Shanghai Napló

Indiában nincsenek éles határvonalak vagy kerítések az államok között, néha úgy érkezünk egyikből a másikba, hogy áthajtunk egy hídon, máskor csak a tábla figyelmeztet a főúton. Néha észrevétlen a különbség két állam között, máskor meg olyan mintha teljesen másik országba léptünk volna. A környezeti különbségeket az utak minősége, az utcák és házak rendezettsége, a szemét mennyisége, a lakosok öltözete és viselkedése, a termőföldek, a domborzat…stb.adja.

Odisha fejlettsége messze elmarad a többitől: legrosszabb utakon autóztunk, tehenek és fekvőrendőrök lassítottak, kivilágítatlan járművek és gyalogosok az autópályán, teljes káosz. Szegényes falvak, rengeteg szemét az utak mentén, rossz közlekedési morál, gyenge internet. Olyan apró kellemetlenséggel is szembesültem itt, hogy nagyon kevés szálloda rendelkezett, külföldiek fogadására alkalmas engedéllyel.

Tudni kell, hogy Indiában nagyon részletes bejelentkezési lapot kell kitölteni a szállodákban, a személyes adatokon kívül azt is mindig kérdezik, hogy honnan jöttél és mi a következő állomás. Külföldieknek legtöbbször még egy másik formanyomtatványt is ki kell tölteni, ami részletes adatokat kér, pl. itthoni lakcímed, telefonszámod, sőt meg olyannal is találkoztam, hogy: Father's name (apja neve).
A szálloda azonnal továbbküldi ezeket az adatokat a rendőrségnek, hogy tudjanak rólunk. Többször vitatkoztam a recepciósokkal emiatt, hogy úgy bánnak velünk, mintha bűnözők lennénk. Megnyugtattak, hogy csupán biztonsági okok miatt. Erről annyit hogy több mint egy év alatt, egyszer hívott fel a rendőrség, hogy tényleg ott aludtam-e és minden rendben van, elhagytam a szállodát…stb.
Elég sok szálloda nem fogad olyan párokat, akik nincsenek összeházasodva, vagy azonos neműek, ezt jelzik az oldalukon is.

Odisha (2011-ig Orissa), területét tekintve a nyolcadik, lakosságát tekintve pedig a tizenegyedik legnagyobb állam, több mint 41 millió lakossal.
Hivatalos nyelve az odia, fővárosa Bhubaneswar. Az állam kulturális sokszínűségéhez, a 62 jegyzékbe vett törzsi közösség is hozzájárul.
Partvonala 485 kilométer hosszan, a Bengáli-öböl mentén húzódik.
Az éghajlatnak és a bőséges csapadékmennyiségnek köszönhetően örökzöld és párás erdői a vadon élő orchideák kedven élőhelye, körülbelül 130 fajt azonosítottak.

Két nemzeti parkját (Simlipal National Park, Bhitarkanika National Park) gazdag állat, madár és növény világ jellemzi.
A Chandaka Elefántmenedék egy 190 km2-es védett terület, Bhubaneswar közelében, viszont, a város terjeszkedése és a túlzott legeltetés az erdők méretének csökkenéséhez vezetett, ami az elefántcsordákat elvándorlására késztette. Néhány elefánt a falusiakkal való konfliktusokban pusztult el, míg mások vándorlás közben pusztultak el, miután véletlenül áramütés érte őket elektromos vezetékek miatt, vagy akár vonatok ütötték el őket. A védett területen kívül elefántcsont-orvvadászok ölik meg őket. 2002-ben körülbelül 80 elefánt volt, de 2012-re számuk 20-ra csökkent. A legutóbbi elefánt-számláláson 45 egyedet regisztráltak.

A Chilika-tó az állam keleti partján, különféle vándor madarak lakhelye télen, érkeznek ide Oroszországból, Közép-és délkelet Ázsiából, és a Himalájából is. A lagúnában él a veszélyeztetett irravaddi-delfinek kis populációja, a ritka uszony nélküli delfin, a fonódelfin, valamint a palackorrú és púpos delfinek népes közössége.

Mi 2 napot a tengerparton töltöttünk, Puriban, utána megnéztük a fontosabb, 8. és 12. század között épült bhubaneswari templomokat, majd Konarkban a híres Nap templomot.

Ezekről írok külön, most néhány kép és videó, ami útközben készült és visszaadja a hely hangulatát.

Többször megálltunk az útmenti falvakban, kíváncsi voltam hogy élnek az emberek, milyen házakban laknak, végül egy iskolát és a gyerekeket is lencsevégre kaptam.