2012. augusztus 12-en indultunk Kingaval, 2 hetes nyaralasunkra a Fulop-szigetekre. Sokaig nezelodtunk, hova mehetnenk, ahol az esos evszak ellenere is viszonylag jo ido van. Vegul a Fulop szigeteki Palawanra esett a valasztasunk, ott van boven latnivalo is, ha megunjuk a palmafak alatt valo hevereszest:) Par nap mulva akar tovabb is mehetunk komppal Cebura vagy Boholra, esetleg Boracay szigetvilagat felfedezni. Ha feleannyira szep, mint a kepek mutatjak es feleannyira jo, mint meselik, mar nem jarunk rossszul.
A Fulop-szigetek fuggetlen, demokratikus szigetallam Delkelet-Azsiaban. 7107 szigetbol all, ebbol kb. 800 lakott.
A 89 millios lakossag 83%-a katolikus, ennek ellenere az orszag etnikai es kulturalis tekintetben igen tarka.
Hivatalos nyelvuk a filippino (tagalog), nemzeti mottojuk:
"Isten, a természet, a nép és az ország szeretetéért".
Fulop-szigetek zaszlaja:
A szigetek elso lakoi mintegy 30 ezer eve telepultek itt le. A XV. szazadtol kezdve a szigetekre osszesen ot migracios hullam erkezett Indokinabol es a malaj teruletekrol. A kozepkorban kis fejedelemsegekre volt szettagolva, melyeket a radzsak vezettek.
Europa szamara a szigeteket 1521-ben Fernão de Magalhães (Ferdinand Magellan) spanyol szolgalatban allo, portugal tengeresz fedezte fel es II Fulop spanyol kiralyrol nevezte el. A terulet a spanyol korona fennhatosaga ala kerult hosszu ideig. Az elso spanyol ellenes felkeles 1872-ben tort ki, ami azonban kudarccal vegzodott.
A mai napig nemzeti hoskent es martirkent unneplik a spanyol elnyomas ellen harcolo tanult orvost, koltot es poliglottot, dr. José Rizal - t (1861-1896), aki az orszagban felgerjesztette a nemzeti erzest es hazaszeretetet. Hihetetlen kultusz ovezi ma is, emleket utcak, terek, szobrok orzik orszagszerte, minden varosban a fout Rizal Avenue, a kavezo Rizal Cafe, halalanak evforduloja nemzeti unnep, sot letezik Rizalista vallas is, amely Rizalt Istenkent tiszteli.
A hosszu evekig elhuzodo partizanhaboruban sok szigetlako es amerikai vesztette eletet.
Kozben az amerikai jogrendszer kerult bevezetesre, es az alkotmany is amerikai mintat koveti. Az USA javara irando, hogy a fejlesztesekkel, az infrastruktura kiepitesevel es az atfogo fejlodessel messzemenoleg tobbet tettek a Fulop-szigetekert, mint a fegyelmezetlen spanyolok a tobb mint 300 evig fennallo uralmuk alatt.
A II vilaghaboru eveiben, 1942-45 kozott a szigetcsoportot Japan szallta meg, vereseguk utan az ellenorzes megoszlott az amerikaiak es a fulop szigeteki felszabadito mozgalmak kozott. Az Amerikai Egyesult Allamok 1946 julius 4-en ismerte el a Fulop-szigetek fuggetlenseget.
Manila az orszag fovarosa, egyben politikai, kormanyzati, kereskedelmi es kulturalis kozpontja. 14 millio lakosaval a Del-kinai tenger, Manila nevu oblenek partjan fekszik.
Latnivalok szempontjabol nem kiemelkedo ez a varos, az utikonyvek a Rizal parkot, Manila katedralist, Fort Santiago eroditmenyet, a Casa Manila gyarmati epuletet es San Augustin vilagoroksegge lett templomat emlitik.
