Az UNESCO Világörökség részeként, a világ legnagyobb mangroveerdejeként és az ikonikus bengáli tigris természetes élőhelyeként ismert. Valójában egy hatalmas delta, amelyet három folyó, a Gangesz, a Brahmaputra és a Meghna találkozása alkot India és Banglades között.
Kicsit kételkedve fogadtam, hogy itt tigriseket lehet látni, hiszen a mangrove teljesen más jellegű erdő, mint amilyen a szokásos élőhelyük, másrészt, a sós víz nem kifejezetten a szárazföldi emlősök kedvence.
Megérzésem beigazolodott, de teljesen más ok miatt.
Legjobb idő a látogatásra november és március között van.
Az utazási irodák különböző csomagokat hirdetnek, legnépszerűbb a 3 nap/2 éjszaka. Én csak 2 naposra fizettem be, bőven elég volt. Benne volt egy fél napos hajókázás, Gosaba sziget látnivalói, Sajnekhali kilátótorony, valamint a Mangrove Ismertető Központ, amely értékes információkat nyújt a mangroveerdők egyedülálló ökoszisztémájáról, az ott élő vadvilágról és a természetvédelmi programokról.
A krokodiltóban a látogatók ellenőrzött környezetben figyelhetik meg a krokodilokat, a teknősfarmon pedig a Sundarban-hegységben őshonos teknősfajokat láthatják.
A 10 277 km2-en elterülő sűrű mangroveerdőben gazdag növényvilág él. A 78 mangrovefajon kívül, 64 másik növényfaj tanult meg túlélni a sós vízben.
Az állatvilág az alábbi kategóriákra oszlik: ragadozók (42 faj), hüllők (55 faj), vízi élővilág (170 faj), madárvilág (270 faj). A körülbelül 400 bengáli tigrisen kívül, halászmacska, makákó, leopárdmacska, szürke mongúz, vaddisznó, repülő róka, tobzoska, varánusz, királykobra és sziklapiton tekinti otthonának ezeket a területeket.
1973-ban az erdők nagy részét tigrisrezervátummá nyilvánították. A központi terület teljesen védett minden emberi tevékenységtől, például fakitermelés-, halászat, méz-, és egyéb erdei termések gyűjtése tilos. Az erdészeti hivatal személyzete motorcsónakokkal ellenőrzi és védi a parkot az illegális orvvadászattól és lopástól.
A mangrove erdők tigrisei alkalmazkodtak a kétéltű életmódhoz, képesek nagy távolságokat megtenni, átuszni a csatornákat, közben halakkal, rákokkal és varánuszokkal táplálkoznak, ami meglehetősen eltér a többi tigrispopulációétól. Habár az áldozatok száma csökkent az utóbbi években, a vándorló tigrisek miatt az ember-tigris konfliktus továbbra is problémát jelent.
A szigetek közül néhány önmagában is látványosság: Kalash, Henry és Netidhopani, a rajtuk elhelyezkedő falvak Pakhiralay, Dayapur, Bali és Sajnekhali betekintést nyújtanak a szigetlakók hagyományos életmódjába.
Gosaba az utolsó emberlakta terület a sűrű mangroveerdő szélén. A szigeten körülbelül 5000 ember él, van bank, rendőrőrs és néhány szálloda.
Hamilton bungalója és Beacon bungalója kedvelt turisztikai célpont. (A képek jobb oldalán további információkat találtok.)
A Nemzeti Park 8:30 és 16:00 között hajókázást kínál a látogatóknak, dzsipszafarikat itt nem szerveznek. Az időponttal van egy kis gondom, ugyanis a tigrisek napközben általában alszanak. Nagyobb eséllyel lehet őket kora reggel, vagy estefele látni, amikor már nincs olyan meleg.
Nagyon meresztettem a szemem a hajón, hátha megpillantom a csíkos hátut, de nem volt szerencsénk. Kérdeztem a kapitánytól, hogy idén látott már tigrist, azt mondja nem.
- És tavaly hányszor láttál?
Néhány alkalommal látott és a kollegái is küldtek neki képeket, videókat. Büszkén mutogatta őket a telefonján, átküldött nekem is párat. De ugye ehhez az kell, hogy naponta kacskaringozzon a csatornákon. Összehasonlítva más tigrisrezervátumokkal, szerintem ebben a parkban kevesebb esélyünk van tigrist látni.
Egyik édesvízes itatónal láttunk egy vaddisznót, egy varánuszt és egy pettyes szarvast.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.