Shanghai Napló

Pár nappal ezelőtt a bhutáni határ közelében jártunk és arra gondoltam, hátha átengednek pár órára, egy ideiglenes engedéllyel vagy vízummal. Két határátkelőnel is megpróbáltam de nem sikerült. Indiai sofőrömet gond nelkül átengedik, de én csak hivatalos vízummal, utazási iroda kíséretével mehetek.
Logó orral ültem a kocsiba, amikor észrevettem, hogy feldíszített autók haladnak el mellettünk.

Ez esküvő! -  kiabáltam izgatottan, kövesd őket. A konvoj áthaladt egy kis falun, majd egy teaültetvényen, aztán megálltak egy kis utca előtt. Kipattantam az autóból és szaladtam nézni az eseményeket.
Kiderült, hogy a lányos háznál vagyunk, a vőlegény egyik autóban ül és várja a bebocsátást.
Kérdeztem, bemehetek-e, intettek, hogy igen, bár nem biztos, hogy teljesen értették, mit akar itt ez a külföldi nő.

A kapuhoz érve rögtön rögzíteni kezdtem a történéseket, és kíváncsian érdeklődtem, mit látok most, mi várható ezután, milyen esküvőn vagyok,.. stb. Szerencsére egyik fotós beszélt kicsit angolul és elmagyarázta, hogy ez egy nepáli esküvő, a fiatalok a Tamang népcsoporthoz tartoznak.

Ma van az első része, a vőlegény eljön a menyasszonyért, a hivatalos és a vallási szertartás után elviszi a saját otthonába. A mulatság, a fogadás csak holnap lesz. 2 nap múlva visszajönnek látogatóba, aztán újra a férj otthonába mennek véglegesen.

Kicsit hasonlít a mi lánykérésünkhöz, a kapuban fogadták a követeket, megvendégelték őket, viccelődtek, itt például zöldségből készült nyakláncokkal és fülbevalókkal diszítették őket.
Az eseményre eljönnek a falubeliek és pénzzel ajándékozzák meg az ifjú párt, hogy új életet kezdhessenek.

A nepáli tamangok hagyományos népi hangszere a damphu vagy damfoo, egy nagy tamburához hasonló ütős hangszer. A dobon forgó, fémből vagy fából készült madár, a kékfarkú fényfácán, Nepál nemzeti madarat jelképezi.
Esküvőkön, temetéseken, rituálékon és fesztiválokon használják, ahol a legfontosabb, hogy a damphu kíséretében elhangzó dalokon keresztül meséljék el a boldogságot, szomorúságot, emlékezzenek az ősökre.
A tamburin szó itt bíztatja a vőlegényt hogy jöjjön be. Megkérdezik tőle messziről jött-e, volt valami gond az úton, hány Buddha szobrot látott útközben…stb.

A szertartások hosszadalmasak, 5-6 órán keresztül tartanak, közben ebédelnek, iszogatnak. Itt például whisky is volt, meg sör, természetesen csak néhány üveggel és kevesen fogyasztottak alkoholt.

Az ebédet a ház hátsó udvarán főzték, erről is készült videó. Volt kétfajta rizs, valamint csirke- és birkahúsból készült ételek, desszertek.

Kb.3 órát maradtunk, azt hiszem a fontosabb mozzanatokat megörökítettem, ezekből összevágtam 2 videót, remélem érdekesnek találjátok. Én nagyon szeretem az ilyen váratlan eseményeket, az új dolgokat, a különböző népcsoportok viseletét, szokásait. Szemtelenül kíváncsi vagyok, sokat kérdezek, szerettem volna tudni pontosan mi zajlik, mi miért történik, mit mond a ceremóniamester, de sajnos nem volt senki aki fordított volna, a fotós kicsit beszélt angolul, de őt nem zavarhattam állandóan.