Delutan erkeztunk meg a Ninoy Aquino Nemzetkozi repterre, nevet Benigno Aquino-rol kapta, aki egyik legismertebb ellenzeki politikus volt es itt oltek meg a repteren.
Landolaskor eleg felhos, esobe fordulo tajat lathattunk:
Miutan kezhez kaptuk csomagjainkat, rogton penzt valtottunk, hogy legyen taxira. Egy kinai yuanert 6.3 pesot adtak, 1 euroert pedig 50-et. Kesobb rajottem, hogy itt kellett volna nagyobb osszeget valtani, mert a szigeten mindenhol csak 5.4 pesot ert a yuan:(
Aztan kovetkezett a taxivadaszat. Figyelmeztettek, hogy csak "regular" taxiba szalljunk, vagyis olyanba, ami indulaskor bekapcsolja a taxiorat, de ez lehetetlennek bizonyult az elso feloraban, plane itt a repteren, ahol a fix aras, a magan- es hiena taxik alkottak a kinalatot.
Manila vagyis Metro Manila (Metropolitan Manila roviditese) 16 varosreszbol all: Caloocan, Las Pinas, Makati, Malabon, Mandaluyong, Marikina, Muntinlupa, Navotas, Pasay, Pasig, Paranaque, Quezon City, San Juan, Taguig, Valenzuela es Municipality of Pateros.
Nekunk a Paranaque varosba kellett menni, ott volt a Happy Coconuts Hostel, ahol szallast foglaltunk. Kinga egyik japan ismerose pont ott szallt meg es tole tudtuk, az ut taxival nem tobb, mint 200 peso. Ehhez kepest minden taxis 500-at kert. Nagyon kemenyen alkudoztunk, vegul, sikertelensegunket latva, egyik biztonsagi or segitett nekunk es kozos erovel talaltunk olyan taxist, aki elvitt 200-ert.
Tehat mar elso napon azt tapasztaltuk, hogy a Fulop szigetek meg inkabb lehuzos hely, mint Kina. Ha nem tudod pontosan hany pesoba kerul a megtenni kivant tav, veged van: a gatlastalan hienak annyit gombolnak le rolad, kedves naiv kulfoldi, amennyit nem szegyellnek.
Forgalmas utcakon haladtunk, neha dugoba keveredtunk, mire megerkeztunk mar besotetedett. A hostel rendben volt, tiszta es olcso, 4 agyas szoban osztoztunk Tsugumi-val, a japan lannyal. Ha jol ertettem, o egy utazo ujsagiro, aki nagyreszt varosokrol ir. De nem az alapjan amit tapasztal, lat, hall..stb., hanem elkuldik neki neten a fontos tudnivalokat, adatokat, azokat szovegbe, jobban mondva excel tablazatba szerkeszti, aztan visszakuldi nekik.( Mar attol kiakadtam, hogy elkuldik neki amirol irnia kell, nem o kerdezi meg a helyieket, fedezi fel a dolgokat..stb., aztan amikor lattam ahogy kinlodik a tablazattal, hogy a szoveg elferjen, jol nezzen ki..stb..., hat attol kesz voltam:(
Na mindegy, o dolga, csak olyan erthetetlen volt szamomra az egesz. Ettol fuggetlenul egesz ejjel potyogott a gepen, mert le volt maradva par cikkel. Igy nem nagyon tudtam aludni, alig vartam, hogy reggel legyen.
Sajnos esos napra virradtunk, azt mondtak mar masodik hete esik, igaz olvastam, hogy korabban az esozesek miatt a kulvarosokat elontotte a viz. Esokabatot es flip-flop-ot huztunk, (ez ott altalanos viselet, plane a gumipapucs, mindenki abban rohangal, a boltok tele vannak szinesebbnel-szinesebb darabokkal), es kimentunk felderiteni a kornyeket, meg valami reggeli utan nezni.
A szegenyseg szembetuno, latszik az emberek oltozkodesen, a jarmuveken, a hazak elhanyagolt allapotan.
