Shanghai Napló

Mar lassan 8 honapja, hogy elment, de eddig meg nem tudtam irni rola. Probalkozasaim sirasba fulladtak. Annyira hihetetlen ami tortent, olyan gyorsan elment, mai napig nem ertem, hogy tud egy betegseg ilyen gyorsan olni. A szomszedok is csak fejcsovalva sohajtoznak, naponta tobbszor felneznek az ablakra ahonnan integetni szoktak egymasnak, amikor elmentek a haz elott. Ok is varjak, hatha felbukkan mosolygo arca es az integeto karja.

Csak 75 eves volt, meg elhetett volna, ha a szive engedi. Nem akarom megint az orvosokat szidni, de voltak most is mellefogasok es benazasok a dicsoi korhazban. Csak akkor vegeztek el minden vizsgalatot es adtak plusz kezeleseket, ha folyamatosan kertuk. En minden nap ugrasztottam a dokit, hogy ezt nezze meg, azt vegezze el, amazt probaljuk meg. Es termeszetesen nyomtuk a zsebebe a boritekokat, mert maskepp nem megy.

A magas vernyomas mar regota kezdodott, tobb mint 10 evig szedte ra a gyogyszert. Mint kiderult ezt sem szabad. Valtoztatni kell, esetleg csokkenteni/vagy novelni az adagot az evek mulasaval. Van aki teljesen mas  gyogyszerre valt.
Anyum nem szeretett orvosokhoz jarni. Kerdezhetnenk, hogy ki szeret, de a mi generacionk talan mas ebbol a szempontbol es remelem a mostani fiatalok meg tudatosabban elnek es jarnak rutinvizsgalatokra.

Regen, az urak hobortjanak tartottak a gyakori orvoslatogatast. Megprobaltak otthon kezelni amit lehetett, aztan vartak, hatha elmulik. Legtobbszor elmult. Nem is volt se ideje se penze egy parasztembernek, hogy doktorokhoz jarjon. „Majd csak elmulik,… majd csak lesz valami….” Hat lett.
Elhanyagolt, kikezeletlen, eveken at hordozgatott betegsegek, serulesek oreg korra felemesztik a szervezetet.

Vernyomas ideg alapon. Ez volt a diagnozis hosszu evekig. - De hat akkor ne idegeskedjen!
Ha ez igy mukodne, jo lenne. Az utobbi idoben akkor is ideges volt, ha nem akarta. Egyszeruen csak jott.

Ha visszatekintunk az eletere, ugyan miert ne betegedett volna meg? Foldmuves csalad kisebbik gyermeke, aki mar 13 evesen naphosszat sarloval aratja a buzat es koti kevebe. Elso nap elvagta a kisujjat, azota a korme hibasan nott, a koromlemez felpuposodott.
Batyjat tanitokepzobe kuldtek, csak o maradt otthon segitsegnek. Nappal a mezon, este a fonoban kalapot kotottek, szalmat valogattak. Aztan eladtak a heti vasarban.
Bozodon szuletett, a szerencsetlenul jart Bozodujfalu szomszedsagaban. Ha kenyeret akartak venni be kellett gyalogolniuk a 7 km-re fekvo Erdoszentgyorgyre.
Penzkereses celjabol alig 17 evesen cselednek szegodik egy orvos hazasparhoz a Zsil volgyeben levo Petrozsenyban. Kozben anyukaja megbetegszik es meg 20 eves sem volt amikor elvesziti. Nagyon bantotta, hogy nem lehetett otthon vele.
Talalkozott apummal es egymasba szerettek, 1960-ban osszehazasodtak, -61-ben megszuletett a batyam. 8 ev mulva koltoztek haza apum szulofalujaba Kukullodombora, aztan megszulettem en.

Elkezdtek epiteni az uj hazat sajat erobol. Embert probalo feladat. Nappal foldmuveles, haztartas es gyerekek, ejszaka betonhordas, meszoltas…

A gondok nem apadtak az evek soran, aggodott mindenert, talan tul sokmindenert: a munkahely, a mi nevelesunk-ellatasunk, a mezon a sok munka, a haztartas kezben tartasa, aztan apum betegsege: szilikozist kap a szenbanyaban. Ennek ellenere a 80-as evek elejen visszamegy meg 6 evre a banyaba, mert ha nincs meg a 20 ev fold alatti munkaviszony nem fog teljes nyujdijat kapni. Szep kis torveny, igaz?

