Shanghai Napló

"India Mountain Railways" néven, három vasút szerepel az UNESCO Világörökségek listáján: a Darjeeling Himalayan Railway, a Nilgiri Mountain Railway és a Kalka-Shimla Railway.

Ha már ott voltam a Nilgiri hegyekben, úgy döntöttem kipróbálom a kisvasutat.
Az 1 méteres nyomtávú vonatot, a helyiek csak „játékvonatnak” hívják.
A britek építették 1908-ban és mai napig gőzmozdonyokat használnak Coonoor állomásig, ott dízelre cserélik. A meredek lejtők megmászásához fogaskerekes rendszer segíti.

A vonat Mettupalayamból indul és Ootyban érkezik, Kallar, Adderly, Hillgrove, Coonoor, Wellington, Lovingdale állomásokat érintve.
A 46 km-es távolságot 4 óra 50 perc alatt teszi meg, miközben 16 alagúton, 250 hídon és 209 kanyaron halad keresztül. (visszafelé, vagyis lefelé ugyanez a távolság mindössze 3 óra 30 perc.)

Reggel 7.10-kor indul az állomásról, de nekünk azt mondták, jobb ha 5 körül már kimegyünk sorba állni, hogy biztosan felférjünk és jó helyünk legyen az ablaknál. Szerencse hogy megfogadtuk, mert hosszú sor kígyózott a vonatnál, a jegyeket viszont csak később, 6 óra után lehetett megvenni. Három osztály közül választhattunk: az első osztályon 16 ülőhely, mind eladva, második osztály 214 ülőhellyel, erre tudtunk jegyet venni.

Bepréseltük magunkat a szűk kis ülésekre, a helyiek nagy bőröndökkel érkeztek, olyan zsúfolva voltunk, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni.
Hangos és vidám társaság vett körül, az alagutakban sikítottak, a szép tájak láttán kurjongattak :)
Miután áthaladtunk a Bhavani folyón, a vonat lassan felfelé kúszott a dombokon, a távolban a buja növényzettel borított hegyek lenyűgöző hátteret alkottak.
Véleményem szerint a Mettupalayam és Coonoor közötti útvonal festőibb volt, mint Coonoor és Ooty között.

Az állomásokon kb.15-20 percet töltöttünk, kicsit kinyújtóztattuk a lábainkat, lehetett rágcsálnivalót/ebédet vásárolni, mellékhelyiségbe menni, fényképezkedni…stb.

Ootyban nem időztünk sokat, megnéztünk egy vízgyűjtő gátat és egy templomot.