Manila teljes tomegkozlekedeset harom roskatag HEV vonal es a jeepneyk oldjak meg. A jeepney, Fulop szigetekre jellemzo kozlekedesi eszkoz, rengeteg furikazik beloluk az utcakon.
Ezek eredetileg a masodik vilaghaborubol ott maradt amerikai Jeepekbol kialakitott kisbuszok, amelyek adott utvonalon jarnak, az emberek csak felugranak ra, fizetnek, majd ha odaertek a celallomasukhoz, leugranak rola.
Szinvilaguk es az oldalukra festett motivumok, Dali valamelyik kulonosen elmebeteg korszakat idezik es szinte mindegyiknek rohejesen nagyzolo, oda nem illo neve van: „Harmadik Szent Kristof", „Elvis Presley Szelleme", "Szeplotlen Fogantatas", "Mennyei Megvalto", "Szent Jozefas"...meg ilyenek:)
Minden bizonnyal a filippinoknak sikerult megdonteni az eddigi, „ketkereku jarmun egyszerre szallitott emberek" rekordot. A helyi oldalkocsis tuk-tukok osszesen nyolc utast tudnak bevallalni, ha egyik utas felul a vezeto moge a motorra. Ez most egy kevesbbe terhelt jargany, mami viszi, nagy valoszinuseggel oviba a kislanyt:
Nem talaltunk semmi kavezot vagy reggelizo helyet, beultunk hat egy pizzeriaba. Itt nagyon kedves volt a Rocky nevre hallgato kiszolgalofiu, kedvesen erdeklodott honnan jottunk, megkerdezte a neveinket es rairta a blokkra:)
Az mar elso alkalommal feltunt amikor vasaroltunk, hogy nem csak egyszeruen azt mondjak, hogy yes, vagy thank you, hanem hozzateszik a ma'am, vagyis a madam ("asszonyom" szocskat). Minden alkalommal. Nagyon tetszik. Valoszinu ez is a negyven evig tarto amerikai megszallasnak "koszonheto". Mint ahogy az is, hogy minden filippino beszel angolul, nehanyan megdobbentoen jol. Ez hihetetlenul kenyelmesse teszi az utazast, nem kell erolkodni, kezzel-labbal mutogatni, rajzolgatni...:)
Az amerikaiak annak idejen, ezrevel importaltak tanarokat, kiepitettek a kozoktatast, az uthalozatot, a vizrendszert. Az amerikanizacio annyira jol sikerult, hogy spanyolul mar senki nem beszel, a muzeumokban angolul vannak feliratozva a latnivalok, a teveadok fele angolul beszel, es a moziban meg csak nem is feliratozzak tagalogul a filmeket. Mar altalanos iskola kozepetol kormost kap, aki matekoran megszolal tagalogul, foleg mivel a tudomanyos szavak teljesen hianyoznak az oslakos nyelvekbol. A fizikat vagy foldrajzot sem is lehet tagalogul oktatni, mert egyszeruen hianyoznak a szakszavak. Meg egymas kozt is gyakran felig angolul beszelnek, ossze-vissza keverve a sajat malaj verziojukat spanyol es angol jovevenyszavakkal. Az angollal kevert nyelvre van is kifejezesuk: taglish. (tagalog+english roviditve:)
A konyvesboltban is csak egyetlen polc kepviseli az anyanyelvi filippino irodalmat, minden mas angol.
Reggeli utan, mivel ugy esett, mintha dezsabol ontenek, bementunk a helyi szupermarketbe, hogy Kinga esokabatot vegyen maganak.