Harman maradunk, kuzdunk tovabb: 13 evesen mar en is kapalni jarok es asom a repat a kollektiv, magyarul termeloszovetkezet (MTSZ: mezogazdasagi termeloszovetkezet) foldjein.)

A magas vernyomas aztan szivritmus zavarral parosul, ami nagyon kifarasztja a szivet. A kamrak nem egyszerre, hanem mas-mas ritmusban huzodnak ossze. Ez volt a nagyobb baj, amit ha nem allitanak be, akkor kikesziti a szivet. Meg is tette.

A halalos kor csak nagyon keson derult ki: Hepatitisz C. Mindossze nehany hettel a halala elott. Alltunk mint akit leforraztak. Honnan ez a betegseg? Miert nem derult ki eddig? Hiszen tobbszor is jart teljes kivizsgalason.

Sajnos, a majgyulladasnak ez a tipusa nagyon alattomos. Evekig lappang, aztan egyszer csak belobban. Azt, hogy hol kapta el, mar csak talalgattuk. Azt olvastam, hogy szexualis uton es veratomlesztessel terjed. Az elsot kizartuk. Amiutan megszulettem, meg egyszer terhes maradt es elment a baba. Akkor kapott vert a dicsoi korhazban. Ha ennek utanaszamolunk, tobb mint 40 eve tortent, akkor meg nem vizsgaltak a verkeszitmenyeket.

Ha korabban kiderul, lehet, hogy szinten lehet tartani valameddig. Na de, tavaly decemberben mar nagyon keso volt, a majeredmenyek lesujtoak voltak. A maj osszezsugorodik, szinte megkovesedik, nem keringenek benne az enzimek, igy nem tudja ellatni meregtelenito es feherjeepito feladatat.

Szenteste hoztuk haza a dicsoi korhazbol, latszolag kicsit jobban erezte magat. Karacsonykor egyutt voltunk otthon, sutottem, foztem, de nem sokat evett. Szilveszterre Sepsiszentgyorgyre mentunk unokatesokat, keresztlanyomat, keresztszuloket latogatni. Nagyon szep, felejthetetlen napokat toltottunk ott. Akkor mar befeszkelte magat a gondolat a fejembe es minduntalan visszatert: ugy ereztem ez az utolso kozos kirandulasunk. Beteg volt es gyenge, de azert jott velunk, hogy meg utoljara egyutt legyunk es a rokonsaggal talalkozzunk. Talan mar o is erezte akkor…
Naphosszat csak fekudt, alig akart felkelni.

Annyira varta mar, hogy hazakoltozzunk Kinabol. 4 even keresztul azert idegeskedett es imadkozott, hogy ne tortenjen velunk semmi baj. Mert o csak a rosszra tudott gondolni, sajnos. Barmit hallott a hirekben, barmi tortent rogton rank gondolt, gyermekeire. Vajon nem veluk? Vajon ok jol vannak?
Hosszu percekig kellett nyugtatnom mindig amikor telefonon beszeltunk, hogy ne idegeskedjen, mert igaz ugyan, hogy messze vagyunk es hatalmas metropoliszban elunk, de nem leselkedik rank sokkal tobb veszely, mintha otthon lennek. Ez persze, nem igy van, de sokat kellett fullentenem, hogy ne izguljon. Ha elutaztunk valahova kirandulni, nyaralni nem tudtam hogy kozoljem vele, mert rogton jott az aggodas, a feltes. Ettol meg akartam kimelni, igy sokszor csak az utazas vegen mondtam el, merre voltunk, milyen volt.

Januarban infarktus gyanuval ujra korhazba kerult. Dicsobe mar nem fogadtak, Marosvasarhelyre kuldtek, ahol Benedek Imre kardiologus osztalyara kerult.
Akkor azt hittuk jo kezekben van. Erszukuletet allapitottak meg a koszoruerben, es ertagitot, az ugynevezett stent-et javasoltak. Ez egy kisebb, ma mar rutin mutetnek szamito 20-25 perces beavatkozas.

