Shanghai Napló

Szerettunk volna Cebura vagy Boholra menni, de a kompok nem kozlekedtek. Boracayra csak repulovel tudtunk volna menni Manilabol, raadasul ott viharokat jeleztek. Cebura, mivel nincs szezon hetente csak egyszer megy repulo, es az pont elozo nap volt. Kizarasos alapon maradt, a sziget eszaki reszen fekvo El Nido, egyik turista fiu akivel megismerkedtunk, odakat zengett a tengerpartjairol, buvarkodasi lehetosegeirol.

A szallodaban megrendeltuk a jegyet mikrobuszra, 700 peso volt. Kesobb megtudtuk, hogy a helyi RORO busz, 460 pesoert visz el:

A 240 kilometert kb.5 ora alatt tette meg a mikrobusz, El Nido fele kozeledve mar nagyon rossz volt az ut.
A busz tomve volt, de a megalloknal a sofor meg tovabbi utasokat es poggyaszaikat szeretett volna bepreselni. Kingaval a sarkunkra alltunk es nem hagytuk, 700 pesoert hadd utazzunk kenyelmesen. A sofor latva a tulerot, megtort. Mogottunk egy angol faszi ult, a nagyon fiatal baratjaval (eskuszom nem volt meg 16 sem a gyerek, kepet nem tehetek ki roluk, de higgyetek el, nem volt meg nagykoru:(...na, szoval ok is elleneztek a tovabbi utasok begyomoszoleset, igy eleg turheto kenyelemben utaztunk vegig.

A taj vegig meses volt, kilometereken keresztul a tengerpart mellett haladtunk. Amikor megerkeztunk, alig akartam hinni a szememnek: ez EL Nido?
Almos, poros kis halaszfalunak nezett ki, ahol az ember felora mulva halalra unja magat. Nezzetek a buszmegallot, ott a feher busz, amivel jottunk:

A nehany utca, a boltok, az emberek meg nyomorultabbul neztek ki, mint Puerto Princesaba:

Ez is az utcan van: szarado torulkozok, mindenfele lom, es amint a mese is mondja: szemetdomb tetejen ott kukorekolnak a kakasok:)

Az viszont sokat lendit a szepsegen, hogy gyonyoru kornyezetben fekszik, egyik oldalon sziklas hegyek,

masikon azurkek tenger hatarolja:

A szallas, amit egyik ismeros ajanlott, olcso volt, de eleg koszos es hianyzott a legkondi. Ott alltunk szallas nelkul, korbekerdeztuk a kornyeken levo szallodakat, panziokat, mar sehol nem volt hely, ahol talaltunk az meregdraga volt. Nem vagyunk am egyszeru eset, elvunk: olcson jot! Ennek erdekeben sok mindenre hajlandoak vagyunk, most peldaul beultunk ebbe az internet kavezoba, (ahol kave nem volt, csak net), es kerestuk El Nido szallaslehetosegeit.

Talaltunk par megfelelot, elindultunk megkeresni oket, vegul a hegy tetejen levo Viewdeck Cottage mellett dontottunk, tobb okbol is:
A tulajdonos nagyon kedves, hetkoznapi ember volt, akit munkasruhaja miatt fel sem ismertunk. Meg epulofelben van a szallodaja, 4 ev alatt, amiota elkezdte, tobb lakresz elkeszult, viszont a domb aljan most epul az iroda-recepcio, mellette meg egy szoba, igy lesz osszesen tiz. Beallt a munkasok koze dolgozni, nemcsak parancsokat osztogatott. Ez tetszik.
Amikor elkezdtem alkudozni, rogton leengedte az arat 1500 pesorol 1000-re (kb. 20 euro/ejszaka), igy mar sokkal baratsagosabb volt. Nagyon szep a kilatas, a szoba tiszta, furdo rendben, legkondi is volt. A tulaj a hatara kapta a borondjeinket es ugy felszaladt veluk a lepcson, mint a nyul. Mondta, hogy reggel a teraszon levo asztalon lesz a forro viz es a kave. Szuper!:)
Nagyon szimpatikus lett nekunk a Guszti ur, megigertem neki, amiert ilyen kedves, reklamozni fogom a helyet a blogomban. Ime itt a szalloda honlapja, batran ajanlom mindenkinek:

http://www.elnidoviewdeck.com/

Az utcarol ez a tabla figyelmeztet, hogy fel kell lepcsozni a dombra, ott lesz a szalloda:

A teraszok elott stilusos figyelmeztetes, a tisztasag megorzeseert:

A naplementeben mar a kis teraszunkrol gyonyorkodhettunk:

A reggeli kavenk elfogyasztasa kozben pedig ez a kilatas kisert:

A tulaj mar reggel koran ott rohangalt, intezkedett, gyorsan elkaptuk egy fotora:

Szobankbol pont az elottunk levo magas sziklara lattunk:

Alattunk pedig az epulo iroda es ujabb szoba. A szalloda lepcsosen epult a domboldalra, ket-ket lakresszel szintenkent.

Legtobben a Las Cabanas strandot ajanlottak, ez kb. 20 percnyire volt tolunk triciklivel. A dorzsolt motorosok egybol 150 pesot kertek erre a tavra, de mi sem most jottunk le a falvedorol:) Elore megtudakoltuk, hogy 100-nal tobbet nem szabad nekik adni. Igy minden nap alkudozni kellett veluk, de szorakoztato volt. Marmint nekem, Kinga nem szeret, es nem is tud alkudozni.

Las Cabanas Beach:
Igazuk volt, gyonyoru tengerpart fogadott bennunket: kristalytiszta viz, hofeher homok, hatalmas palmafak, hintaagyak. A legjobb az volt, hogy mivel nincs szezon, alig voltak a parton. Volt olyan nap is, amikor csak ketten napozgattunk, furdoztunk. A helyi kis kajaldaban finomakat ettunk, nem kellett sorba allni, csak mi voltunk. Azt mondta a pultos srac, szezonban itt nagyon zsufolt a hely, szerencsenk van, hogy most jottunk, es jo idot fogtunk ki, korabban sokat esett.
Sok kep keszult itt, beszeljenek most ok, bar nem adjak vissza teljesen a hely szepseget:

Ha kokuszdio levet innal, a szemelyzet egyik tagja felszalad a fara leszedi a kokuszt, es 2 perc mulva, frissen talalva:

Tudom most sokan irigyeltek, en azt kivanom, jusson el mindenki ilyen helyre, legalabb egyszer az eletben!:)

Estenkent a varosban vacsoraztunk, a parton rengeteg etterem volt. A Sea Slugs-ot egyaltalan nem ajanlom, ott nem tudnak steaket sutni, ha arra vagynatok. Masfel oras varakozas utan kaptam egy cipotalpat:(

A parton mindenhol fiatalok ucsorogtek, beszelgettek, iszogattak:

A hajok, mint valami orias pokok himbaloztak a sotetben:

A masik hely ahol kajaltunk parszor az Altrov'e olasz pizzeria, nagyon finom, vekony napolyi pizzat sutnek:

Az udvaron nyujtjak, sutik a pizzakat:

Reggeliztunk, kaveztunk, palacsintat ettunk, friss gyumolcslevet ittunk az ArtCafe-ban, sosem csalodtunk:

http://elnidoboutiqueandartcafe.com/

Sot, vasaroltam ott par ajandekot is, igaz dragabbak, mint Puerto Princesaban. Ajandekba, par maszkot, magunknak egy szep gyumolcsos kosarat: (gyumolcs nelkul:)

ferjemnek ket, Palawanra jellemzo vitorlast, ebenfabol es kokusz hejabol keszultek:

Este hangulatos a kis falu, eletre kelnek a kajaldak, utcai sutogetosok, sorozok, elokerulnek a napkozben strandolo turistak, megtelnek az utcak.

Setalgatva fedeztuk fel a rendorseg epuletet: Pulis = Rendorseg:)

A masszazs nagyon olcso, es ilyen szepen feldiszitett szobakban, agyakon tortenik, csinos filippino csajok hozzaerto kezei kozott:)

Island Hopping Tour:
El Nido terulete 465 km2, ebbe beletartoznak a kornyezo lakatlan szigetek is. A tobb mint 30.000 lakos megelhetese a turizmusra epul. Nagyon otletesen kitalaltak kulonbozo kirandulasokat a kornyezo szigetekre. Az egy napos utak, altalaban 5-6 szigetet erintenek, mindegyiknel kikot a hajo, a latvanyossagok es programok miatt.
Sok helyen lehet legzocsovel (pipaval) merulni, divatosabb neven: sznorkelezni, igy lehetoseged van megcsodalni a halakat, teknosoket es a teljes viz alatt vilagot.
Mas helyen, gyonyoru lagunakban lehet uszkalni. Ebedet is adnak, amit a hajo szemelyzete keszit el frissen, valamelyik szigeten.
Nagyon sok helyen arulnak ilyen utakat, altalaban egyforma arakon, a program es uticel kulonbozo. Van A, B, C, es D tura, mi a B-t valasztottuk, ez 700 peso volt szemelyenkent, viszont itt is tudtam alkudni egy szazast:)
Az uticel: Helicopter Island, Big Laguna, Small Laguna, Secret Beach es 7 Commandos Island.
Megkerdeztek mit szeretnenk ebedre, mi halat es zoldseget kertunk, ha mar lehet valasztani.

Masnap reggel 8-kor indultunk, elotte a parton meg legomboltak tolunk fejenkent 200 pesot, a kornyezet es okoszisztema vedelmeert. Legalabbis valami ilyesmit motyogtak. Ott a hivatalos papir rola, direkt ugy fenykepeztem, hogy a hatterben latni lehessen az onkormanyzat 6-7 emberet, akik ott ucsorognek es beszedik a penzt. Ezzel biztos hozzajarultunk az o fizetesukhoz is. Erdekes, amikor vettuk a jegyet, nem emlitettek, hogy ilyen is lesz.

Osszesen 9-en voltunk a hajon: egy osztrak par, egy nemet, harom koreai fiatal es mi. Plusz az idegenvezeto, a hajoskapitany es segedje. Megkaptuk a felszerelest: mentomellenyek, pipak, szemuvegek.
Elegge borus volt az eg, fujt a szel, meg a parton alltunk, amikor leszakadt az eg. Na, szep kis napnak nezunk elebe:)
De nincs meghatralas, a hajo indult. Mondanom sem kell, borig aztunk, a hullamok hatan ugralo hajon kapaszkodtunk, neha arcunkba zudult tobb liter tengerviz. Fenykepezesrol szo sem lehetett, pedig elhaladtunk par szep sziget mellett.
Szerencsere amerre tartottunk, mar tisztult az eg, igy rovid idon belul kihajoztunk a csunya esofelho alol. Az eso miatt, sajnos nem alltunk meg a Helikopter szigeten, de azert sikerult lefenykepeznem. Nevet alakjarol kapta:

Az elso megallonk a Nagy Lagunanal volt, itt mindenki felvette a szemuveget, pipajat es indulas befele a sziklak koze, ugyanis ott volt a laguna.

En nem akartam menni, mert mely volt a viz es nagy tavolsagot kellett uszni, de a hajoskapitany azt mondta o segit nekem, ne hagyjam ki ezt az elmenyt.
A derekamra huzott egy uszogumit amin kotel volt es huzott:) Igyekeztem en is uszni, de nehez volt, mert fenntartott a melleny es a gumi. A csapat jot derult rajtunk, vegul, legyozven a felelmemet en lettem a nap hose.
Komoly erofeszites volt a kapitanynak is, de vegig vigyorgott es kerdezgette, minden rendben van-e. A sziklakhoz erve, egyenkent atbujtunk alattuk es akkor tarult elenk a csoda, a lombokkal tarkitott sziklak oleleseben a  turkiz-zold, kristalytiszta vizu laguna. Gyerekek, ilyet tenyleg csak a filmekben latni:

Fenti kepet a netrol vadasztam nektek, fenykepezogepet nem tudtunk oda bevinni. Az okosabbak keszultek vizallo geppel. Egyik nemet sractol, kesobb elkertem a kepeket, nem lettek a legtisztabbak, de emleknek jok. Most vettem eszre a datumot a fotokon, pont augusztus 20-an voltunk ott:) Itt vagyok az en nagyszeru hajoskapitanyommal:

Amikor kifele usztunk, olyan eso zudult rank megint, hogy az orrunkig sem lattunk. A monszunesorol tudni kell, hogy nagy erovel es hatalmas cseppekkel esik, es amikor a viz felszinere ertek az esocseppek, onnan visszapattanva, a vizet is szetfrocskolve, suru vizparat kepeztek, amin lehetetlenseg volt atlatni. Mindenki megallt par percre, vartuk, amig alabbhagy az eso. Europai embernek furcsa es egyben neha remiszto ez az idojaras.

A hajonkhoz visszaerve, felkapaszkodtunk ra, aztan indultunk tovabb.

Nem volt meleg es csuromvizesen, ahogy a hajo szaguldott, majd megfagytunk. Viszont a latvany karpotolt bennunket, igezoen szep helyeken haladtunk vegig:

Kikotottunk a Secret Beachen, ami ennyi turista utan, mar igazan nem viselhetne a nevet:) Tenyleg eldugott helyen van, kar, hogy ide nem lehet kijonni egesz napra, edeskettesben a parunkkal napozni, furdozni, .....jokat lehetne itt hancurozni:)

Nem talalok mar jelzoket a gyonyoru partra, a turkiz kek vagy zold, ...nem is tudom milyen szinu vizre. Leirhatatlanul szep. Videoztam is, kozben a kapitany atvedlett szakaccsa es kesziteni kezdtek az ebedet.

