Shanghai Napló

Kirándulásunk következő helyszínei másik városban voltak, Dengfengben, a Song-hegy lábánál, amely Kína öt szent hegyének egyike.

A város az egyik leghíresebb spirituális központ, mivel különböző vallási intézményeknek és híres templomoknak ad otthont, mint például a taoista Zhongyue-templom, a buddhista Shaolin-templom (a harcművészetek híres központja), valamint a konfuciánus Songyang Akadémia és a Gaocheng Obszervatórium. A kínai irodalomban az „ég és a föld spirituális központja”-ként említik. A város egyes részeit 2010-ben vették fel az UNESCO világörökségi listájára.
A Shaolin-templom a Songshan-hegység Wuru csúcsának lábánál helyezkedik el hatszáz méter magasan. Történelme nemcsak a kungfu miatt ismert, hanem a buddhizmus terjesztésében is igen jelentős szerepet játszott.

A templom története
A Shaolin templomot az északi Wei-dinasztia Taihe korszakának 19. évében alapították (i.sz. 495). Első patrónusa Xiaowen császár (471–499) volt.
Az indiai születésű Buddhabhadra szerzetes, akit a kínaiak egyszerűen Batuónak hívták, 490 körül érkezett Kínába a selyemúton, azóta élvezte a császár támogatását, aki meg a Shaolin-templom alapításával is őt bízta meg. Batuo lelkiismeretesen végezte munkáját, a buddhista szentírások fordításának és a tanok prédikálásának szentelte magát.
527-ben Bodhidharma, az indiai mahajána buddhizmus 28. pátriárkája megérkezett a Shaolin templomba. Kilenc évig meditált a Wuru-csúcs barlangjában, és elindította a kínai chan hagyományt. Ezt követően Bodhidharmat a chan buddhizmus első pátriárkájaként tisztelték.

574-ban az akkori kínai császár harcot inditott a buddhizmus ellen, és lerombolta a Shaolin templomot. 589-től kezdve azonban ismét akadálytalanul fejlődhetett a buddhizmus, a szerzetesek visszatértek Shaolinba és nemsokára ismét müködött a templom.
Amellett, hogy hozzájárul a kínai buddhizmus fejlődéséhez, valamint történelmi, kulturális és művészeti örökségéhez, a templom harcművészeti hagyományairól is híres. A Shaolin szerzetesek a Shaolin Kung Fu kutatásának, létrehozásának és folyamatos fejlesztésének és tökéletesítésének szentelték magukat.

A Tang dinasztia idején a Shaolin-i szerzetesek a kung-fu kiváló alkalmazásával nagy szolgálatot tettek Li Shi-min császárnak, és ezzel nagy becsbe kerültek. 618 és 714 között a Tang dinasztia császárainak támogatásával nagymértékben kiépült a Shaolin templom, amelyben több mint 5000 épület és 2000 szerzetes volt. Az immár császári templomot, a világ legnagyobb templomának nevezték.
Fénykorát a Ming-dinasztia (1368-1644) idején érte el. A ma látható épületek is a Ming- és a Qing-dinasztiából maradtak fenn, de ez csak az eredeti templom kb. tíz százaléka. Ezzel együtt ősi freskók, kőtáblák és megannyi értékes műemlék, szobor látható a templomban.

1641-ben Ming-ellenes lázadó csapatok ostromolták meg, erre az időszakra tehető a Shaolinhoz köthető titkos társaság, a Triád megalakulása. A kolostort ért támadások közül a leghíresebb 1723 augusztus 11-én történt (Qing-dinasztia idején) egy beépített mandzsu Bak Mei (Fehér Szemöldök) közrejátszásával. A hagyomány szerint a Mandzsuk alattomos támadását (megmérgezték a vizet) csupán öt pap élte túl, akik szétszéledtek és nem hagyták kihalni a tudást. Ennek az eseménynek köszönhetően terjedt el a Shaolin Kung-fu Kína egész területén, és így alakultak ki további híres Kung-fu stílusok is (pl. Wing Chun).

Később, a Shaolin papok közül sokan csatlakoztak a nemzeti császárellenes mozgalmakhoz, ahol Bokszolóknak nevezték őket. Egyre több külföldi hatalom tört be Kínába és harcolt a Császárhű katonákkal, valamint a Nemzeti hadsereggel (ezek egyébként egymással is hadban álltak). Mivel taktikájuk az volt, hogy aki nem áll melléjük, az ellenség, a Shaolin templomokat és szerzeteseket mindenki rutinszerűen irtotta. A papok közül rengetegen a hegyekbe, vagy külföldre menekültek, egy részük visszatért a világi élethez, de voltak akiket bebörtönöztek. A Shaolin szerzetesek csak reménykedtek benne, hogy a Shaolin tudása fennmarad, még ha a templomokat le is rombolták.

