Shanghai Napló

Mai napon, vagyis 2012.01.23-an bekoszontott a Sarkany eve Kinaban es 2013.02.09-ig tart majd. Vajon mit tartogat szamunkra ez az esztendo a kinai asztrologia szerint?
Azt mondjak a Sarkany eve mindig remek hazassagokat es jo gazdasagi lehetosegeket hoz magaval. Igy lesz ez most is?

Asztrologusok szerint a mostani ev idealis lesz a nagy almok megvalositasara, hatalmas nyereseg es siker varhat rank, azonban ezzel egyutt kudarcban is lehet reszunk, mivel a nagy lehetosegek megjelenesevel gyors donteseket kell majd hoznunk. Ezert fontos, hogy meghatarozzuk onmagunknak, mit szeretnenk elerni, hogy a hirtelen erkezo lehetosegeket a legjobb modon tudjuk majd kihasznalni. A Sarkany eveben eppen ezert szuksegunk lesz egy jo nagy adag mereszsegre is, ugyanakkor donteseinket nem art fontolora venni!
Maganeleti szempontbol is valtozasokat hoz ez az ev, ami a hazassagot es a gyermekaldast illeti, ezzel egyutt pedig a kiadasok is novekedhetnek. 2012-ben a megfutamodas helyett, inkabb nezzunk szembe joval es rosszal egyarant! A kinai asztrologia szerint ebben az evben kesztetést erzunk masok megsegitesere, hiszen erzekenyebbek leszunk a megszokottnal.

Szoval szerencsesnek es pozitivnak igerkezik az ev, nincs felnivalonk. Ezzel a tudattal felvertezve, tegnap ejjel a nagy egihaboru kozepette kimereszkedtunk a folyo partra megcsodalni az ejfeli tuzijatekot.
- Hogy miert irok egihaborut?  Nos, kedveskeim ami ebben a varosban zajlott tegnapi nap, azt nehez lesz szavakkal erzekeltetni.
Mar kora delutan elkezdtek a petarda es tuzijatek durrogtatast, de nem am csak itt-ott, egyet-kettot a latszat  kedveert. Sorozatlovesben, folyamatosan es az egesz varosban. Azon gondolkodtam mi ertelme a tuzijateknak nappal, aztan megtudtam ok nem a latvany kedveert csinaljak, hanem inkabb zajkeltes celjabol, hogy az olalkodo demonok messzire szaladjanak. Ladaszam vesznek tuzijatekot, petardat es igyekeznek minel nagyobb zajt csapni az este folyaman. Szerencsere nem eltem meg at haborut,  de a filmekbol ismeros szonyegbombazas robaja es fustje lengte be az egesz varost.
Mint minden kinai szokashoz ehhez is tarsul egy mese: "Élt egyszer egy falu tavában egy sárkány, akit Nian-nek hívtak. Nian hosszú éveken át terrorizálta a falut, mígnem egyszer egy bátor, öreg bölcs szembeszállt vele. Tűzzel, piros ruhában, hangos dobpergéssel sikerült is elijesztenie a vizi sárkányt. Nian sosem jött vissza többé. Azóta a zaj és a piros szín elmaradhatatlan része az ünnepnek."

Tiz ora korul mar nem volt turelmem a lakasban varakozni, mindenkepp ki akartam menni. Figyelmeztettek, hogy tenyleg nincsenek tekintettel ilyenkor semmire-senkire a kinaiak, akar a labad elott is berobbantanak egy tuzijatekot vagy petardat. Nincs is felugyelve ez a szorakozas kellokeppen azt hiszem, sok baleset volt mar emiatt.
Egyik ablaktol a masikhoz szaladtam, azt sem tudtam hol nezzem a szebbnel szebb tuzijatekot. Lakasunkbol messze ellatni, kepzeljetek el a kivilagitott felhokarcolokat, ahogy piros, kek, zold, sarga, ezust es arany csillamok ugralnak a fejuk felett. Csodalatos volt.
Fel 11-kor elindultunk a rakpart fele, mar lent az udvaron oriasi tuzijatek fogadott, az igazi palmafak fole ezust szinben szikrazo, csillogo palmafak rajzolodtak az egre.
Az utcak kihaltak voltak, csak nehany kolyok gyujtogatta az ut szelen a raketait. Ahogy kozelebb ertunk, surusodott a tomeg, kinai viszont keves volt, inkabb kulfoldi. Utkozben is forgott a fejem jobbra-balra, a varos minden pontjan fel-fel csillantak a szikrazo alakzatok. Es a robaj gyerekek, ne tudjatok meg, egy hangfalak mellett vegigtombolt rock-koncerten sem szenved el az ember ilyen dobhartya karosodast. Neha be kellett fognunk a fulunket. De ettol fuggetlenul nagyon elveztem;  parom kevesbbe, Ot egy sokkal izgalmasabb focimeccs kozvetites varta itthon.
Ejfelkor a hang-, szin- es fenyjatek megtizszerezodott, a piros fenybe oltozott tevetorony a szines szikraktol meg jobban csillogott. Arany palmafak, fenyes langcsovak es ezust szikraforgok ezrei tukrozodtek a folyo vizeben. Egyik elem kulonosen tetszett, szetrobbanas utan egy oriasi fenyes karika rajzolodott ki, majd amikor halvanyulni kezdett apro, szabalyos szikragombok durrantak szet benne es olyan volt mint egy oriasi ezust labdarozsabokor.
Ne ugy kepzeljetek el, mint az aug. 20-kai tuzijatekot, amit meghatarozott helyekrol lonek fel es csak a varos bizonyos reszein allva elvezheto. Itt az egesz varos izott, szikrazott, vegig a folyopart, az utcak, a lakoparkok kertjei, tehat nem volt olyan ember az este Shanghaiban, aki ne reszesult volna valahol valamilyen csodas pirotechnikai latvanyban. A szinek es formak jateka lenyugozo volt, sok olyan elemet lattam, amit korabban soha.