Igen sokfajta flip-flop diszelgett a polcokon, igy abbol is ujitott egyet. Vettunk meg kavet, ragcsalnivalot, gyumolcsot. A kasszanal Kinga felhivta a figyelmemet a vicces angol szovegre:
Esokabattal, esopapuccsal felfegyverkezve, elijesztettuk az esot:) Kenyelmesen setaltunk visszafele, kozben szemugyre vettuk a helyi kisvallalkozokat. Ez a borbelymuhely:
A bacsika fabol faragja ezeket a pecseteket:
Visszaerve a hostelbe, megkerdeztuk milyen latnivalok vannak a kornyeken, mekkora tavolsagra van a Rizal park. Sajnos minden eleg messze volt ettol a varosresztol, taxival is fel ora, busszal masfel ora. De hiaba megyunk parkba, ha esik az eso. Legkesobb 2-re pedig kint kell lennunk a repteren, mert indul a gepunk Puerto Princessaba. Ugy dontottunk nem megyunk sehova a nagy csomagokkal, inkabb elindulunk korabban a repterre, aztan ott a kornyeken nezelodunk majd. Mondanom sem kell, ebbol semmi nem lett, Kinga elaludt, eleg keson indultunk el a hostelbol, az ut szelen megint hosszu percekig vartunk megfelelo, nem tul penzehes taxisra, aztan az eso miatt eleg nagy dugo is kialakult. Csupan masfel oraval az indulas elott ertunk a 3-as terminalhoz, ahol rovid idon belul kiderult, hogy megsem jo, mert a Philippine Airlanes gepe a 2-es terminalrol indul. A repulojegyen ez eleg megtevesztoen volt feltuntetve, de mar hiaba reklamaltunk, minel elobb a masik helyre kellett ernunk. Megkerestuk az ingyenes repteri buszt, arra is varni kellett, amikor vegre elindult, akkor kiderult, hogy az utolso megalloja lesz az ahol le kell szallnunk. A dugoban araszolgattunk, kicsit ideges voltam, nem szeretnem lekesni a gepet.Vegre felszallt a gep, csupan 50 perces repules utan megerkeztunk Palawan sziget fovarosaba, Puerto Pricessaba.
Minden azsiai fovarosnak van egy olyan retege, aminek nemcsak hogy igenye van a Gucci butikokra, meg is engedheti maganak, hogy rendszeresen vasaroljon bennuk, mikozben a mall elott utcagyerekek koldulnak. A gazdagsag es remenytelen szegenyseg kontrasztjarol rengeteg, Cannes-ban dijakat arato filmet lehetne forgatni.
Persze a szegenyseg egyszeruen megkerulhetetlen, es a Fulop-szigetek egyike a legnyomorultabb orszagoknak, ahol eddig jartam. Amikor 2 het utan, a kilatastalan szegenyseg kezdte tulterhelni az idegrendszerem, jolesett latni a luxust, setalni a tiszta es illatos boltok kozott.
Valogathattunk az ettermek kozott, vegre megkostoltam a lechont, amire azota vagytam amiota meglattam, hogy az utcan aruljak.
A nemzeti specialitasok koze tartozo lechon tulajdonkeppen egy lassu tuzon egeszben megsutott, fuszerekkel megtomott szoposmalac (12-14 hetes), amit klasszikus adoboval kennek be (szojaszosz, ecet, fokhagyma, kalamansi).
Ize nagyon jo volt, husa omlos, bore egeszen vastag, karamellizalt, felul ropogosan kemeny, alul zsirosan kremes inyencfalat. Viszont rizzsel adtak es ugy nem az igazi. Jo kis lagy kenyer, kovaszos vagy csemege uborka es sor dukalt volna melle. Adtak valami kolara hajazo, edes, fekete lottyot, meg sem birtam inni. Egy masik bufenel vettem egy pohar sort, de meg igy is hianyerzetem volt.Nepmuveszeti boltokban nezelodtunk, nyaklancokat vettem ajandekba, meg egy fabol faragott talat, azon szolgalom fel ezutan a sult halat. (eleg ritkan keszitek ilyet, ez a talca talan osztonozni fog:)
Egyik boltban arra lettem figyelmes, hogy elkezdenek tapsolni, korulneztem, az eladok tapsoltak zenere, enekeltek es a bolt bejaratanal tancra is perdultek:
Ezt nevezem reklamnak es figyelemfelkeltesnek! Mosolygos, eneklos, tancolos vasarlasra invitalas. Kell ennel tobb?:)
Hatalmas korcsolya- es dzsudo palyak, mozik, ettermek, bufek, sorozok, kavezok, cukraszdak....minden volt itt, a tobb szaz boltrol mar ne is beszeljunk.
