Shanghai Napló

Barátainkat látogattuk meg, és közben felfedeztük a várost.

Qingdao, (ejtsd: Csingtao) egy tízmilliós nagyváros a Sárga-tenger partján, Santung tartományban. Nevének jelentése: „kék/zöld sziget”.
Jelentős tengeri kikötő és haditengerészeti bázis, valamint kereskedelmi és pénzügyi központ. Itt találhatók olyan elektronikai multinacionális vállalatok, mint a Haier és a Hisense. A Jiaozhou -öböl híd összeköti Qingdao fő városi területét a Huangdao körzettel, átfogva a Jiaozhou -öböl tengeri területeit. Innen származik a Tsingtao nevű sör, amely Kína első számú exportsöre.

1898-tól 1914-ig német szabad kikötő volt, a Kínával kötött egyezménye alapján kiváltságokat élvezett, például állampolgárai mentesültek a kínai törvények szerinti eljárás alól.
Az első világháború kitörése után Japán és Nagy-Britannia megszállta és elfoglalta Qingdaot, a város az ő igazgatásuk alatt fejlődött tovább 1914 és 1922 között.

Rövid történelme:
A környéken 6000 éves emberi település nyomait találtak. A Dongyi nemzetiség élt itt és létrehozta a Dawenkou, a Longshan és a Dongyeshi kultúrát. A Keleti Zhou -dinasztiában (i. e. 770 - 256 i. e.) létrehozták Jimo városát, amely akkor a második legnagyobb volt a Shandong régióban. Azt a területet, ahol ma Csingdao ma található 1891-ben Jiao'ao -nak nevezték, es a Qing -dinasztia igazgatta.
Ekkor döntöttek ugy, hogy a várost védelmi bázissá alakítják át, a lehetséges haditengerészeti támadások ellen, és elkezdtek javítani erődítményeit.

Az 1870-es egyesülése után Németország igyekezett Európán kívül is nagyhatalmi politikát folytatni és világszerte gyarmatokat szerezni. 1897-ben két német misszionáriust meggyilkoltak Kínában és a német kormány az esetet kihasználva nyomást gyakorolt a pekingi udvarra és Santung tartományban a Jiaozhou -öböl bejáratánál 99 évre koncesszióba vett egy 550 km²-es területet. A német birtok központjává Csingtao városát tették meg, amely addig gyakorlatilag csak egy halászfalu és félbehagyott kínai támaszpont volt.

A falu régi főutcája hirtelen Marktstrasse lett, az ott élő halászok eladták otthonaikat és földjeiket és a tartomány keleti részébe költöztek.

A németek rövid idő alatt kiépítették az elmaradott halászfalut, széles utcákkal, lakóövezetekkel, kormányzati épületekkel, teljes körű villamosítással, csatorna- és biztonságos ivóvíz rendszerrel látták el. A vízellátás ritkaság volt Ázsia nagy részein annak idején és később is.
Vasutat építettek, szénbányákat nyitottak és itt helyezték el a csendes-óceáni német birtokok biztonságát óvó kelet-ázsiai hajóraj flottabázisát is.
A német császári kincstár, valamint a protestáns és római katolikus missziók finanszírozásával, az általános, közép- és szakiskolákat hoztak létre.

1903-ban létrehozták a Germania Sörgyárat, amely később a világhírű Tsingtao Sörgyár lett.  A német kulturális és kereskedelmi hatások kiterjedtek Shandong tartomány más területeire is, beleértve a különböző kereskedelmi vállalkozások létrehozását.

1898-tól 1914-ig tartott a német fennhatóság.
1914. augusztus 4-én Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak és a konfliktusban Japán segítségét kérte. Augusztus 15-én a japán kormány ultimátumot intézett Németországhoz, melyben azt követelte, hogy vonják vissza hadihajóikat a japán és kínai vizekről és adják át Csingtao kikötőjét Japánnak.
Csingtao ostroma 1914. október 31. és november 7. között zajlott le, amikor az első világháború kitörése után Japán és Nagy-Britannia megszállta Németország kínai koncessziós területének adminisztratív és katonai központját, Csingtao városát. A nyolcnapos ostrom a hatszoros túlerőben levő japán-brit erők győzelmét hozta.

A város fejlődése az első japán megszállás időszakában (1914–1922) folytatódott, mely Shandong és Észak -Kína természeti erőforrásainak kiaknázásán alapult. Az ipar és a kereskedelem fejlődésével létrejött egy új városnegyed, kereskedelmi egységekkel és lakóövezettel a japán gyarmatosítók számára. További számos iskola, kórház és középület épült, valamint helyközi autópályák is. A város tovább bővült észak felé az öböl keleti részén.

A város 1922–1938 között ismét kínai uralom alá került, a Kínai Köztársaság (R.O.C.) irányítása alatt. A kormány nagyfokú építkezésbe fogott, rengeteg középület és létesítmény készült el szórakozás és sportolás céljából. Villanegyedeket épített a tengerparton és bankcsoportokat hozott létre. 1937 -re a városi lakosság száma 385 000 volt és Tsingtao híres üdülőhelyként lett ismert.

Japán 1938-ban, egy évvel a második kínai-japán háború (1937–1945) után, újra elfoglalta Csingdaót, kidolgozták az uj várostervezést de veghezvinni mar nem volt lehetőségük.

A második világháború es Japán kapitulációja után, 1949. június 2 -án a várost Mao Ce -tung és a nacionalista (Kuomintang) erők vették át.

Képek a városról az alábbi galériában, leírás a képek jobb oldalán: