Shanghai Napló

Olvastam valahol, hogy Indiát vagy imádod, vagy utálod. Középút nincs. Engem India megfogott és nem enged el többé. Tudom.

Kirándulásunk utolsó napját Burqin megyében töltöttük, megnéztünk egy szellemvárost és az Ötszínű partot.

Kína, Kazahsztán, Oroszország és Mongólia határán fekvő Kanas Természetvédelmi Terület az Altaj-hegység felszínformájának és növényzetének egy függőleges szeletkéje, hegyek, tavak, folyók, gleccserek, füves területek és erdők természetes ökoszisztémája, az alacsonytól, a több mint 3000 méteres tengerszint feletti magasságig.
E festői helyek közé tartozik Hemu falu is, amit meglátogattunk, továbbá Baihaba és Kanas falvak, a Kanas Nemzeti Geológiai Park, a Baihaba Nemzeti Erdőpark, a Jiadengyu Nemzeti Erdei Park, a Hemu folyó völgye, a Kanas folyó völgye, a Kanas tó, Fekete-tó, Fehér-tó, Yaze-tó, Hattyú-tó)…stb.
Ez az egyik legszebb és legnépszerűbb úti cél Xinjiangban, kínai turisták  tömege lepi el a helyet a nyári hónapokban.

Az előző posztban említettem, hogy Xinjiang északi részén, a Kanas Természetvédelmi Területen és környékén sok kazak nemzetiségű él. A kazakok ősidők óta nomád életet élnek, és nemzedékről nemzedékre állattenyésztéssel foglalkoznak. Ott élnek, oda vándorolnak és állítják fel jurtáikat, ahol víz és fű van.

Az Altay-hegység déli lejtőjén található geomorfológiai területet Kína Yosemite-jeként emlegetik. A gyönyörű természeti tájakkal: gránitcsúcsokkal, völgyekkel, folyókkal, erdőkkel, bányákkal és szeizmikus övezetekkel rendelkező parknak 2017-ben az UNESCO Globális Geopark címet adományozták.

Másnap két holdbéli tájon keresztül vezetett az utunk. Elsőként a Gurbantünggüt sivatagon vágtunk át, amely Xinjiang második legnagyobb sivataga a Taklamakan-sivatag után.

Xinjiang fővárosából indult kirándulásunk második része. A mongol eredetű szó jelentése csodás legelő, magyarosan Vulumucsi vagy Ürümcsi.

Kirándulásunk első hetének utolsó látnivalója a Tianshan-hegység csodálatos alpesi tava. Az 1907 méteres tengerszint feletti magasságban lévő félhold alakú Mennyei-tó olyan, mint a zöldelő hegyek oldalába ékelt zafírgyöngy.

Másnap még Turpan környékén nézelődtünk, az Emin Minaret, más néven Sugong Pagoda és a Jiaohe romváros volt a program.

Kirándulásunk negyedik estéjén Kashgarból Ürümcsiba (Urumqi) repültünk, és a következő nap innen indultunk Turpan felé.

Tashkurgan politikailag fontos stratégiai ponton helyezkedik el, ott ahol több országhatár találkozik: Kína, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán és India. Földrajzilag pedig a „világ tetején”, hiszen a Föld legmagasabb hegyei közül itt találkozik a Pamir, a Hindukush, a Karakoram, a Kunlunshan és a Himalája.

Másnap reggel a rendőrségen kezdtünk a szükséges utazási engedélyek beszerzése miatt, aztán buszra szálltunk és elindultunk délre, a világ nyolcadik csodájának is nevezett, látványos Karakoram autópályán haladva Tashkurgan felé.

Kashgar a Tarim-medence szélén kb.1300 m tengerszint feletti magasságon fekszik. Az ország legnyugatibb városa, nem messze Afganisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán határaitól.

Májusban sikerült kipipálni egy olyan kirándulást, amely Tibethez hasonlóan, régóta a listán várakozott. Külföldiek ezt a tartományt is, akárcsak Tibetet, csak szervezett uton látogathatják. Ezuttal a Joy Travelt választottam és két 7 napos kirándulást foglaltam le, amely a déli és az északi rész látványosságait foglalja magába. Itt is nagyok a távolságok, több száz kilométert kell buszozni naponta.

Mivel a Norbulingka nem volt benne kirándulásunk programjában, egy nappal tovább maradtunk Lhászában, hogy megnézhessük. Idegenvezető nélkül ide sem mehettünk, ezért az irodánál befizettem még egy plusz napot és megkaptuk Tenzint kísérőnek.

Másnap a visszauton is sokat videóztam a busz ablákból. Szemünk előtt zajlott a nomádok pásztoréletének festői szépsége, a hatalmas legelőkön. A békésen legelésző jakok, mint megannyi fekete pötty, az út melletti táj részévé váltak.

Lhászába érve, másnap északnyugati irányba indultunk, hogy megnézzük a 240 kilométerre lévő Namtso tavat.

Másnap Gyantset elhagyva tovább robogtunk Lhásza felé, a domborzat lassan emelkedni kezdett és egyre több hósipkás csúcs bukkant elő.

Másnap az 1323 km hosszú Yalong folyó mentén buszoztunk vissza Lhásza felé, de a várost csak 2 nap múlva értük el, mert megálltunk azoknál a látnivalóknál, amelyek kimaradtak idefele.

Másnap reggel elhagytuk Shigatset és elindultunk a Mount Everest felé. Mindenki izgatott volt, alig vártuk, hogy végre megpillanthassuk élőben a fenséges szépséget.

Negyedik nap reggelén Lhászából Shigatse felé indultunk. Az idegenvezetőnk, Tenzin módosította az útvonalat, mert sok helyen javítások és dugók vannak, ezért egyszerűbb autópályán menni Shigatse-ig, aztán majd az Everestről visszafele jövet, megnézzük ami most kimaradt.

A Sera vagy "Vadrózsa" kolostor a Gelugpa buddhisták legnagyobb kolostorainak egyike. A másik kettő a Ganden-kolostor és a Drepung-kolostor.
Nevének eredete annak a ténynek tulajdonítható, hogy az építkezés során a kolostor mögötti dombot virágzó vadrózsák (vagy tibeti nyelven "sera") borították.

Lhásza városközpontjától 18 km-re fekszik a Nyenchen Tanglha-hegység napfényes völgyében és Lhásza legszebb falujának tartják. A legenda szerint évekig itt élt Tsangyang Gyatso (1683-1706), a 6. Dalai Láma, itt végezte lelkigyakorlatait, és számos romantikus verset hagyott hátra.

A „Jokhang” név jelentése „Buddha Háza”. Ez Tibet spirituális központja, és a buddhista zarándokok egyik legszentebb úti célja.

Első nap az ország legfontosabb épületét látogattuk meg.
A Szent Város felett magasodó piros-fehér Potala-palota látképétől libabőrős lettem. Olyan régóta vágytam élőben látni.