Talaltunk egy konyvesboltot: National Book Store, hatalmas konyvesbolt, csupa-csupa angol nyelvu konyvvel, lefenykepezni mar nem tudtam, mert betelt az osszes memoria kartyam, de itt a honlapjuk, aki erdekel:
http://www.nationalbookstore.com.ph
Elindultam kartyat venni, kozben valahogy kikeveredtem az utcara, a bevasarlokozpont elott kesz vidampark volt, mindenfele korhintaval, gyerekjatekkal, oriaskerekkel. A tenger meg ott volt az ut masik oldalan.
Rengetegen voltak a parti setanyon, ultek a parkanyon, mint a verebek es vartak a naplementet:
Gyonyoru volt a tenger, haragos, sotet hullamokkal dobalta magat, olyan volt, mintha nem is viz, hanem koolaj lenne: surun, feketen fenylett a nap utolso sugaraiban. Elhataroztam egy tapodtat sem mozdulok innen, vegignezem a termeszeti csodat.
Az eg szine percrol-percre valtozott, a tenger, mintha a szimfonia vegere ert volna es az osszes hangszere es ereje fortera kapcsolva tajtekzott, csapkodta magat a gathoz, majd utolso felvonaskent oriasi szajaval elnyelte teljesen a napot.
Megbabonazva alltam meg egy darabig, a tenger tovabb morgott, mintha nem lakott volna jol. A lathataron hatalmas oceanjarok fekete alakja sejlett. Azt hiszem, naponta vegig tudnam nezni ezt az eloadast:)
Elindultam visszafele, a MOA es a vidamkerek felkapcsolta fenyeit:
A foldgombon is tobb szaz izzo vilagit:
Nem eleg, hogy kint tele a part, meg bent is hinta:
Kozben irt a CouchSurfing-es pasi, hogy mehetunk hozza ma ejszakara, elkuldte a cimet is, most fozi a vacsorat, menjunk. Elindultunk megkeresni a csomagmegorzot, de ekkora epuletben nem volt egyszeru, megkerdeztuk az epp arra kocsikazo szemelyzetet. Azt mondta pattanjunk fel a jarganyara, majd o elvisz bennunket. Igy is tettunk, vidaman kacskaringoztunk a bevasarlokozpont utcain, kivancsi tekintetek kisereteben. A mozgolepcso elott egy gyors kep,
aztan irany a csomagmegorzo. Nem is mondtam, ingyen orzik a csomagokat, este 10-ig, jo dontes volt, hogy nem a repteren hagytuk oket. Raadasul taxit is hivtak nekunk az ott dolgozo fiuk, igy fel ora mulva mar a szallason voltunk. Elegans hazban lakott a fazon, amikor ajtot nyitott meg ket dolgot tudtunk meg rola: indiai szarmazasu es currys csirket fozott. (utobbit a lakasban terjengo illat alapjan azonositottuk).