Kozepen a kormanyos-szakacs, bal oldalan az idegenvezetonk, jobbjan a kis seged gyerkoc:

Munkajuk eredmenye: Terulj-terulj asztalkam!:)

Mondanom sem kell, isteni finom volt minden. Ebed utan 1 oras szabad program, aki akart napozott, furdott, a sziklak mogott volt a Kis Laguna, oda be lehetett uszni. Ezt most kihagytam, Kinga szerint a masik szebb volt.

Kesobb ujra utra keltunk egy sznorkingolasra alkalmas hely fele. Az ottani sziget mar tele volt kirandulokkal, ezert nem kotottunk ki, hanem a hajorol ereszkedtek be a vizbe a vallalkozo kedvuek.

Szep halacskakat lattak, megkertem a nemet fiut, kuldjon at nekem is par kepet, amit a viz alatt keszitett. Ime:

Kesz, nem erdekel semmi, legkozelebb en is bemegyek es kiprobalom. Nem lehetek ennyire nyuszi! Le kell gyoznom a viziszonyomat valahogy. (igaz, szakembernek sem sikerult meg kigyogyitania belole).

Kovetkezo es egyben utolso sziget, amit meglatogatunk a 7 Commandos Island. Nevet 7 kommandosrol kapta, akik a szigeten eltek, allitolag nevuk be van vesve ott egy sziklaba.
Delutanra mar egesz jo ido lett, a segedfiu akrobatikus mutatvanyokkal szorakoztatott bennunket az ut soran:


Kozeledve a Kommandosok szigetehez, megint elallt a szavunk es csak a csodalkozas wow.... wow...hangjait lehetett hallani:

Az ember nem hisz a szemenek, ilyen gyonyoru part nemcsak a mesekben es almodozasainkban letezik?
Ugy latszik a vegere hagytak a legutosebbet, ez a sziget egyebkent az osszes kirandulas programjaban szerepel.

A parton friss kokuszlevet lehetett inni, napozni, kotelhagcsorol vizbe ugralni, azt mondtak kb. masfel orat maradunk itt. Hat en el tudnek kepzelni masfel hetet is:)
Elindultam felfedezni es fenykepezni a partszakaszt, nem volt hosszu, egyszeru volt bejarni. Sajnos egyre tobb, turistakkal tele hajo erkezett, milyen tomeg nyomor lehet itt szezonban:(

Nagyon gyorsan eltelt az ido, a nap mar lemenoben volt, amikor elindultunk vissza a faluba:

Szomoruan kapaszkodtunk vissza a hajonkra, par perc mulva mar a kis El Nido epuletei latszodtak a tavolban:

Meses volt ez a nap, almodni sem lehet szebbet. Remelem egyszer eljovunk a ferjemmel is, ezt neki is latnia kell:)

Kimentunk a buszallomasra megrendelni masnap estere a buszjegyeket, visszamegyunk Puerto Princesaba. Jelentkezett Kinga egyik CouchSurfing-es ismerose, hogy lakhatunk nala az elkovetkezo napokban. Raadasul kozeledett Kinga szulinapja, azt mindenkeppen ott szerette volna megunnepelni.
Feliratkoztunk a RORO busz listajara, masnap este 10-kor indul es hajnali 3 korul er oda, igy nem veszitunk egy ertekes strandolasi napot.
Beneztunk a kozeli piacra, a husok szokas szerint kint az asztalon a 30 fokos hosegben:

A banan itt kisebb es sokkal edesebb, mint amit otthon vagy Shanghaiban megszoktunk:


A Calamansi vagy Calamondin egyik helyi jellegzetes citrusfele, a narancs es a citrom koze tennem az izet, nagyon fincsi uditot csinalnak belole es fozesre is hasznaljak:

Vettem egy kilonyit, C vitamin helyett, kicsit megfaztam a sziget turan, probalom enyhiteni a tuneteket.

A pizzeriaba mentunk vacsizni, ott ujra osszefutottunk az angol faszival es a (gyerek) partnerevel. Kesobb a nemetekkel talalkoztunk, kicsi ez a falu es azzal a par kulfoldivel, akik itt vannak, naponta tobbszor talalkoztunk kulonbozo helyeken.

Osszessegeben El Nido jobb volt, mint amire szamitottam, az emberek vegtelenul baratsagosak, segitokeszek.
A gyerekek szepek, de hat aki ismer tudja, hogy a cappuccino barna gyerkocok a gyengeim. Itt lattam ket csodaszep kislanyt:

Motoron az egesz csalad:

A ket verekedo kislany kepevel bucsuzom, kovetkezo jelentkezesem mar Puerto Princesabol lesz.