Az elso szemet huzasa az volt a dokinak, amikor azt mondta a korhazban nincs megfelelo minosegu stent, csak az o maganklinikajan. Ismerve az otthoni korhazak felszereltseget hittunk neki. Kesobb kiderult, nem volt igaz.
Aki ragaszkodik ahhoz, hogy ott mutsek meg, azzal nem tud mit kezdeni. De legtobbjuk ugye azt remeli, hogy a masik helyen jobb ellatast kap. Ez sem igy van.

Azt mondtuk a dokinak, kapja meg a legjobb minosegut es annyit ahanyat kell, fizetjuk!

Ehhez kepest meg 5 napig ott tartotta a klinikan mozdulatlanul fekudve, etlen, szomjan egy szivmukodest ellenorzo gepre kotve. Bennunket nem engedtek be hozza, a novereknek nem volt ideje/energiaja/kedve vele foglalkozni.
A doki, a muteteket heti egy-ket napon vegzi a sajat klinikajan, akkor zsuffol be mindenkit es estig csinalja. Anyum volt aznap a harmadik. Ott ultunk a varoban, nem mehettunk fel csak keso este.

Harom napig maradt meg a korhazban a mutet utan, de nem sokat javult. Ugyanolyan gyenge es faradekony volt. Mi minden nap ott voltunk. Szerencsere ide beengedtek, a novereknek is konnyebb volt, ha egy csaladtag foglalkozik a beteggel es nem nekik kell. Semmivel sem volt jobban felszerelt, tisztabb ez a klinika, mint az allami. Ha azzal kezdem, hogy sem szappan sem wc papir, sem futes nem volt a  furdoben, akkor ez sokat elarul. Egy maganklinikatol, ahol mindent kifizettetnek az emberrel, nem ezt varjuk el.

A dokit egyetlen egyszer sem lattuk bejonni a szalonba vizitre, vagy megkerdezni legalabb hogy vannak. Anyum sem latta ot a mutet ota, sem reggel koran, sem keso este.
Aznap amikor hazaengedtek nekunk kellett lemenni az irodajaba hogy utasitasokat adjon. Ismetlem, az osszes szivmuteten atesett paciens, az egy emelettel lejjebb levo irodajaba baktatott, hogy a „kiraly” ele jaruljon. En is mentem anyummal, mert mar ezt felhaboritonak talaltam.

Nem akarom reszletezni milyen stilusban beszelt velunk, azota is felmegy bennem a pumpa, ha visszagondolok. Probaltam minel tobb kerdest feltenni a mutetrol, meg hogy mi varhato ezutan, mire figyeljunk…stb. Pokhendin, turelmetlenul vagta hozzam a szavakat, hogy mit akarok, o nem tud olyan 30 evest csinalni anyumbol, mint amilyen en vagyok. Mert hany eves is vagyok en?
Nem is ertettem eloszor mit kerdez, hogy kerulok en a kepbe, amikor anyum betegsegerol beszeltunk.

Ingerulten raszoltam, hogy maradjunk a targynal es a realis veszelyeket ecsetelje nekem. Ideges lett, neki ehhez nincs turelme, majd a rezidens orvos elmagyarazza.

Na akkor kellett volna mondanom, ez esetben nekem sincs kedvem kifizetni a mutetet!

Meg egy kerdesem volt. -Mi lesz a szivritmus-zavarral, a stent ezt is megoldja?

- Micsoda? Milyen szivritmus zavar? Elokapta a papirokat, forgatta idegesen, majd ramordult a rezidens orvosra:
- Miert nem mondtak ezt neki es akkor egyuttal ezt is megoldotta volna?

A fiatal doktorno csak habogott en mar nem lattam az idegtol.

-Na jo, megoldjuk. Ne vigyek most haza es megcsinaljuk hetfon- mondta.
- Na de megis mit csinalnak meg?
- Hat a defibrillaciot.
- Doktor úr, ez az amire gondolok?
- Igen egy elektromos sokk segitsegevel  visszaallitjuk a sziv normalis ritmusat.