Mas is volt rajta kivul a lakasban: Rain, a baratnoje, es egy masik lany, mint kesobb kiderult Oroszorszagbol hajtotta ide a munkanelkuliseg. Otthon van egy kisgyereke, szulei nevelik, abbol a penzbol, amit o hazakuld. Nagyon fiatal, alig lehet 25 eves. A hazigazda baratnoje meg fiatalabb, kesobb erkezik meg egy filippino lany, ugy latszik mindannyian jol ismerik egymast. Tul jol. Egyutt isznak-sirnak-buliznak-kirandulnak...es meg a jo eg tudja mi mindent csinalnak egyutt:) Vacsora kozben es utan a kozos emlekeket elevenitettek fel, mintha mi ott se lennenk. Ittak, cigiztek, beszelgettek. Termeszetesen, az udvarias erdeklodes megvolt reszukrol: hova valok vagyunk, hol nyaraltunk, mennyi ideig voltunk Palawanon, tetszett- e....stb., aztan ujra visszakanyarodtak sajat beszedtemajukhoz: a hol, mennyit ittunk es milyen jo volt akkor...cimu visszaemlekezesekhez.
Amikor mar majdnem leestunk a szekrol Kingaval az almossagtol, megkerdeztuk hol fogunk aludni?
A baratno vallat vont - o nem tudja.
Az indiai haremtulajdonos kerte varjunk meg par percet, aztan megcsinaljak az agyat. Kingaval osszeneztunk: remelem NEM ugy gondolta, hogy mindnyajan egyutt alszunk, mint egy nagy boldog csalad!!!
Faradt voltam, almos, nem erdekelt a beszedtema, aludni akartam. Ha itt nem lehet, megyek szallodaba. Nem fogok senkinek konyorogni, sem megalazkodni!
Ezert tartom eleg kockazatosnak a CouchSurfingot, vadidegen emberek hazaba lepsz be, belelatsz az eletukbe, nem tudod mi fogad ott, hol es milyen korulmenyek kozott alszol majd... Egyebkent jo moka az egesz, aki ezt bevallalja, nem beszelve arrol, hogy igy sokat lehet sporolni az ut soran, hisz a szallas mindenhol-mindenkinek ingyenes, akar egy agyat, akar egy egesz szobat kap.
Termeszetesen a legtobb ember aki tagja, normalis, intelligens, kivancsi mas kulturakra es emberekre, tehat nincs felnivalo.
2004-ben indult ez a kozossegi oldal, azota csaknem 2 milliora dagadt a "kanapészörfölök" szama, es csak igen keves negativum vagy horror tortenet kerult napvilagra, a legtobb ember elegedett es pozitivan nyilatkoznak rola.
Na szoval, Kinga megprobalta kamatoztatni tagsagat a kozossegen belul, es ez most igy alakult. Rendes volt a faszi, meg minden, csak olyan fura. Az jott le nekunk az egesz tarsasag viselkedesebol, hogy valamilyen szinten a pasi penzeli, szorakoztatja, viszi ide-oda oket. A harom no volt a hareme:)
De az is lehet, hogy csak tul szines a fantaziank.
Amikor vegre megvetettek az agyunkat, ok bevonultak a haloba folytatni az ivast, cigizest..stb., Kinga mar nem mert vecere menni, abbol a szobabol nyilt a furdo ahol ok voltak.
Kerdeztem tole, hogy mi van, nem akar latni egy szep Laokoon-csoportot?:)
En gyorsan beosontam fogat mosni, szinte rajuk sem neztem, aztan megprobaltunk aludni, de amig ott voltak a lanyok, es hallani lehetett a beszedet, nevetgelest, nekem nem igazan ment.
Masnap reggel 8 korul mar indultunk a repterre, a kis indiai Casanova almosan kitipegett, kiengedett bennunket, jo utat kivant, mi megkoszontuk a szallast.
Hat ennyi volt a Manilai kalandunk, par ora mulva mar a felhok kozott ideztuk vissza Kingaval a legjobb pillanatokat. Sajnos ez sem volt sima repules, indulaskor bejelentettek, hogy Hong Kong fele jovunk vissza, mert Tajvanon tajfun van, es el kell kerulnunk. Ettol fuggetlenul razta a gepet rendesen a vihar, amikor kiertunk belole csodaszep felhok kesztettek arra, hogy elovegyem a gepet:
(koltoi kerdes volt, nem varok valaszt:)
Jo olvasast!:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.