Fel 1 korul indultunk hazafele, meg akkor sem volt vege, a szokas szerint hajnalig kell zajt kelteni, hogy az arto szellemek, akik azota vilagga szaladtak ijedtukben,  vissza ne merjenek terni.
Nem viccelek,  az utcan nehol bokaig ert a szemet: raketak kulonbozo papirhulladekai, az elsult petardak tasakjai, kiegett tuzijatek ladak...

Itthon meg beszeltem egy keveset unokatesommal skypon, 4 korul mentem aludni, korabban nem is tudtam volna a robbanasok miatt. De nehogy azt higgyetek, hogy ma elhallgattak, egesz delutan lehetett hallani oket, 5 korul leultem megirni ezt a bejegyzest es gyakran latok villodzo fenyeket a hazak kozott, ahogy kitekintek az ablakon.

Amint irtam korabban, itt ujevkor szokas megajandekozni egymast. Mi is kaptunk a hazfelugyelettol vagy tulajdonosoktol, nem tudom, egy kis csomagot: edesseg, pisztacia, gyumolcsok, falidiszek, boldog uj evet kivano kartya. Meglepodtem rendesen, nem szamitottam ra. Terveztem en is, hogy viszek valami kis aprosagot a recepcios lanynak es a 2 ugyintezo csajnak. Tegnapelott delutan odaadtam nekik, nagy volt az orom, koszontek nagyon. Kesobb vittem a peksegbe a lanyoknak is egy kis csomagot, lattam az arcukon, a meglepetest es az oromot. Toluk 2 bagetett kaptunk ajandekba:)
Utana elmentem a piacos nenikeimhez, eltokelt szandekkal, hogy otthagyom az ajandekot es elrohanok. Azert mondom ezt, mert multkor sutottem csorogefankot, vittem nekik is, erre egy zacskoba pakolt uborkat, paradicsomot stb. es beletuszkolta a szatyromba. Hiaba mondtam, hogy nem azert hoztam, egyszeruen nem akarta visszavenni. Most eldontottem, nem hagyom magam. Szerencsem volt, csak a ferjet lattam az asztalnal, de mire odaertem, mintha a foldbol nott volna ki ott termett elottem. Kezebe nyomtam az ajandekos zacskot, boldog uj evet kivantam es elszaladtam. Masik not is hasonloan ajandekoztam meg, es meg tojast sem vettem, annyira iszkoltam kifele a piacrol. Masnap visszamentem tojasert, a zoldseges neni ferje odahivott, elo volt keszitve 2 nagy szatyor zoldseg, hatarozottan mutogatta, hogy az enyem vigyem el.
-Mondom, nem viszem, ne csinalja ezt.
-De igen, vigyem, hajtogatta vigyorogva. Amugy is vasarolnom  kellett zoldseget, mondom ok.,  viszek belole, hogy ne erezze sertve magat. Kiszedtem a felet, otthagytam neki, elhoztam par uborkat, repat, hagymat. Amikor jottem kifele akkor a csirkes no kapott el, becsusztatott valamit a szatyromba es nagyon kerlelt fogadjam el. Itthon latom, 1 csomag csirkecomb.
Szoval nem usztam meg, megis kaptam ajandekot. Nem tudom nekik elmagyarazni, hogy en azert adtam, mert mindig kedvesek es nem vernek at. Nem vartam viszonzast, de nem is serthetem meg oket azzal, hogy nem fogadom el amit adnak joszivvel. Amig boncolgattam a dilemmamat, az jutott eszembe milyen oszinten orultek es meglepodtek amikor ajandekot adtam. Ez a legfontosabb!