Shanghai Napló

Warangalban volt szerencsém részt venni két hindu esküvőn is, egymást követő napokon. Ezek hosszadalmas procedurák, sok helyen napokig tartanak, mi csak a fő napokon voltunk jelen, valamint előző este elmentünk a fiús házhoz rövid időre.

Az elrendezett házasságok mély gyökerekkel rendelkeznek az indiai társadalomban, egészen az ókorig nyúlnak vissza. Történelmileg ezeket az uniókat a családok, nem pedig az egyének összehangolására tervezték, biztosítva a társadalmi státusz és a gazdasági stabilitás kompatibilitását.

Manapság a házasságok közel 80%-a még mindig elrendezett házasság, de szerencsére a szülők már nyitottabbak, és gyakran elfogadják gyerekük választottját. Sőt már megengedett, a különböző kasztok közötti egybekelés is.
Modern társadalmunkban a társkereső alkalmazások és a házasságközvetítő weboldalak elősegítik a folyamatot. Itt már képen láthatják egymást a fiatalok.
A kiválasztás úgy történik, hogy először csak a szülők találkoznak, általában a lányos háznál és ők vitatják meg, hogy a fiatalok összeillenének-e. Ez nemcsak gazdasági/megélhetési szempontokat jelent (ki hol dolgozik, milyen iskolát végzett, mennyit keres, van-e autója, háza.. stb.), hanem komoly asztrológiai számításokat végeztetnek szakemberekkel.
Ha ez a találkozás jól alakul, következő alkalommal a fiatalok is részt vesznek rajta és válthatnak néhány szót egymással.
A családok gyakran végeznek háttérellenőrzést is a potenciális partnerek és családjaik esetében, ami abból áll, hogy megkérdezik az adott család szomszédait, ismerőseit, falubelieket, mi a véleményük a lányról/fiúról, a családról stb.
Ezt követően a fiú szülei tudatják a döntést. Ezután a pár általában nem találkozik egészen az esküvőig, szerencsére egyre több a megengedőbb család, akik lehetővé teszik a randevúzást a partnerek között a házasság véglegesítése előtt.

Továbbra is társadalmi nyomás nehezedik a házasulandó korban levő fiatalokra, a házasság és családalapítás nemcsak társadalmi elvárás, hanem családi kötelezettségnek is tekintendő.
Emlékszem egyszer beszélgettem erről egy lánnyal, nagyon el volt keseredve, mert egyáltalán nem akar férjhezmenni, elvégezte az egyetemet, talált munkát magának, élni szeretné az életet, utazni, a szülei meg folyamatosan keresik neki a férj jelölteket és próbálják belekényszeríteni a házasságba.

Az esküvők dátumának kiválasztásat is komoly asztrológiai számítás előzi meg.
Az előkészületek már 15 nappal korábban kezdődnek, a szervezésbe a rokonok és barátok is besegítenek. A közeli hozzátartozók különféle vallási szertartásokon vesznek részt. Az egyik legfontosabb a Ganesh Puja, amit azért végeznek, hogy az akadályok elháruljanak és szerencsés legyen az egybekelés. A hindu vallásban minden szertartás Ganésa istenhez intézett imával kezdődik.

Bár illegális, a hozományrendszer (a menyasszony családjától ajándékok adása a vőlegény családjának) egyes közösségekben még mindig létezik.
A lányt illik arannyal felcicomázva férjez adni, ezért még hitelt is képesek felvenni ha szükséges, csakhogy kifelé a jómódú család látszatát keltsék.
Szinte minden ismerőst illik meghívni így akár 1000 fős is lehet a lakodalom, ráadásul nem is egy napról van szó, így komoly költségekkel kell számolni.

Több ceremónia is megelőzi a tényleges házasságkötést.
A fő esküvői nap előtti estén a menyasszony részt vesz egy rituális tisztálkodáson, ezután a család női tagjai a tradícióknak megfelelően hennafestést (Mehendi Lagwana) készítenek a kéz- és a lábfejére, ezzel védik őt a negatív erőktől, a homlokukat sárga színűre festik, ami a hűséget jelképezi. Tánccal, énekekkel szórakoztatják egymást, ez gyakorlatilag a lánybúcsúnak (Sangeet Sandhya) felel meg. A tehetősebb családok termet bérelnek erre a célra.

Mi is részt vettünk a Mehendi Lagwana-n fiús háznál. Mindkét kezét nagyon szépen kidekorálták, ezek után több mint egy órán át kellett eltartania a kezét a testétől, amíg a henna megszáradt. A hinduk hite szerint ez a henna rajzolat a szerelem esszenciáját viszi bele a házasságba.
A szomszédok, rokonok tánccal búcsúztatták. Kicsit beszélgettem a vőlegénnyel, minden jót kívántam neki és elmeséltem, hogy nálunk Európában mennyivel egyszerűbben zajlanak az esküvők.

Kiderült, hogy Londonban dolgozik és a munkahelyén ismerte meg a párját, tehát ez szerelmi házasság. Nagyon izgult az elkövetkező nap miatt, és fáradt volt a napok óta tartó készülődéstől. Kedvesen invitált, hogy vegyünk részt a holnapi ceremónián is. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen, és kértem engedje meg, hogy a videókat felhasználhassam a blogomba. Beleegyezését adta, így most veletek is megosztom. Több fényképész is jelen volt, meg rengeteg rokon a színpadon, nem mindig tudtam közeli képet készíteni. A több órás anyagból vágtam össze a fontosabb részeket.