(Nem akartam ezt ott anyum elott ecsetelni, de ilyenkor leallitjak a szivet es az elektromos sokkoloval ujrainditjak. Ha sikerul. Mert elofordulhat, hogy nem. Sot kesobb olyan eseteket is hallottam, hogy csak ideig-oraig, vagy egyaltalan nem oldotta meg a ritmus zavart).

- Ilyen legyengult allapotban, milyen eselyt lat a sikerre doktor úr?
- Ha innen kimennek es a fejunkre esik egy tegla, akkor ennyi volt az elet, ezt nem lehet elore tudni!  - valaszolta.

Ez volt az utolso csepp a poharban. Mondtam neki, hogy ilyen beszedstilusra nem vagyok kivancsi. Hazamegyunk.

Felpattant a szekrol, elkezdett kiabalni, hogy neki ehhez nincs idegrendszere es kiviharzott az irodabol, otthagyva bennunket. Ez a hires Benedek professzor.

Kifizettuk a korhazi szamlat, ami 2000 Euro volt. Mindez az allami korhazban ingyen lett volna.
Azert, hogy az edesanyank meggyogyuljon barmit megadtunk volna, ez nem kerdes, na de ettol az orvostol sajnaltam, o nem erdemli meg. Szakmailag biztos jo, mert nagyon dicserik, de embersegbol elbukott. Kepes azert athurcolni a betegeket a sajat klinikajara, hogy ott kemeny penzekert muthesse oket es valoszinuleg ugyanazt a stentet kapjak, mint a korhazban.
Magyarorszagon barmelyik korhazban a raszorulok ingyen kapjak meg a stentet.

Biztos, hogy sok a betege es nagyon leterhelt es faradt. En mindent megertek. De akkor csak annyi beteget kene atvinni a klinikajara amennyire figyelni is tud.

Mi az, hogy nem tudott a szivritmus zavarrol? Ez hogy fordulhat elo?
Kesobb rajottunk, hogy valoszinu a Hepatitis C –rol sem tudott, vagy nem akart tudni. A kontraszt anyag amit a mutet miatt adnak a beteg venajaba, nagyon karos a majra, es csak rosszabbodott utana anyum allapota. Naprol-napra gyengebb es etvagytalanabb lett. De ez olyan rohamosan kovetkezett be, hogy egyik nap meg ki tudtam vinni a vecere labon, masnap mar nem tudott labra allni, par nap mulva mar megfordulni sem az agyban egyedul. Aztan elkezdett vizesedni, dagadni a laba, aztan a kezei. Ez nagyon rossz jel volt.

Megvettunk minden gyogyszert, amit ajanlottak majra. Ujra korhazba kerult. A majfunkciok nagyon-nagyon rosszak voltak.
Visszakonyorogtuk magunkat Vasarhelyre (mert sosincs hely), a gasztroenterologiara Simona Bataga doktornohoz. O rogton azt mondta, hogy a vizesedes a szivtol van. Hivott hozza orvosokat a kardiologiarol, de olyan keves ido volt mar, hogy szerintem nem tudtak volna sokat tenni. A sziv mar olyan gyenge volt, hogy nem tudta elvegezni feladatat. A vizhajtok sem segitettek mar, csak gyult a viz a szervezeteben es egyre gyengebb lett. Egy joghurtnal tobbet mar nem tudott enni.
Par nap mulva, februar 15-en hajnalban egy ujabb infarktus utan komaba kerult es reggel 9 elott 10 perccel megallt a szive orokre. Mi kint alltunk a folyoson, kora reggeltol, de nem engedtek be az intenzivre.

Nem kivanom senkinek azokat a perceket, orakat. Amikor semmit nem tudsz tenni, csak imadkozni.

2016.februar 18-an helyeztuk orok nyugalomra megfaradt testet, a kukullodomboi temetoben. Elkiserte ot a csalad, a kozeli es tavoli rokonok, a kedves falubeliek.

Oktober 10-en irom ezt a cikket, ma lenne 76 eves.
Sokszor unnepeltunk egyutt szulinapokat, vagy a hazalatogatasunkat. Ime nehany kep azokbol az idokbol:

Eletvidam, energikus, tevekeny asszony volt, aki akkor erezte jol magat, ha vegezhette a munkajat, sikeresen megoldotta a feladatokat, oromot szerzett szeretteinek a sok finomsaggal amik kikerultek a kezei alol.
Turelmetlenul varta gyerekei, unokai latogatasat amire mindig napokig keszult.

