Shanghai Napló

Nagyon kellemes kora oszi ido van Shanghaiban, 20 fokos atlaghomerseklettel, simogato napsutessel. A parkban meg mindig gyonyoru zold a pazsit, tarka arvacskak integetnek az osveny mellol.
Gondoltuk kihasznaljuk a jo idot es elmegyunk a baratainkkal kirandulni Hangzhouba, Zhejiang tartomany fovarosaba.

Felorankent indulnak oda vonatok, 15 percenkent pedig a buszok, sot repulovel is mehetnenk. Utobbi valoszinu sokkal tobb idobe telne, mint a vonat.

Szombat reggel a 8-kor indulo G7503-as gyorsvonattal mentunk a Hongqiao allomasrol, ami a 180 km-es tavolsagot 58 perc alatt teszi meg. Peti megvette elore a jegyeket, igy csak kenyelmesen felszalltunk es elfoglaltuk helyeinket. 8-an voltunk, Peti, Andi es a gyerekek, Erika es Tibi, a ferjem es en, a korabban beszerzett jegyeknek koszonhetoen egymas mellett tudtunk ulni.

A Shanghaitol delnyugatra fekvo Hangzhou (Hangcsou) az elmult ezer evben Kina egyik leghiresebb es legviragzobb varosa volt.
Magat a varost 2200 evvel ezelott, a Qin-dinasztia (i.e.221-i.e.207) idejen alapitottak, viszont rizstermesztes mar 7000 evvel ezelott folyt a kornyeken.
Legfontosabb latnivaloi a Nyugati to (West Lake), kinai neven (西湖-Xī Hú) es a napsutotte domboldalakon elterulo teaultetvenyek.

A tea fontos resze a helyi kulturanak. Innen szarmazik a zold tea egyik nemes valtozata, a Longjing tea. Ebbol a leghiresebb a Xi Hu korzetben termesztett Xi Hu Long Jing tea.
Hangzhou hagyomanyos kezmuipara selymerol, esernyoirol es legyezoirol ismert.

9 korul megerkeztunk, de nem a kozponti vasutallomasra, amit roviden „varosi allomasnak" (城站) neveznek, hanem egy tavolabbira az Est Railway Station-ra.
Peti javaslatara taxiba ultunk es atvagtunk a varoson, hogy minel kozelebb keruljunk turank kiindulo pontjahoz. Eleg nagy dugo volt a varosban, szinte vegig a varost atszelo Qiantang folyo mellett haladtunk es a modern varosresz csillogo uvegpalotait, emeletes lakohazait csodaltuk. A folyo partjan, velunk parhuzamosan rengeteg egyentrikoba oltozott ember gyalogolt, valoszinu nagy sportesemeny helyszine lesz ma a varos.

Gyalogturank a hegy aljaban kezdodott, a cel az volt, hogy felsetaljunk a Longjing nevu faluig, ott ebedelunk, majd a teaultetvenyek kozott felkapaszkodunk a domboldalon, vegig haladunk a gerincen, a masik oldalon pedig leereszkedve a tohoz erunk.
Arnyas fak szegelyezte uton haladtunk egy darabig, korulottunk a teraszositott domboldalakon teacserjek zoldelltek. Volt kozottuk jazmin tea is, ennek illatat messzirol erezni lehetett.

Itt egy teraszositasi munkalat folyamata lathato:

Sok futo haladt el mellettunk, kiderult a jelentkezoknek 32 km-es tavot kell teljesiteniuk. Le a kalappal elottuk, a folyamatosan emelkedo terepen nem lesz konnyu celba erniuk.

Az uton libegtek az "Osz Tunderek" is:)

A kornyezo erdokben a lombhullato fak felvettek oszi, rozsdabarna ruhajukat. Egyik kovon egy hibatlan, voros levelet vettem eszre, pont ugy nezett ki, mint egy kiruzsozott noi ajak:

Rogton felprobaltam, termeszetesen a konek jobban allt:)

Orias koveken ugralva, tobbszor at kellett kelnunk kis hegyi patakokon, nehol vervoros koveket koptatott a kis patak:

Barni nagyon ugyesen ugrandozott at rajtuk:

Annyira szep es bekes a kornyezet, hogy sok osszehazasulando par ezt valasztotta fenykepezkedesuk egyik helyszinenek.

