Shanghai Napló

Ezt a kirandulast a ferjem cege szervezte, amolyan megkesett csapatepito programkent, mert eredetileg szeptemberre volt tervezve. A 21 jelentkezobol csak ketten voltunk kulfoldiek, igy egy csapat kinaival voltunk osszezarva 2 napig.
Az uticelok: ChangHua, TaiHuYuan, Shenlong Chuan, DaMing Mountain ( Ling An).

4 oras buszozas utan ertunk az elso celponthoz, ami termeszetesen egy etterem volt a hegy aljaban. Kiehezett saska rajkent leptuk el a forgoasztalokat, de sajnos a kaja eleg gyenge volt. Meg a kinaiak is huztak a szajukat, pedig ok sokmindent megesznek. Tomtuk magunkba a rizst, hogy legalabb valami legyen a hasunkba.

Az idegenvezeto srac nem beszelt egy kukkot sem angolul, vegig nekik karattyolt mindenfeleket, aztan egyik-masik kollega megszanva bennunket, megosztott  nehany infot velunk is.
TaiHuYuan egy gyonyoru taj, hegyekkel, vizesesekkel, folyokkal, tavakkal, buja novenyzettel es egy regi templommal. Ez a kornyek taplalja a Jiangsu es Zhejiang tartomanyok hatarvonalan levo Taihu tavat.

Ebed utan elindultunk a kiepitett osvenyen, folfele a hegyen. Kristalytiszta hegyipatak csilingelt mellettunk, oszverek patai kopogtak a masik oldalon, hordattak fel veluk a foldet. Biztos valahol epitkeznek.
A dombokon orokzold bambusz-lombok bologattak felenk, nehol egy-egy lombhullato fa voroses-barna koronaja torte meg a vilagos-zold satrat.
Sajnos kemenyen folyik a bambusz kitermelese, az ut menten hatalmas rakasokban alltak a mar kivagott fak. Pedig milyen gyonyoruek, delcegek, elegansak. Sima a torzsuk tapintasa, belul ureges, viszont nagyon massziv. Azsiaban ebbol keszitenek, a letratol, az epitkezesi allvanyokig, a vizi jarmuvektol a hazakig, butorokig....eleg sok mindent.
Szerencsere gyorsan nonek, naponta atlagosan 25-28 cm-t, es ejszaka tobbet mint nappal. Konnyen szaporodik, a fold alatti gyokerekbol megannyi hajtas bujik elo.

Meredek sziklas kanyonban vezetett az utunk, a patak nehol kisebb vizeseseket, lefolyasokat produkalt, de mivel nem volt eleg boseges a vizmennyiseg, nem volt olyan latvanyos.

Egyik fordulonal csomo majmot tartottak ketrecben es nyakorvon. Ott senyvedtek szegenyek a szuk drothalokon belul, ne kerdezzetek mi ertelme ennek, miert fogdostak ossze oket. A kinaiak nagy resze barbar modjara viselkedik az allatokkal. Az ilyeneknek mindig azt szoktam kivanni, hogy a kovetkezo eleteben, hasonlo allatkent, hasonlo banasmodban tengesse napjait.
Nehany tarsuk a kozeli fakrol figyelte oket, vagy talan innen szabadultak?

Keso delutan ertunk a Shenlong Chuan kanyonhoz, itt is tobb km-es tura vart volna, erdos, hegyes, vizeseses reszeken, de amint elindultunk eleredt az eso. A kinai, jobban fel az esotol meg a naptol, mint a tuztol, igy visszavonulast fujtak. Kicsit bohockodtunk az ugyessegi jatekokon es hintakon, aztan indulas vissza.

A szallodai szoba furdojeben, nemreg festettek le az ajtot. Latni a festekszoro nyomait a csempen is :) Nagyon birom a kinai szakik, "gondolkodas nelkul csinaljuk, aztan vakarjuk a fejunket" megoldasait :)

A reggelinel most mar nem voltunk udvariasak, forgattuk az asztalt mint ringispilt, hogy elegendo kajahoz jussunk. Kinaiak mellett sietni kell am az evessel, mert ugyanannyi ido alatt, ok ketszer vagy haromszor annyit kepesek magukba tomni.
Egyreszt forron szeretnek enni mindent, masreszt szerintem ragas nelkul nyelik le a kajat. Nem tudok mire gondolni, amikor a palcikajaval megfogja a kemeny tojast es ket falasbol, masodpercek alatt eltunteti.
Kertunk meg husos gombocot, de azt mondtak nincs. Ennyi volt, osszuk el!
Ilyet sem pipaltam meg, hogy egy etteremben ne legyen gozolt gomboc.
Az osszes csontot, tojashejat,,,vagy barmit amit nem esznek meg, azt az asztalra kopik ki, a feher abroszra. Ez igy szokas. Amikor befejeztuk a reggelit, lefenykepeztem hogy nezett ki az asztal.

Egy oras buszozas utan megerkeztunk Lin 'an varoshoz tartozo Daming hegyseghez. Atlagos magassaga 1200 meter, legmagasabb csucsa a Longtou, 1764 m. 16 fok az atlagos homerseklet az ev soran, a magasabb helyeken csak 8-10 fok, telen ho is esik.
A tura elso reszen buszokkal vittek a hegy labaig, onnan a kovetkezo szakaszra  lehetett valasztani a gyaloglas vagy a felvono kozul. Harom kinai lannyal a kenyelmesebb utat valasztottuk, aztan fent a csucson gyalogoltunk eleget amig talalkoztunk a csapattal. Egyutt mentunk tovabb, at a fuggohidakon, alagutakon es szikla oldalaba epitett folyosokon.
Mesebe illo latvany kisert vegig, kicsit HuangShan-hoz, kicsit Zhangjiajie-hoz hasonlo sziklabercek, kanyonok, fenyofak csodalatos vilaga.

Atgyalogoltunk a szikla oldalaba erositett folyoson a Banyue to-ig, amely tele volt aranyhalakkal. Nehanyan eledelt vasaroltak nekik es beleszortak a vizbe, azok meg egymas hegyen-hatan ugraltak a finom falatokert.

Az ebed egy fokkal jobb volt, legalabb ket kaja volt ami izlett, es megkostoltam a csirke hust is. A husleves itt ugy keszul, hogy a csirket belefozik egeszbe, labakkal, fejjel mindennel, sot meg a habjat sem szedik le, ha felforr, ezert aztan olyan jo zavaros lesz, apro verdarabkakkal a tetejen. Talalaskor a csirke szomoru fejet mindig kilogatjak az edeny szelere. Mondhatom nagyon guszta :)
Ebed utan az asztalon maradnak a csont kupacok.

3 korul indultunk vissza, Hangzhou mellett elhaladva kozelitettunk Shanghai fele, este 7-kor mar a lakasban voltunk. Utkozben megalltunk egy pihenonel, lefenykepeztem a tomeget a noi veceben. Ehhez kepest pillanatok alatt vegeztunk a dolgunkkal, ugyesen befurakodtunk az elejere:)

Ahogy mondani szoktak, a rosszat leszamitva a kirandulas jo volt. A csodas hegyeket kar lett volna kihagyni.