A 20. század eleje a törvényen kívüliség és a hadurak korszaka: egyikük 1928-ban felgyújtotta a kolostor épületeit, mely 40 napig égett; ekkor rengeteg feljegyzés vált a tűz martalékává. Shi Yun Xiang szerzetes sikeresen kimenekített néhány dokumentumot és elhagyta a kolostort. A japán invázió során az idegen csapatok elfoglalták és saját céljaikra használták épületeit, majd a kommunista hatalomátvétel során a birtokok nagy részét elkobozták, a kolostori életet ellehetetlenítették.

A Kínai Népköztársaság megalakulása óta az állam öt hivatalos vallást ismert el, köztük a buddhizmust, és vallási egyesületeken keresztül intézményes kapcsolatot épített ki velük. A Kínai Buddhista Szövetséget 1953-ban alapították, és az 1960-as évek végén, a kulturális forradalom idején feloszlatták, majd ennek az időszaknak a végét követően újraaktiválták.
A kulturális forradalom idején a Shaolin-templom szerzetesei kénytelenek voltak visszatérni a világi életbe, a Buddha-szobrokat megsemmisítették, és a templom ingatlanjait megszállták.

A kínai kormány 1970 körül kezdte meg a templomok újjáépítését addig lőgyakorlatra használták célpontként. A megsemmisült épületeket és egyéb tárgyi örökséget, beleértve a Mahavira-termet és a „fal felé néző Bodhidharmat” ábrázoló követ, eredetijüknek megfelelően rekonstruálták. A többi, mint például az ősi harcművészeti gyakorlópálya, a Pagoda-erdő és néhány fennmaradt kőfaragvány még mindig eredeti állapotában maradt meg.
14 Shaolin pap tér vissza, hogy folytassa a tradíciókat, köztük tanítványaival és az ősi szövegek másolataival Shi Yun Xiang is.
A 80-as évek során kezd a Shaolin Kung-fu újra egyre népszerűbbé válni, részben köszönhető a nagy sikerű Jet Li filmnek (Shaolin Temple). Egyre többen érkeznek tanulni a kolostor körül szaporodó harcművészeti magániskolákba, melyek közül sokat egykori Shaolin szerzetesek hoztak létre. Ugyanakkor egyre több szerzetes is saját iskolát nyit, hogy a befolyó összeget a kolostor újjáépítésére fordíthassák.

1989-ben megnyílik a Shaolin Temple Wushu Guan, és állami segítséggel megkezdődik a kolostor teljes felújítása. A kilencvenes évektől egyre több külföldi érkezik a Wushu Guan-ba és a templom környéki iskolákba, és elkezdenek a kolostor falai között nevelkedett fiatal Shaolin szerzetesek is iskolákat nyitni szerte a világon.

A Shaolin Templom vezetése arra törekedett, hogy történelmi építészeti komplexuma az Egyesült Nemzetek Szervezetének Világörökség részévé váljon, végül 2010. augusztus 1-jén elfogadták kérelmüket. Az UNESCO 8 helyszínt és 11 építészeti komplexumot vizsgált át és hagyott jóvá, hogy a világ kulturális örökségévé váljon.

Pagoda-erdő
A pagoda az ókori Indiában sírt jelent.
A Shaolin-templomtól 250 méterre nyugatra található a szerzetesek sírgyűjteménye. A több mint 21 000 négyzetméteren 230 pagodát építettek téglából és kövekből, a Tang és Ming-dinasztiák közötti időszakban. (791-1803 között)
Ezeket a pagodákat a buddhista szerzetesek kiválóságainak emlékére építették. Haláluk és hamvasztásuk után a hamvakat a föld alá helyezték, és a helyszínen pagodát emeltek. A pagoda mérete, magassága és története jelzi a szerzetes teljesítményét, presztízsét, érdemeit és erényeit. Mindegyik pagodára a pontos építési dátum és rövid feliratok kerültek.
A különböző stílusú és formájú pagodák között találunk olyat is amelyet külföldi szerzetesek számára építettek, például az egyik 1339-ben épült pagoda egy japán szerzetesnek állít emléket egy gyönyörű sírfelirattal. A nyugati részen egy indiai szerzetesnek építettek síremléket 1564-ben.
A legrégebbi téglapagoda Fa Wan mester számára épült, a Tang-dinasztia idején (791).
Ez a hatalmas komplexum értékes anyagot nyújt a kínai építészet, művészet és vallás történetének tanulmányozásához.