Del korul ertunk Longjing faluba, betertunk az elso kellemesnek igerkezo etterembe. A teraszon helyezkedtunk el, mellettunk madzsongozo tarsasag nevetgelt nagyokat.

Kezmoso a teraszon, mellekhelyiseg fent a domboldalon:

Petire biztuk a rendelest, mivel o jartasabb a kinai fogasok teren, tudja kb. mennyi kajat kell rendelni ekkora csapatnak es nem utolsosorban jol beszeli a nyelvet. Ha jol emlekszem 5 fele zoldseg (sutotok, padlizsan, savanyu krumpli...stb.), 4 fele husos es egy tojasos fogast kert, ebbol szinte mindegyik nagyon izlett, a tofu kivetelevel mindent elfogyasztottunk. Mindez 320 yuanba kerult ( kb.38 euro).

Ime az etterem konyhaja, itt keszultek a finomsagok:

Ebed utan atsetaltunk a falun, es nekivagtunk a domboldalnak. Mint az oszi legyek a napon, a hazak elott mindenhol emberek ultek: ebedeltek, teaztak, beszelgettek, tarsasjatekoztak.

Orakig tudnak a kis bambusz szekeken ucsorogni:

Az etteremtulajdonosok probaltak becsalogatni, de mosolyogva haritottunk, tomve mar a pocakunk :)
Az ut menten ruhak, kolbaszok, husok, halak szaradtak egymas mellett:

Valtozatos citrusfak mutogattak gyumolcseiket: pomelo, narancs, mandarin, citrom...

Granatalmafa es termese:

es csipospaprika:

Egy neni fuget, datolyakortet es egy igen erdekes gyumolcsot arult. Peti erdeklodesere elmondta, nem lehet megenni, csak disznek hasznalni. Szine, illata, allaga citromra hasonlit, formaja...nem tudom, ..talan polipra. Citrompolip:)

A fuget sajnos eleg dragan adta, ezert nem vettunk:(

A patakban valaki frissen tartotta a kifogott harcsait, sot egy nagyobb peldany a hid alol kandikalt kifele.

Egyik haz belso udvara legalabb 100 evesnek nezett ki, a falakon az osok regi kepei logtak, a gerendas mennyezetrol energiatakarekos izzo logott egy vezeteken.

Masik furcsasag a nyitott teraszon levo hatalmas, diszes uvegcsillar:

Terkeptanulmanyozas, most akkor merre tovabb?

A tervezett utvonalon nem tudtunk tovabb haladni a domboldal fele, ezert Peti egy roviditessel probalkozott, aminek eredmenyekent par perc utan egy derekig ero teaultetveny kellos kozepen talaltuk magunkat.

Peti eloreszaladt es felderitette a domb aljaban levo kiepitett utat, ami elvileg elvezet celunkhoz. Ehhez viszont le kellett ereszkednunk, ami nem volt egyszeru a suru teacserjek kozott ket gyerekkel.

Ricsi a ferjem nyakaba ult, de amikor lattam, hogy az ereszkedes inkabb lecsuszast jelent egyik meredek teraszrol a masikra, inkabb atvettem a gyereket, megvartam mig leer, aztan atnyujtottam neki Ricsit a bokrok folott. Nagyon edzett kiskolyok egy nyikkanas nem volt reszerol, szerintem meg elvezte is a teabokrok folotti ropkodest:)

Az ut egyre emelkedett folfele, egyre tobb lepcsot kellett megmaszni, tobbszor megalltunk pihenni es gyonyorkodni az elenk tarulo kilatasban. Amerre neztunk mindenhol teaultetvenyek es erdok boritottak a dombokat, a volgyben feherlettek a Longjing falucska hazai.

A tetejerol, a dimbes-dombos taj mogott, a paras levego miatt csak halvanyan, latszottak a varos felhokarcoloi.