A másnapi események reggel korán kezdődtek, a vőlegény lóháton érkezett az esküvői teremhez. (Egyes helyeken a házasságkötés a menyasszony otthonában történik, ahol egy kis oltárt állítanak fel.)
A vőlegényt a menyasszony édesanyja fogadta, aki megmosta a férfi lábát, majd kurkumával és szantálpasztával kente be, hogy megtisztuljon. Ez a szertartás az áldás és tisztelet jele.

A menyasszony az esküvő napján piros szárit visel, ami a szenvedélyt, a szerelmet és a felkelő napot is szimbolizálja. A modern menyasszonyok más színeket is választanak, például aranyat, kéket, zöldet vagy korallt.
Ezen kívül, ami a viselet jellegzetességét adja, az a rendkívül sok ékszer, gyémántokkal és egyéb drágakövekkel tarkítva, amit a család évekig gyűjt a nagy napra. A vőlegény viselete fehér vagy valamilyen világos színű sherwani turbánnal.

Hindu esküvőkön a bráhmin papok központi szerepet játszanak a szertartás lebonyolításában. Képzettek a védikus mantrák recitálására, rituálék lebonyolítására, valamint az esküvői hagyományok jelentőségének elmagyarázására a párnak és családjaiknak. A pap tudása és útmutatása biztosítja, hogy a szertartás a hindu szokások és hagyományok betartásával történjen. A papok szerepe náluk nem az, hogy összeadja a párt, azt ugyanis ők maguk teszik meg, hanem csak segíti őket.
Sok pár olyan hindu papot választ, aki jártas mind a hagyományos értékekben, mind a modern trendekben, hogy biztosítsa a rituálék helyes végrehajtását, miközben a pár elvárásait is kielégíti.
Lényegében a modern hindu esküvő a szeretet és az elkötelezettség ünnepe, ahol az ősi szokásokat ápolják és ünneplik, miközben teret engednek az egyéni kifejezésnek és a kreativitásnak.

A vőlegény a szertartás során piros pontot (bindi) fest párja homlokára, valamint hajválasztékára vörös rózsaport (sindoor) szór, hogy megpecsételje az egyesülést, ezzel is jelképezve, hogy asszony lett belőle.

A Kanyadaan egy szanszkrit kifejezés, amelynek jelentése: „odaajándékozza a lányát”. Jelentős rituálé a hindu esküvőkön, a menyasszony iránti felelősség és gondoskodás átruházását szimbolizálja a szüleiről a férjére. A menyasszony apja a lány kezét a vőlegény kezébe helyezi, miközben a pap szent imákat énekel. Ez a gesztus egyben az apa áldása a vőlegénynek, amelyben arra kéri, hogy fogadja el lányát egyenrangú partnerének.
A Kanyadaan több mint egy rituálé, két család egyesülését jelképezi, az egyik lányt, a másik fiút fogad.

Az ifjú pár egymással szemben ül a tűzáldozat előtt, miközben a bráhmana pap különböző kedvező mantrákat énekel. Valaki összeköti a menyasszony és a vőlegény ruhájának végét, jelezve ezzel egységüket. Ezután megfogják egymás kezét, és a kezüket egy ruhával és egy zsinórral betekerik. A menyasszony és a vőlegény gyűrűt vált, s a ceremónia részeként rizst és más gabonát, valamint ghít (tisztított vajat) és egyéb dolgokat ajánlanak az áldozati tűzbe. Mindezt a bráhmana pap irányítja.

Ezután a pár nyakára megszentelt virágfüzér kerül, amit megcserélnek mialatt a násznép imádkozik. Azzal, hogy a virágmalákat, azaz virágfüzéreket kicserélik, a férj és feleség közötti egyenlőséget szimbolizálják. A virágmalák a tisztaságot, a szeretetet és a harmóniát jelképezik, amelyek az ifjú pár kapcsolatát szorosabbá teszik. Ezen keresztül is kifejezésre jut a pár közötti kölcsönös tisztelet és elkötelezettség.
Vőlegényünk egy arany nyakláncot is akasztott arája nyakába.

A Saptapadi, más néven "Saat Pheras" vagy "hét lépés", kulcsfontosságú és szent rituálé a hindu esküvőkön. A menyasszony és a vőlegény hétszer járnak körül egy szent tüzet, és minden lépés egy fogadalmat vagy ígéretet szimbolizál. Ezek a lépések a házassági útjuk alapját jelentik, és a pár egymás iránti elkötelezettségét jelzik. A hetedik után a házasság teljesnek tekinthető és az istenek szemében szentséggé válik.
A fogadalmak közösségenként és hagyományonként kissé eltérnek, de általában a társaság, a kötelesség, a jólét, a család és a spirituális fejlődés témái körül forognak.

A szertartás végén a szülők és nagyszülők áldása következik, akik szentelt rizsszemekkel szórják meg a házaspárt. Ez a szertartás az összetartozás és a közösségi áldás jele, amely megerősíti a pár kapcsolatát és boldogságát. A rokonok és barátok ajándékokkal lepik meg az ifjú párt, hogy kifejezzék a szeretetüket.

A hindu szertartáson nincs hitvesi csók, sőt a párnak csak a meghatározott kereteken belül szabad egyáltalán egymáshoz érnie.
A vacsora egyáltalán nem úgy zajlik mint nálunk. A tömeg átvonul a házasságkötő terem mellé épített nagy sátorba, ahol műanyag tányérból, állva, elfogyasztja az ételt, majd hazamegy. Nem nagyon van további mulatozás vagy tánc.

Az elrendezett házasságok folyamata és sajátosságai régiónként és közösségenként eltérőek lehetnek.
Én ebben a bejegyzesben, Warangal-ban (Telangana állam) lezajlott hindu esküvőket mutattam be.

Első esküvő

 Második esküvő