Shanghai Napló

Habár a 4. századig nyúlik vissza az uralkodo dinasztiákban gazdag történelme, Chhattisgarh mégis egy egészen fiatal állam, hivatalosan 2000. november 1-jén választották le Madhya Pradesh államból.

Jelenleg hét másik állammal határos, területét tekintve a kilencedik legnagyobb. Nagyon egyedi és színes kultúrával rendelkezik, több mint 35 nagyobb és kisebb törzsi közösség él a régióban, egy részük mai napig az erdőkben.
A Gond törzs a legnagyobb, számos alcsoporttal, mint például a Maria (köztük a Hill Maria és Bison Horn Maria), valamint a Muria és a Dorla.
A Baiga, az Oraon, a Kanwar és a Halba törzsek a Bastar régióban élnek, amely egyedi törzsi kultúrájáról és hagyományairól ismert.
Próbáltam kijutni hozzájuk az erdőbe, de egyetlen iroda sem szervez oda utat, magamtol meg nem mertem nekivágni a rengetegnek, amikor azt sem tudom pontosan hol élnek és hogy fogadnak majd. Talán már írtam korábban is, hogy teljesen meglepett az a tény, hogy a legtöbb államban nem tudtunk kommunikálni a helyiekkel, mert nem beszélték a hindit, csak a saját államuk nyelvet, vagy valami törzsi nyelvet. Naivan azt hittem, hogy a hindi az ország hivatalos nyelve és azt mindenkinek kötelessége tudni.

A Wikipedia szerint összesen több mint 19 ezer nyelvet és nyelvjárást beszélnek anyanyelvként Indiában.
A “Hivatalosan elismert nyelvek Indiában” bejegyzés alatt, szintén Wikipedia, azt írják, hogy:  “2025-től 22 nyelvet soroltak be az Indiai Alkotmány Nyolcadik Melléklete szerinti jegyzékbe vett nyelvek közé. Indiának nincs nemzeti nyelve.”…….
“Az 1963. évi Hivatalos Nyelvek Törvénye, amely 1965. január 26-án lépett hatályba, rendelkezett az angol hivatalos nyelvként való folytatásáról a hindi mellett.”

Az állam északi és déli része dombos, míg a középső része termékeny síkság. Területének nagyjából 44%-át erdők borítják, számos nemzeti park és tigrisrezervátum található itt.

Sajnos ez az állam is tele van szeméttel, nemcsak az utak, hanem a természet is. Elkeserítő a látvány, amit csak tetőz a tudat, hogy nem is fog ez változni a közeljövőben.
Az utakon rengeteg rendőr volt, akik szorgalmasan ellenőrizték az autokat és a járókelőket. Ennek az az oka, hogy maoisták tevékenykednek a környéken. Ők egy szélsőséges baloldali csoport, akik maoista politikai ideológiát követnek, és folyamatosan lázadnak a kormány ellen.
A maoisták fegyveres szárnyát Népi Felszabadító Gerillahadseregnek nevezik, amely többnyire kézifegyverekkel van felszerelve. A 2000-es évek óta számos támadást hajtottak végre a biztonsági erők és a kormányzati alkalmazottak ellen, amelyek több mint 4000 civil és 2500 biztonsági erői alkalmazott halálát okozták.

A sofőröm azt mesélte, hogy embereket is raboltak már el, hogy zsarolják a kormányt, tehát egyetlen lépést se tegyek itt nélküle.

A fővárost, Raipurt elkerültük, helyette Jagdalpurba mentünk és milyen jól tettük, a következő poszt erről szól majd.
Ezenkívül néhány templomot, vízesést és egy nemzeti parkot néztünk meg.

A képek jobb oldalán találjátok a leírást.

