Shanghai Napló

Az Aranyhéten (okt.1-7) nem mertünk elindulni kirándulni a tömeg miatt, így későbbre halasztottuk.

Na de hová utazzunk? Nem mintha nem lenne elég nagy Kína és nem bővelkedne látnivalókban, de olyat szerettünk volna ami elérhető távolságban van vonattal, és természeti valamint történelmi/kulturális látnivalót egyaránt kínál. Egy kép alapján jött az ötlet, amin egy hegyoldalba vájt alagutat láttam, kis ablakokkal. Miutan rákerestem, kiderült hogy Henan tartomány egyik kis falujába kell utaznunk, ha élőben is látni szeretnénk.

Ha már odavonatozunk, beterveztem még néhány látnivalót a tartományban ami bennünket érdekel, így összeállt egy 8 napos útiterv: Luoyang, Dengfeng, fent északon Guoliang, végül Yuntaishan.

A kirandulást most úgy szerveztem, hogy egy utazási irodán keresztül kocsit béreltem sofőrrel együtt, aki elvisz bennünket egyik helyszíntől a másikig.
Ezzel egyrészt időt nyerünk, - a tömegközlekedés időigényesebb és macerásabb, főleg a hegyekben, - másrészt kényelmesebb, mert az iroda a szállásokat is lefoglalta és ezek olyan szállodák, ahol fogadnak külföldieket. Lehet, hogy nem tudjátok, de itt még mindig tartanak a külföldiektől, merthogy mi terjesztjük a vírust. Nem érdekli őket, hogy van aki már évek óta nem hagyta el Kínát vagy hónapok óta Shanghait, ránk akkor is külön szabályok vonatkoznak. Amikor például Qingdaoba mentünk, a vonatállomáson kiszedtek bennünket a sorból és újra ellenőrizték a zöld kódot, pedig addig már legalább 10-szer fel kellett mutatni.

Mivel a média is folyamatosan ezt súlykolja beléjük, az európai és amerikai fertőzőttségi és halálozasi adatokkal megspékelve, nem hiszem, hogy egyhamar kibújhatunk a fekete bárány bőréből.
A legújabb szabály szerint a 3 csillagos szállodák nem fogadhatnak külföldieket csak a 4 csillagosak.
Több ismerős megjárta már, hogy lefoglalták a szállodát, ahol azt mondták nem kell teszt mehetnek, aztán amikor meglátták, hogy külföldiek, nem engedték be őket. Fél napot azzal töltöttek, hogy olyan szállodát kerestek, amelyik végül, nagy nehezen fogadta őket. Ezt és a tesztelést szerettem volna elkerülni, ezért választottam a biztosabb utat. Több irodától kértem ajánlatot, végül a legkedvezőbbet választottam. Angolul beszélő sofőrt kértem, ezért magasabb volt az ár, de legalább tudunk vele értekezni.

Reggel korán indultunk Shanghaiból, dél körül érkeztünk a csaknem 7 millió lakosú Luoyang városba, ami Shanghaitól légvonalban 925 km-re van, a gyorsvonat 5 óra 40 perc alatt tette meg a távot.
A megbeszéltek alapján a sofőr felvett bennünket a vonatállomáson. Rögtön indultunk az első helyszínre, a Longmen barlangokhoz.

A Longmen-barlangok (Longmen Grottoes) kínaiul: Sárkánykapu-barlangok, a várostól 12 km-re délre található buddhista sziklatemplomok.
Shakyamuni Buddha és tanítványai tízezreinek szobrai kaptak itt helyet, melyek a kínai buddhista művészet legszebb példái.

Az építkezések 494-ben kezdődtek, amikor az északi Wei-dinasztia a mai Datongból Luoyangba tette át a székhelyét, és Xiaowen császár itt sem akarta nélkülözni megszokott templomait. Az 1352 barlangban és 750 fülkében eredetileg 97 306 szobor és 39 kis pagoda állt, ezenkívül 3608 sztélét és feliratot véstek a sziklafalakra. 800.000 kínai dolgozott rajta négy évszázadon át: az első templom 495-ből való, az utolsó 898-ban készült el.

A festői természeti környezetben elhelyezkedő barlangokat a kb.1 kilométeres sziklaszakaszból ásták a folyó mindkét partja mentén. A barlangok kb. 30%-ka az északi Wei, 60% -ka a Tang -dinasztia idejéből, a fennmaradó 10% más időszakokból származik.
A szobrok mérete 25 mm -től 17 m magasságig terjed, legtöbbjük apró, sziklaoldalba vájt fülkében csücsül. A legnagyobb Buddha szobor 17 méter magas és a Fengxian-templomban látható.
Számos nagyobb barlang keltezett feliratokat őriz, ezek tartalmazzák az adományozó patrónusok nevét is, amelyekről azután a barlangot elnevezték.

Néhány híresebb barlang és építési évük:

Guyang-dong (493), Binyang-dong (505), Lianhua-dong (520), Weizi-dong (522), Shiku-si (520), Weizi-dong (520), Shisku (520), Yaofang-dong (570), Zhaifu-dong (kb. 636), Huijian-dong (630-as évek), Fahua-dong (650-es évek), Fengxian-si (672), Wanfo-si (670-680), Jinan-dong (684), Ganjing-si (684) és Leigutai-dong (684). A Binyangnak három barlangja van, az Északi-Binyang-barlang, a Közép-Binyang-barlang és a Dél-Binyang-barlang, amelyek közül a Közép-Binyang-barlang a legkiemelkedőbb.

A buddhista barlangszobrászat a Tang-dinasztia uralmának a végével szűnt meg, ekkor a buddhizmus népszerűsége jelentősen csökkent.
A 19. században a barlangokat kifosztották, a szobrok 90%-ának a fejét amatőr műkincsgyűjtők törték le és főként nyugaton értékesítették. Az 500-523 között épült Pingjang szentély híres reliefjét ma például New Yorkban a Metropolitan Múzeumban őrzik.

Később Mao Ce-Tung kulturális forradalma okozta sok száz műkincs pusztulását. Emellett az időjárás is komoly károkat okozott a barlangokban.

2000 -ben a területet felvették az UNESCO Világörökség listájára, mint „Az emberi művészi kreativitás kiemelkedő megnyilvánulása”.

66 kép a galériában, leírás a jobb oldalon. Az utolsó videó a parkon belül közlekedő kis elekromos buszt örökíti meg.