Shanghai Napló

Szinte reggeltől estig úton voltunk: zajos nagyvárosok, poros falvak, tarka szárik, nyüzsgő piacok, zöldellő rizsföldek mellett suhantunk.

Ez egy hosszabb kirándulás, több államon keresztül, délről indultunk Keralából és a cél az észak-keleti kis államok feltérképezése. Kerala, Karnataka, Telangana, Andhra Pradesh és Odissa államok után, megérkeztünk Chhattisgarh állam Jagdalpur városába. Először a Bastar királyi palotát szerettem volna megnézni, mert 5-kor bezár. Amint beléptem az udvarra, szokatlanul nagy nyüzsgés fogadott: ünneplőbe öltözött emberek jöttek-mentek, táncosok törzsi népviseletben ropták az udvaron.
Nem tudtam merre van a bejárat, egyáltalán melyik rész látogatható. Bizonytalanságomat látva, megszólított egy jól öltözött férfi és felajánlotta, hogy körbevezet. Nem olyannak tűnt mint a szokásos önjelölt idegenvezetők a látványosságoknál, így vele mentem.
Rögtön azzal kezdte, hogy lekéstem a királyi esküvőt, tegnap volt a 10 napos ceremónia záró napja. Sajnáltam nagyon, nem tudtam róla, csak a palotát jöttem megnézni.
Otthonosan mozgott a folyósok útvesztőjében, beleshettem a vendégfogadó szobába is, majd az udvaron a táncosokat mutatta be, akik különböző törzsekhez tartóznak, az erdőben élnek, most azért jöttek, hogy köszöntsék királyukat és táncukkal szórakoztassák.

Egy ideig néztem a táncot, vezetőm közben folyamatosan mesélt. Bemutatkozott Shakti- nak hívják és elárulta, hogy ő is a család tagja és ha szeretném találkozhatok a herceggel. Köszönöm szépen, ez igazán megtisztelő, de egész napos kocsikázás után, porosan gyűrötten, nem szeretnék.

- Jöjjek vissza 4 óra után, mert az ünnepség estig tart - ajánlotta.

Igy történt, hogy 5 körül megjelentem a fogadási helyszínen, ahol a hívek királyuk elé járultak gratulálni. A herceg a feleségével a feldíszített színpadon foglalt helyet, körülötte a család tagjai, biztonsági emberek, katonság stb.
Ahogy Shakti meglátott, rögtön a színpadra invitált, gratuláltam a fiatal párnak, de csak visszafogottan európai módon. Kedvesen fogadták, megköszönték. Kérdeztem készíthetünk-e közös fotót, igent mondtak. Minden olyan gyorsan zajlott, kattogtak a fényképezőgépek, telefonok villogtak és meg lettem örökítve Chhattisgarh királyi párjával.

Az alattvalók a pár lábához borultak és megérintették, áldást kértek. Amíg ott álltam és fotózkodtunk, a tömeg folyamatosan kígyózott a színpadra, egyszer csak azt éreztem, hogy az én lábamat is matatják, azt hitték közéjük tartózom, vagy lehajolva nem látták kit köszöntenek, hány láb van még a sorban. Döbbenetes érzés volt, amikor ráeszméltem mi történik, mint egy varázslat, mintha nem is ezen a bolygón lennék: a színes forgatag, a fegyveres őrők, a rengeteg virág átható illata, az alattvalók ilyen mértekű imádata…valahogy nem tűnt eviláginak.

Kérték, hogy foglaljak helyet a színpadon, ha nézni szeretném a ceremóniát. Leültem és csak bámultam mi történik körülöttem.

Amióta elindultunk legalább négy esküvőt láttam, de ez utóbbi feltette az i-re pontot.

A Bastar királyi család koronahercege, Kamalchand Bhanjdev 2025. február 20-án házasodott össze Kumari Bhuvaneshwarival, Maharaj Shivendra Pratap Singh lányával, a madhya Pradeshi Nagod királyi családból. Ez a nagyszabású esküvő az első királyi esküvő a Bastar-palotában 100 év után, 1890-es építése óta. A palotát elegánsan díszítették a jeles alkalomra, a királyi családok tiszteletreméltó tagjai az egész országból jelen voltak.

Sajnáltam, hogy nem tudtam róla előbb, valószínű részt vehettem volna az összes ceremónián. Indiában mai napig van egyfajta kiváltsága a külföldieknek, előre engednek ha nagy a tömeg, oda is beengednek néha, ahova helyieket nem, ha rendőrök vannak a helyszínen, jobban figyelnek rád, meghívnak esküvőkre…stb. (természetesen ehhez kell egyfajta bátorság és magabiztosság).