Megelegedessel nyugtazta az udvaron szaladgalo kiscsirkeket, a zoldulo vetemenyeskertet, a pirosodo paradicsomokat, a sargulo kukoricat. Gyonyorkodott a kerti viragokban, a pinceben feszkelo es a ruhaszarito droton tollaszkodo-trillazo fecskekben. Beszelt a labahoz dorgolozo macskahoz es a teraszon ugralo tucskokhoz. Szerette az ebredo termeszetet, a tavasz csodajat, a fold illatat es eletben tarto ajandekait.

Szerette a szomszedait, joszivu volt, senkinek nem mondott nemet aki segitseget kert tole. Tisztelettel beszelt a falu legutolso emberevel is, es bennunket is arra tanitott mindig, hogy a tisztelet minden embernek kijar, akar pap, akar utcasepro az illeto. Ne beszeljunk senkivel csunyan, ne szidjuk, ne ocsaroljuk embertarsainkat, mert ez barkinek rosszul esik.

Most is mindenki tisztelettel, szeretettel beszel rola es a visszaemlekezeseikbol az derul ki, hogy a kis kozosseg megbecsult tagja volt.

Kedves rokonunk, Miklos Arpad bacsi, nagyon szep beszeddel bucsuzott tole a virrasztoban. Anyumra emlekezve, kesobb szavalta el ezt nekem:

A tiszteletes ur nyaranta tabort szervezett a gyerekeknek, adakozott es segitett a gyerekek szorakoztatasaban, tanitasaban. 2012-ben peldaul a szalmafonasrol meselt es tanitott:

Nagyon sokat almodom vele meg apuval. Mindketten boldogok, egeszsegesek, mosolygosak. Ilyenkor (almomban) lazongva szidom a kornyezetem:
-Latjatok, hogy elnek! Miert mondtatok, hogy meghaltak?

Egyik almom igen erdekes volt: Anyummal ultunk egy ismeretlen jarganyban (kicsit olyan volt mint egy buborek) es vegtelen csillogo-feher tajon, vagy befagyott tavon…siklottunk vegig. Nem tudom ki vezette, en anyum labanal ultem, o nezett ki az elso ablakon. Beszeltem hozza, de mintha nem is figyelt volna, nem nezett ram csak mosolygott.
Mondta, hogy jo helyen van, minden rendben.
Kerdeztem nem jon haza, nem hianyzik az otthona?
Azt mondta, nem. "Megvolt a kiegyenlitodes, most kovetkezik a ....(sajnos itt olyan szot hasznalt amit rogton elfelejtettem), …aztan mennek el.
-Mi az a kiegyenlitodes?- kerdeztem.
-Az, amikor mindenki megkapja a jo es a rossz cselekedetekert azt amit erdemel.

Meselte, hogy kikkel talalkozott, apummal is tobbek kozott.
Atoleltem, mondtam, hogy szeretem es jojjon haza de o csak mosolygott es kezerol a havat az arcomba fujta. Olyan gondtalan es boldog volt, mint egy gyermek.
En zokogtam, a ferjemnek ugy kellett felebresztenie, tudta, hogy valami felkavarot almodok.

Remelem az a szep, csillogo vilag az uj otthonuk es csak a megfaradt testuk fekszik a temetoben.

Emlekuket orokke orizni fogjuk es amig almodok veluk, addig gyakran velem lesznek.

"Nincs már hová hazamenni, kisfalumban nem vár senki énrám.
Édesanyám kedves háza üresen áll egymagában némán.
Mindhiába vágyom vissza oda ahol csak jóban volt részem,
Mert aki a sok jót adta, kint nyugszik a temetőben régen."

Szuleink sirja a kukullodomboi temetoben:

Aki egy szal virtualis gyeryat szeretne gyujtani az emlekunkre, az alabbi linkeken, a Gyertyalang oldalan megteheti:

http://gyertyalang.hu/szemely/106900

http://gyertyalang.hu/szemely/36860

Emlekuk legyen aldott, pihenesuk csendes.

"Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben."