Shanghai Napló

India Templomvárosa jelentős zarándokhely, a mintegy 700 kisebb és nagyobb hindu templommal a területén, melyek nagy része a 7-13. század között épült.

Odisha jelenlegi fővárosa, a Kalinga Birodalom központja volt Kr. u. 7. és 11. század között. A korszak építészeti öröksége a Kalinga stílusú templomok, amelyek három építési időszakot reprezentálnak:

• 7–10. század építményei: pl. Parasurameswara és Vaital Deul
• 10–12. század: pl. Mukteswara-, Brahmeswara -, Rajarani-, Lingaraj-templomok
• 12–13. század: pl. Bharati Matha-, Ananta Vasudeva-templomok.

A templomok többségét homokkőből építették. A jelentősebbek az óvárosban vannak, ez a város legrégebbi része, zsúfolt, keskeny utakkal és rossz infrastruktúrával.

Én négy templomot látogattam meg, az ötödikbe nem engedtek be. Ezzel kezdem.

A Lingaraja templom Bhubaneswar legnagyobb temploma, központi tornya 55 méter magas.
A Somavamsi-dinasztia királya, Jajati Keshari építtette a 11. században, bár a templom egyes részeiről úgy tartják, hogy korábban, esetleg a 6. vagy 7. században léteztek. Később a Ganga uralkodói tovább bővítették.

A templom négy részből áll: vimana (szentély), jagamohana (gyűlésterem), natamandira (fesztiválterem) és bhoga-mandapa (adakozás csarnoka). Ezenkívül az udvaron 108 másik kisebb szentély is található, mindezt egy nagy fallal vették körül.
A Shivanak szentelt templomot átlagosan napi 6000 látogató keresi fel, és a fesztiválok idején több százezer látogató fordul meg.
A templomkomplexumba csak hinduk léphetnek be, de a fal mellett van egy kilátóplatform, ahonnan jó kilátás nyílik a főbb külső részekre.

Az Ananta Vasudeva templomot a 13. században építtette Chandrika, a keleti Ganga-dinasztia királynője. A Visnu istennek szentelt templomban, Vasudeva (Krisna), Ananta (Balaráma) és Subhadra istennőt imádják.
Formáját tekintve a templom hasonlít a Lingaraj templomhoz, a szentély Gopuramját (bejárati tornyát) istenek és istennők faragott képei és különféle mitológiai történetek díszítik.

Már az udvara sem árasztott meghitt templomi hangulatot, inkább olyan volt, mint egy lakóház, törölközők kiteregetve, edények szétszórva mindenütt. Belépve, még inkább meglepődtem, teljes konyha működött odabent, mindenki sürgött-forgott, az edények csordultig töltve étellel. Megkínáltak engem is, de nem mertem enni, nem volt bizalomgerjesztő a látványa.
A Mahaprasadot, közismertebb nevén Abhadát (egyfajta felajánlás a hinduizmusban), agyagedényekben, tűzifával készítik. Ezt a szent templomi ételt először az istenségeknek, majd a hívőknek szolgálják fel a szentélyhez közeli Bhoga bazárban.

Krisna születésnapján (Janmashtami fesztivál), a templomot gyönyörűen feldíszítik virágokkal és fényekkel. Több ezer hívő jön imádkozni és tejet, vajat, édességet, túrót és virágot ajánljanak fel tiszteletadásként.

A Mukteshwar egy 10. századi hindu templom, amelyet Siva istennek szenteltek és kiemelkedő jelentőségű emlékmű az odisai hindu templomok fejlődésének tanulmányozásában. A torana (kő boltív) egyedivé teszi ezt a templomot, és néhány ábrázolás, köztük az oroszlánfej-motívum először jelenik meg a templomok építészetében.

A templom a Somavamshi-korszak legkorábbi alkotása. A tudósok úgy vélik, hogy Kr. u. 950-ben vagy 966-ban épülhetett.
Két része van, a vimana (szentély) és a mukhasala (főcsarnok), amelyek egy emelt platformon épültek és egy nyolcszögletű, szépen faragott fal veszi körül.

A Parsurameswara templomot a korai odia hindu templomok legjobban megőrzött példányának tartják, amely a Shailodbhava korszakból, a Kr. u. 7. századból származik. Shiva hindu istennek szentelték, és az állam egyik legrégebbi fennmaradt temploma. Úgy tartják, hogy Kr. u. 650 körül épült Nagara stílusban, és a Kalinga építészet minden főbb jellemzőjét hordozza magában.

Ez az első templom, amely egy további építménnyel, a jagamohanával (gyülekezőterem vagy imádók csarnoka) rendelkezik, szemben a korábbi templomokkal, amelyekben csak a vimána (szentély) volt.

Fel volt állványozva amikor ott jártam, de szerencsére így is bemehettem.

A Rajarani templomot eredetileg Indreshvara néven tartják számon, de mivel sárga és vörös homokkőből készült, és a két színt helyileg „Raja Rani”-nak nevezik, így ez marad a köztudatban.
A szobrászati és ​​építészeti stílus alapján a templom a Kr. u. 11. század közepére datálható, úgy vélik, hogy a Közép-Indiából Orisszába vándorolt ​​Somavamshi királyok és királynők építhették ebben az időszakban.

Két részből áll: egy központi szentély (vimana), tetején egy 18 méter magas bada (görbe vonalú torony) található, és egy imádkozók csarnoka (jagamohana), piramis alakú tetővel.
A templom faragványai különösen díszesek, számos erotikus szoborral. A szentélyben nincsenek képek, ezért nem kapcsolódik a hinduizmus egy adott ágához.

Az ókorig visszanyúló hagyományokkal rendelkező Bhubaneswar egykor több mint 7000 templommal büszkélkedhetett. Ma, bár nem mindegyik állta ki az idő próbáját, a fennmaradtak a régió gazdag építészeti örökségének és mélyen gyökerező spiritualitásának tanúi.