Shanghai Napló

Az Altay-hegység déli lejtőjén található geomorfológiai területet Kína Yosemite-jeként emlegetik. A gyönyörű természeti tájakkal: gránitcsúcsokkal, völgyekkel, folyókkal, erdőkkel, bányákkal és szeizmikus övezetekkel rendelkező parknak 2017-ben az UNESCO Globális Geopark címet adományozták.

Négy fő festői területből áll: Irtysh Grand Canyon, Ilavmu-tó, Cocoa Sullivan-tó és a Fuyun Quake Remains, vagyis az 1931-es fuyuni földrengés okozta, 9 kilométer hosszú és 5 kilométer széles kráter. Földrengés Múzeumnak is nevezik, mivel a legjobban megőrzött földrengés maradványok az egész világon.

A több mint 70 km hosszú Irtysh kanyon gránit felszínformái a Yanshanian-korszakban alakultak ki. A hideg időjárás hatására a gránit folyamatosan hasadt, és végül különböző formájú, meredek hegyekké fejlődött, mint például a Camel Mountain, az Elephant Mountain és a Bell Mountain.

Délután meglátogattuk a 3. számú gránit pegmatit ritkafém-érctelepet, amely világszínvonalúnak számít, valamint Geológiai és Ásványi Múzeumként is működik.

A hatalmas gödör felülről úgy néz ki, mint egy óriási Colosseum. Mélyére 13 körös csigaútvonalon lehet lejutni, ezen szállították a kibányászott érceket is annak idején. Busszal vittek le a bánya bejáratáig, ahol védősisakot kaptunk és kezdődhetett a felfedezés. Végigjártuk a látogatható vájatokat, ahol nemcsak a kiállított ásványokat csodálhattuk meg, hanem a járatok oldalfalai is különböző színekben csillogtak.

A világon több mint 140 féle ásványt fedeztek fel, a Keketuohai 3-as számú bányában 84 félét azonosítottak, köztük 26 ritka fémet.

A bányát, az itt található Berillium mennyisége miatt elsőként jelzik a világon, a talált Nióbium (Nb), Tantál (Ta) és Lítium (Li) mennyisége miatt pedig a második helyen áll a világon. Ezen kívül gazdag Rubídium (Rb), Cézium (Cs), Cirkónium (Zr), Hafnium (Hf) lelőhely.

A keketuohai ásványkincsek felfedezése az első világháború befejezése után történt, amikor a Szovjetunió a csúcstechnológiák és a katonai ipar fejlesztésére törekedett. Ezek az iparágak elválaszthatatlanok voltak a bányászattól. A Szovjetunió geológusai ritka ásványokat fedeztek fel az Irtis folyó üledékében, ezért felfelé mentek, és egészen Kína Altaj vidékéig követték őket.

Kínában ez a belső viszályok és harcok időszaka volt, nem kutattak ritka fémek után, ráadásul a bányászat színvonala is elmaradott volt. A szovjetek 1935-1955 között, mohón kiaknázták az itteni ásványokat.

Kínának akkoriban nagy adóssága volt a Szovjetunió felé, a kínai ipar gyerekcipőben járt, és csak mezőgazdasági termékeket, például sertéshúst, tojást és almát tudott felajánlani az adósságok törlesztésére, de ezeknek az ára korlátozott volt.

1955 január 1-én Kína vette át az irányítást a bányavállalat fölött és az adósság kifizetése mellett döntött. Ekkor a Coco Tuohai ritka ércei fontos törlesztővé váltak. A statisztikák szerint a fennálló hitelek és kamatok megközelítőleg 5,2 milliárd RMB-t tettek ki, és ez a bánya önmagában 47%-át fizette vissza.

1999-ben a bányát bezárták, majd 2006 és 2012 között újraindították és 7,04 millió tonna ércet bányásztak ki.

Koktokay város és Fuyun megye lakosai főként egyszerű kazak pásztorok, akik egyedülálló történelmi kultúrával és nemzeti szokásokkal rendelkeznek. Számos hosszú múltra visszatekintő kultúrtáj is megőrződött, mint például kazak sírok, kőszobrok, Botamaoyin sziklafestményei, amelyek legalább 3000 évesek.

A kazakok ősidők óta nomád életet élnek, és nemzedékről nemzedékre állattenyésztéssel foglalkoznak. Ott élnek, oda vándorolnak és állítják fel jurtáikat, ahol víz és fű van. Keketuohaiban olyan különleges kulturális és sporttevékenységek részesei lehetünk, mint a lovaglás, az éneklés és a birkavadászat, amelyek a hagyományos kazak kultúra részét képezik.

A Keketohai név, ami kazahul "zöld dzsungelt", mongolul pedig "kék folyóöblöt" jelent, képet ad ennek a vidéknek a szépségéről.

A gazdálkodó lakosság főként búzát, kukoricát, babot termeszt. Főbb iparágak a bányászat, és a villamosenergia-ipar. Az elmúlt években a Keketuohai Geopark fejlesztésével a helyi lakosok is vendéglátási, szállás- és egyéb vendégfogadási szolgáltatásokat nyújtanak, vagy őshonos mezőgazdasági és állattenyésztési termékeket értékesítenek a turistáknak. Ennek eredményeként a háztartások jövedelme jelentősen megnőtt.