Pont akkor zajlott a Maha Shivaratri hindu fesztivál, amelyet minden évben február és március között tartanak Siva istenség tiszteletére. Az ünnep Siva és Párvati házasságára emlékezik, valamint arra az alkalomra, amikor Siva előadja tandava nevű rituális táncát.
Ez egy jelentős fesztivál a hinduizmusban, amely az életben és a világban a „sötétség és a tudatlanság legyőzésére” emlékeztet. Sivára való emlékezéssel és imák éneklésével, böjtöléssel, valamint az olyan etikákon és erényeken való meditációval ünneplik, mint az őszinteség, mások meg nem bántása, a jótékonyság, a megbocsátás.
A legtöbb nappal ünnepelt hindu fesztivállal ellentétben a Maha Shivaratrit éjszaka ünneplik. Az ünneplés része a jagarana, az egész éjszakás virrasztás és imádkozás. Gyümölcsöket, édességeket és tejet ajánlanak fel Shivának, egyesek egész napos böjtöt tartanak, mások pedig meditatív jógát végeznek. A Shiva templomokban Shiva szent Panchakshara mantráját, az "Om Namah Shivaya"-t éneklik egész nap.

Szerencsére volt a közelben egy kis Shiva templom, így én is részt vehettem a szertartáson. Hosszú sor kanyargott a templom előtt, amig várakoztam, a hívőket figyeltem. Mindenki ünneplő ruhát öltött, a nők színes szárikban pompáztak, a gyerekek a felnőttek körül futkorásztak. Többen leültek az udvaron, falatoztak vagy teáztak. Kíváncsian néztek rám, mit akarhat ez a külföldi nő itt? A szent emberek piros pöttyöt (tilaka) festenek a homlokodra, vagy szerencsét/áldást hozó karkötőt kötnek a csuklódra, természetesen pénzért. Semmi nincs ingyen, ez a vallás is csak egy üzletté silányodott hitrendszer.

A hinduizmusban a gyermek fejének borotválása, más néven Mundan vagy Chudakarana, jelentős rituálé, különösen a fiúk számára.
A Mundan szertartás egy szamszkára (megtisztulási rítus), amelyről úgy tartják, hogy megtisztítja a gyermeket az előző életekből származó szennyeződésektől, felkészíti az élet egy új szakaszára és segíti az egészséges hajnövekedést.

A hívők teleszórták virággal Nándi bikát, simogatták, gyertyákat helyeztek el mellette. A felajánlásokkal teli kosárkákat tovább vitték a templomba. Mindig megdöbbent ezeknek az emberek a hite, a valláshoz kapcsolódó rituálék és jelentések sokasága. Ha ezt az energiát és időt valami másra fordítanák, (esetleg munkára, takarításra, tanulásra...) vajon itt tartana az ország ahol most? Hmm…sokszor elgondolkodtam ezen. Nem arról beszélek, hogy ne imádkozzanak vagy ne higgyenek az istenükben, de ezt az egészet túl soknak tartom. Lehetne ezt egyszerűbben, rövidebben. Rengeteg templomban, szentélyben jártam az elmúlt egy évben Indiában és mindig mindenhol ez megy. Vég nélküli sorok, felajánlások, rituálék sora, egész napos ücsörgés a templom udvarán…stb. Tényleg erre van szükségük?

Chhattisgarh, India egyik legmagasabb szegénységi rátájával rendelkezik, a lakosság jelentős része a szegénységi küszöb alatt él. A szegénység nem egyenletesen oszlik el az államban, a vidéki területeken, a törzsi lakosságnál és bizonyos társadalmi csoportoknál, kasztoknál, magasabb a szegénységi ráta.

Chhattisgarh gazdag táncválasztékkal büszkélkedhet, amelyek mindegyike tükrözi a különböző törzsi közösségek egyedi kultúráját és hagyományait. Néhány kiemelkedő példa a Panthi, a Raut Nacha, a Karma és a Gaur Maria táncok. Ezeket a táncokat gyakran fesztiválok és ünnepségek alkalmával adják elő, élénk jelmezekkel, történetmeséléssel és szinkronmozdulatokkal bemutatva a régió gazdag kulturális örökségét.

Chhattisgarh konyhája a rizs, a bambuszrügyek és a helyi alapanyagok használatáról ismert, ami tükrözi gazdag törzsi kultúráját. Az ételek gyakran tartalmaznak erdei gumókat, gyökereket, leveles zöldségeket, fekete mungó babot, zöld chilit és korianderlevelet.

 Forrás: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/India

https://en.wikipedia.org/wiki/Languages_with_official_recognition_in_India