halottat. A nagyobbik fiú bemászik, és kipróbálja, hogy megfelelő-e a lyuk mérete.
40 nap múlva megemlékezést tartanak a halott emlékére. A Kurban fesztivál alatt meglátogatják a sírt, de virágot nem visznek.

Hemu faluban egy másik etnikai népcsoport él, a tuvanok. Ők szintén egy ősi vadász és állattenyésztő nomád nép, akinek származása több mint ezer évre vezethető vissza a Tang-dinasztiáig. Kecske-, birka-, teve-, rénszarvas-, szarvasmarha- és jakcsordával foglalkoztak az elmúlt évezredek során. Hagyományosan filccel vagy gubával borított, nyírfakéreggel vagy irhával bevont jurtában éltek, amelyet szezonálisan áthelyeznek, amikor újabb legelőkre költöznek.
A Tang-dinasztia korabeli könyvében Tongdian „sívadászként”, a Yuan-dinasztia idején pedig „erdei népként” írják le őket, szabad, mozgékony életet éltek a Yenisey folyó, valamint az Altay- és Sayan-hegység környékén.
A kínai történelmi feljegyzések szerint a tuvanok vadász és nomád életmódja egészen a huszadik század elejéig tartott.

Ma a tuvanok Kínában, Külső-Mongóliában és Oroszországban élnek. A kínai tuvanok főleg Kanas, Hemu és Baihaba falvakban élnek, összesen körülbelül 2500-an és úgy tartják, hogy a mongol nemzetiséghez tartoznak, és Dzsingisz kán katonáinak leszármazottai. Ez azonban nem igaz, valójában két különböző etnikai csoportról van szó.
A tuva népnek csak nyelve van, nincsenek saját írott karakterei, és nincsenek történelmi feljegyzései sem. Mivel lakóhelyeiken más nyelvű populációk dominálnak, nyelvükben sok a kazah, mongol és kínai nyelvből kölcsönzött szó. Mivel mai napig mongol etnikai csoportként azonosítják őket, veszélyben a nyelvük is, nem tudnak tuvai nyelviskolákat létrehozni, működtetni.

Kína gazdasági fejlődését, a kulturális forradalmat, a nemzeti asszimilációs programot, a kényszerbetelepítéseket, a turizmus rohamos fejlődését és a vadászati tilalom bevezetését, súlyos lelki, fizikai, társadalmi és kulturális szenvedések árán élték túl. Ez a gyors átalakulás nagy hatással volt a kínai tuvák hagyományos kultúrájára, megélhetésére, túlélési koncepcióira, természeti környezetére és természeti értékeire. Eltűntek a hagyományos népi gyógyítóik, a sámánok és a közösségi bölcsek. A kormány társadalmi elhanyagoltsága, neheztelés és elkeseredettség érzéséhez vezettek, depresszió és mentális betegségek sújtják őket, amelyeket gyakran alkohollal való visszaélés, bűnözés, sőt öngyilkosság is kísér.

Hemu -ban a helyi tuvanok megőrizték ősi és egyszerű életmódjukat, és sokan még mindig állattenyésztésből élnek. A faluban elszórtan elhelyezett faházaikban mindegyik ajtó keletre nyílik.

Mezei virág tengeren keresztül érkeztünk a kis faluba, amely egy békés völgyben fekszik, nyírfaerdő ölelésében. A közeli dombról csodaszép kilátás nyílik a falura. Sok étterem, szálláshely, ajándékbolt üzemel a turisták kiszolgálására, akik általában egy napot és egy éjszakát töltenek itt, aztán továbbmennek.

A Hemu folyó víze a hófödte Altay hegyből ered, két híd van rajta, egyik arra szolgál, hogy a látogatók átsétáljanak a folyón a Hemu-kilátóhoz, a másikat többnyire a helyi pásztorok és jószágaik használják.