Vegre a ferjem raszanta magat es leult a gephez megirni azokat az elmenyeket, torteneseket, amelyek szinte naponta szinezik ittletunket es kesztetnek neha nevetesre, neha csodalkozasra, maskor csunya szavak hasznalatara:)
Elsosorban a kozlekedesi moral, vagyis inkabb ennek hianya bosszantja, tovabba az itteni emberek onzosege, figyelmetlensege, kulturalatlansaga amikor semmibe veszik a masik embert es kornyezetuket: radlepnek, lokdosnek, tolakodnak, eled allnak, radtusszognek, radkohognek, a labad ele kopnek...
Mindez nagyreszt a kulturalis kulonbsegek miatt adodik, a mienktol eltero nevelesi es viselkedesi szabalyok hatasa miatt. Nekik szukseglet a bofoges, krakogas, kopkodes, orruk-fuluk-kormuk piszkalasa barhol-barmilyen helyzetben, mi undorodva elfordulunk, hogy legalabb ne lassuk.
Fogadjatok szeretettel elso irasat, melyet, remeljuk kovet meg tobb is, es a "Szosszenetek" cimke alatt talaljatok majd oket.
Mar régóta készülök írni rövid bejegyzéseket a kínai közlekedési kultúráról, mulatságos esetekről. Időm hiánya és lustaságom eddig gátolt ebben, ezentúl megpróbálom rendszeresíteni beszámolóim.
2014.06.22 napi termes: 2 és fél óra tekerés, kb. 25 km (nem valami szuper Nike alkalmazás, vagy googlival mérve, hanem csak úgy sacc per kábé parasztosan, utcai táblákból következtetve, ebből adódóan a fent megadott érték pontossága megkérdőjelezendő) alatt láttam 4 koccanásos balesetet, egy kerékpárost akit álló pozícióban borított fel egy arra haladó motoros, és egy bácsit akit buszra várva ütött el majdnem egy személygépkocsi.
Megjegyzem, ez mind Sanghaj külvárosában történt, egy fejlődő környéken, ahol lényegesen kevesebb ember el, kisebb a forgalom. Amennyiben forgalmasabb útvonalakról, hosszabb túrákról akartok olvasni, ajánlom Peti barátom bejegyzéseit:
Igaz, ez a környék is olyan rohamosan fejlődik, hogy feleségem, három hónap otthonlét után nem biztos hogy egyedül hazatalál:)
A balesetek nem otthoni mércével értendőek, és ne amerikai akciófilmek jelenetei villanjanak be nektek. Bruce Willis itt munkanélküliként tengődne, hisz nem sűrűn kellene életet menteni. A balesetek túlnyomó része nem jár komolyabb életveszéllyel, hiszen inkább a " majd megmutatom én", es a "nem állok meg" mentalitás dominál.
Ez annyit jelent a mindennapokban, hogy mindketten nagyon lassan közelítenek, de egyik sem áll meg. Mármint előfordul hogy valamelyikük megáll, de utolsó pillanatra hagyja a fékezést, amikor mar biztosra veszi, hogy a másik (autó, motorbicikli, elektromos robogó, bicikli...stb.) nem fog megállni.
Nem taglalnám, hogy ezen esetekben kinek van elsőbbsége, ki volt a hibás mert ilyenkor nem számít, max. a közeg elbírálja. Az sem mérvadó, kinek van nagyobb autója, vagy ki van autóval és ki anélkül, itt inkább az IQ szintje határozza meg lesz-e baleset vagy sem. Vagyis, ha egyikük 1 számmal nagyobb IQ-val rendelkezik, az még időben meg fog állni, és elengedi a másikat, ha az IQ szám megegyezik akkor általában kisebb koccanással, földön fekvéssel, jajgatással, ordítozással végződik a mutatvány.
Azt tapasztaltam, hogy embertársaik nem segítenek a bajban lévőnek. Több olyan balesetnek voltam szemtanúja, mikor X alany földön fekszik, vérzik a feje, szerintem nyílt törése volt vagy legalábbis durva vágás, Y alany cigarettázva ült gépkocsija motorháztetején, várva a rendőrséget. Érdeklődésemre, kínai kollégáim egy homályos magyarázattal álltak elő: azért nem segítenek ilyenkor, mivel ha a sebesültnek nincs biztosítása, akkor a költségeket a segítő szándékú illető biztosításából fedezik. Kérdeztem, mi van akkor, ha annak sincs biztosítása aki segít? Erre nem kaptam választ, annyit mondtak Kínában mindenkinek van biztosítása! Hoppá! Hogy is volt az előbb?
Mai biciklizésem során semmi komoly baleset nem történt, kis káromkodás, ordibálás, öklök rázása után ment mindenki a dolgára. A mi ingerküszöbünknek ez már meg se kottyan. Majd három éve élek itt, és még soha nem láttam olyat, hogy valaki egy pörgő rúgást, vagy egy szabályos jobb horgot elereszt. Pedig otthon azt hittem, itt mindenki legalább barna öves karatés. Ehhez képest csak olyan szatyrom a fejedhez csapom, anyjuk megragadja az ellenség haját, apjuk ordít, lökdösődés- köpködés stílusban rendezik le a nézeteltéréseket.
Tehát inkább nevetségesnek, szórakoztatónak ítélném meg azt, amit az utcán művelnek. Amolyan ingyen cirkusz a többiek szamara, semmiképp sem veres harci jelenetek. Viselkedésük, gondolkodásuk nagy részben vicces es szánalmas egyszerre. Talán az alábbi animáció segít megmutatni milyenek valójában:
Mai túrám során is láttam hasonló, vicces jelenetet:
Veréb csoportunk (6 fő, szerintem egy család lehetett), buszra várakozik, közben buzgón böngészi a helyi menetrendet. Én közeledek, látom, hogy a busz ráfordul az utcára ahol csoportunk ügyködik. Egyik magyarázza a többinek a csodát, hogy is értendő ez a nyamvadt menetrend. Busz egy vonalba ér a megállóval, csapat még mindig értelmezi a menetrendet. Háttal állnak a busznak és senkinek nem esik le, hogy amiről értekeznek, az megérkezett, le kellene inteni. Busz lassít, de mivel senki nem inti le, gyorsít, és megy tovább. Ebben a pillanatban egyik verebünk megvilágosodik, és egy csatakiáltással jelzi a többieknek,
- ájjjóóó, ott megy a busz!
Egyik bátrabb veréb merőlegesen a sávelválasztó vonal irányába rohan, és onnan rázza vadul az öklét, és üvölt (meg csak véletlenül sem a busz után fut). A fennmaradó öt tag rohan a busz után persze ők is hadonászva. Sofőrünk észreveszi a hadat és megáll. Örömujjongás közepette mind az öten felülnek es hadonásznak a hatodiknak, - aki, enyhen szólva rossz irányból közelített a buszmegállítási akcióhoz,- hogy siessen. Rohan is eszeveszetten és felszáll.
Ajtó becsukódik, busz indul. Ekkor veszem észre, hogy az összes csomagjuk a megállóban maradt. Feltételezésem a másik pillanatban beigazolódik, mivel a busz sikítva fékez, és a főveréb rohan vissza, a minimum 50 méternyire levő megállóba. A többiek lógnak kifele az ajtón, és sürgetik, tanácsokkal látják el a pillanat hevében kinevezett önkéntes hordárt. Szegénykém, négyszer rohant vissza mire mindent felhordott, a többiek ez idő alatt csak üvöltöttek a buszajtóból hogy mit ne hagyjon ott.
Mondanom sem kell, majd leestem a bicikliről úgy nevettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.