Csucson a csapat:)

Vegigbaktattunk a hegygerincen, de ez sem volt sima ut, fol a dombra le a volgybe, erdon keresztul vitt az ut. Barni nagyon jol birta a gyaloglast, autonak kepzelte magat, amit neha meg kell tankolni (benzin helyett par gerezd mandarinnal:), ezzel vegig jol elszorakoztatta magat. Ricsi elaludt a gyerektartoba, igy eleg gyorsan tudtunk haladni, megis ugy tunt a terkep szerinti 4 km-es tav sokkal hosszabb lesz es nem tudjuk mikor es hol lesz vege. Ezert ketseges volt, hogy Petiek elerik az 5 oras vonatot.

A kilatas karpotolt a faradsagert, mindket oldalon erdotakaroba burkozott dombok, teaultetvenyek, apro falvak a volgyekben.

Peti panorama kepei:

A gerincen vegig kiepitett ut vart bennunket, orommel nyugtaztuk, hogy a kornyezetre figyeles jegyeben, inkabb korbeepitettek, mintsem kivagtak a fakat es a kukak is teljesen belesimulnak a tajba, kivagott fatorzset imitalnak.

Par kilometer utan mar latszott a tavolban a to:

A 600 hektaros Nyugati to komoly vonzeronek szamit a helyi turizmus teren, a kornyeken talalhatok a varos legfontosabb tortenelmi emlekei es latnivaloi: templomok, pagodak, kulturalis emlekek, kilatohelyek osszesen mintegy 50 km²-es teruleten.
Remenykedtunk, hogy idoben leerunk es latunk egyet-kettot beloluk.

Remenyunk akkor foszlott szet, amikor nagy nehezen fel 5-re leertunk, Petiek probaltak meg utolso pillanatokban taxit fogni es kimenni a palyaudvarra, de ez sem sikerult. Egy ideig gyalogoltunk a to partjan, nem volt nagy szam ez a resze.

Koteltancos gyakorol:

Peti szerint a masik partja sokkal latvanyosabb, oda viszont busszal kell mennunk.
Hosszu percekig alltunk a buszamegalloban, de egyik busz sem allt meg, atmentunk az ut masik oldalara, ott sem jartunk sikerrel. Vegul sikerult egy taxit fogni es Petiek elhajtottak a vonatallomasra, hatha ki tudjak cserelni az 5 oras vonatjegyeket egy kesobbire.
Mi ottmaradtunk negyen, de mar nem volt ido arra, hogy barmit is megnezzunk, mert veszesen kozeledett a 6 ora es latva a kozlekedesi kaoszt, a dugot es lokdosodo embertomeget jobbnak lattuk minel elobb elindulni a vonatallomasra, ugyanis a mi vonatunk 7-kor indult.
Kigyalogoltunk a park vegebe levo forgalmasabb utszakaszra, remelve, hogy erre tobb busz meg taxi jar. Hatalmas dugo volt vegig az uton, nagy szerencse kell, hogy odaerjunk idore. Meg azt sem tudtuk milyen tavol vagyunk tole.
Egy fekete srac segitett vegul, az o tanacsara felultunk egyik buszra ami a belvarosba vitt, ott pedig a metroallomasig kisert bennunket.
A jegyeknel kigyozott a sor, mar fel 7 volt, ha vegigalljuk a sort biztos nem erjuk el a vonatot. Gyors dontest kellett hozni, szemtelenul eloresiettem a kasszakhoz es kertem 4 metrojegyet. A tobbiek szerint, a sorban allok nagy szemekkel neztek a mereszsegem, de mivel lattak, hogy kulfoldi vagyok, nem mertek vagy nem tudtak szolni semmit. En elnezest kertem es magyaraztam, hogy nemsokara indul a vonatunk. Csupan 2 megallot kellett mennunk, igy 10 perccel a vonat indulasa elott odaertunk.
Petiek sajnos nem tudtak kicserelni a jegyeket, igy masikat kellett venniuk, azzal viszont a 19.10-es vonatra felszallhattak.

Kellemes faradtsag zsibogott a tagjainkban a kb.8-10 km-es tura utan, ugyanakkor orultunk a sok szepsegnek, a friss levegonek es jo tarsasagnak. Igazi kikapcsolodas es kellemes elmeny volt, remeljuk meg elmegyunk maskor es akkor felderitjuk a to kornyeket es egyeb latnivalokat is.