Mivel a Longmen barlangoknál eltelt az idő, így a városra nem sok maradt. Egy órácskát sétáltunk az óvárosban, aztán megnéztünk egy kisebb múzeumot.
Luoyangot a Xia-dinasztia (i.e. 2070–1600) óta 105 császár tette fővárossá.
Dongdunak (東都; "keleti főváros") nevezték a Tang-dinasztia idején, Xijingnek (西京; "nyugati főváros") a Song-dinasztia idején, vagy Jingluo-nak (京洛; Luo főváros "). Wu Zetian, a kínai történelem egyetlen női császára uralkodása alatt a város Shendu (神都; "isteni főváros") néven volt ismert. a A Qing-dinasztia idején Henanfu-nak (河南府) nevezték át, de 1912-ben visszanyerte korábbi nevét.
A "Luoyang" név onnan ered, hogy a város a Luo folyó északi vagy napos ("yang") oldalán található. Mivel a folyó nyugatról keletre folyik, és a nap a folyótól délre van, a nap mindig a folyó északi oldalán süt.
Számos birodalom fővárosaként és több ezer éves múltja kézzelfogható történelmi emlékműveket hagyott hátra: a Sui-dinasztia Lijing-kapuja (581-618), a Sui-dinasztia idején épült Zhou herceg temploma, a Song-dinasztia Wenfeng-pagodája (960 -1279), Yuan-dinasztia (1271-1368) Fuwen temploma, a Tang-dinasztiában (618-907) épült Dicsőségcsarnok (Mingtang), a Ming-dinasztia (1368-1644) és Qing-dinasztia (1644-1911) dobtornya.
Luoyang óvárosa egykor politikai, kulturális és gazdasági központ volt.
Napjainkban nyüzsgő bevásárlóutcák és a lakónegyedek keresztezik egymást, a település ősi magva a még megmaradt régi épületek és lakóházak utcája, melyeket piros lampionok díszítenek. Mindkét oldalán művészeti és kézműves boltok (papírvágás, fazekasság, kalligráfia, festészet, gyönyfűzes,…stb.), megannyi utcai falatozó, ahol helyi ételeket lehet kóstolni (mindent meg lehet kóstolni a standoknál) és közelről megtapasztalni a helyiek életmódját. Az üzlettulajdonosok nagy része művész, örülnek ha bemész üzleteikbe és megnézed a munkájukat.
A Zhou-dinasztia császári hintóinak múzeuma (The Tianzi Jialiu Museum)
A múzeum a Kelet-Zhou-dinasztia (i.e. 770–256) császárainak áldozati gödre fölé épült, az itt feltárt maradványok régebbiek, mint az agyaghadsereg Xianban.
2002-ben a Luohe Center Plaza bővítése során bukkantak az értékes leletekre és a szakértői csoport javaslata alapján az építkezést leállították, és új múzeumot hoztak létre. 2003. október. 01-én megnyitották a nagyközönség számára.
Az 1700 négyzetméter alapterületű kiállításon a látogatók megismerhetik Luoyang városának történetét és szerepét a Keleti Zhou-dinasztia idején, átfogó ismereteket szerezhetnek a császári mauzóleum feltárásának folyamatáról, megtekinthetők a feltárt áldozati gödrök és a Zhou-dinasztia néhány értékes lelete: kerámiák és bronzedények.
A fő látnivaló a két áldozati gödör a lovak és szekerek maradványaival. A legnagyobb 42.6 méter hosszú és 7.4 méter hosszú.
Az ókori könyvek feljegyzései szerint, a Zhou-dinasztiában kialakult egyfajta szigorú etikett, mely szerint a lovak száma jelezte a nemesek rangját és kilétét. A császároknak 6 ló húzta a szekerét, a vazallusokét 5 ló; a miniszterekét 4 ló; a tudósok-bürokraták 3 lóval hajthattak; a tisztviselők 2 lóval, az egyszerű emberek pedig 1 lóval. A leletek most ezt bizonyítják.
Az alábbi képek főleg a múzeum fő részét, a feltárt áldozati gödröt mutatják be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.